A What we do in the shadows (avagy Hétköznapi Vámpírok) 2014-ben készül újzélandi mocumentary, vagyis hamis dokufilm. A történet szerint egy forgatócsoport négy vámpír mindennapjait követi nyomon. A négy főszereplőnk egy lakásban él és tengetik az öröklétet.

Mi ebben a filmben a külön kiemelendő, mi benne a zseniális? Hát kb. minden. Először is, egy független új-zélandi filmről van szó, kisköltségvetésből, a film írói a főszereplői és a rendezői is egyben. Szóval mindjárt látszik, hogy szenvedély projektről van szó, és ez a film tökéletes példa arra is, hogy a filmipar még nem feltétlen van kifogyva az ötletekből. Még a vígjátékok sem, pedig ez is az egyik kissé szenvedő műfaj manapság. A What we do in the shadows rögtön két műfajt is felkarol.

A mostanában kissé megtépázott vámpír mitológiát csuklóból visszaállítják. A főszereplőink elégnek a napfényben, embervéren élnek, meghalnak a fakarótól, nincs tükörképük, be kell őket hívni a lakásba és stb stb, minden, amit úgy ismerünk. És ez már rögtön pacsikat ér. Na de már most ezek a klasszik vámpírok teljesen hétköznapi életét látjuk.Már alapból az összes vámpír egy filmtörténeti archetípust idéz meg, Peter- Nosferatu, Vlad - Drakula (a történelmi), Viago, a dandy, az Interjú a vámpírralt idézi, Deacon pedig a nyolcvanas évek végén Az elveszett fiúkból ismert vámpírfenegyereket. Szóval meg van itt minden, ez a film legalább ismeri a zsánere múltját és kérdéses témáit. Abszolút kiaknázza a főszereplőink életkorát és az abból adódó vámpíri és emberi konfliktusokat is.

A főszereplőink lakótársi gyűlést tartanak, hogy ki csinálja meg a mosogatás, ismerik egymás nőügyeit, csoportosan öltöznek be a farsangra, szóval ez egy szitkom alapfelállása is lehetne. Persze közben az ízes-véres helyzetkomikumokkal dolgozik, mint a mit vegyek fel, mivel a srácoknak nincs tükörképük, ezért lerajzolják egymás, nem jutnak be szórakozóhelyekre, mert nem tudják magukat behívatni, hogy gond van az állattá változással. Pl. kedvencem, hogyan óvják meg a kanapét az áldozatok kifröcsögő vérétől (parádésan mókás, ahogy Viago még éppen próbálja elcsábítani az adott áldozatot, de közben a padlóra már újságpapírokat hajtogat szét.) Szóval borzasztó jó (fekete) poénokkal, igazán sírva nevetős, még vérfarkasokkal is találkozunk, na meg Stu-val mindenki kedvenc ember barátjával.

Szóval visszahozzák a vámpírokat menőnek, meg van benne minden, ami egy jó vámpírfilmhez és egy jó vígjátékhoz szükséges és a varázs végig kitart. A legigényesebb vígjáték az utóbbi évből.

Az első hat perc: https://www.youtube.com/watch?v=W2w3H_oLSIU