Ebben az évben gondban voltam. Nem volt 15 olyan film a moziban, amit nyugodt szívvel rátehettem volna a listára. Ez ilyen. Egy rakat film volt, amit szerettem, jó jelenetekkel és párbeszédekkel, de egyben valahogy mégsem éreztem őket listásnak. Úgyhogy idén változtattam, nemcsak a magyar mozikban bemutatott filmeket vettem sorba, hanem a Netflix premiereket is és olyan filmeket is, amik vagy csak DVD-n vagy on demand-on jutottak el hozzánk. A filmek nem értékelési sorrendben szerepelnek, csak ömlesztve. 

A film, ami csurig van színészi alakításokkal: Három óriásplakát Ebbing határában

A Harrelson- McDormand- Rockwell hármas, amit kihoz ebből a zseniális a McDonagh forgatókönyvből, azt sokáig fogják tanítani. Meg Rockwell. Főleg Rockwell. Rockwell? Igen Rockwell. Rockwell!!

Az igaz történet, amiben mindenki hazudik: Én, Tonya.

Na már most, ott egy bajusz, egy amerikai álom, egy kreatív narratíva, egy több, mint testőr, egy anya papagájjal a vállán, fordulatos sztori, aminek a végére se tudod meg mi is lett igazából azzal a törött lábbal.

A film, amiben az angolok csúcsra járatják a humorukat: Sztálin halála

Gyönyörű angol akcentusokkal eljátszott orosz nagyvezérek, eszméletlen vicces, közben valahol szíven is üt, abszurd fekete humor, iszonyat jól szórakozó és szórakoztató színészekkel.

A feszültség filmje: Hang nélkül.

Az első filmes rendező Jonh Krasinski belepasszíroz a székbe kilencvenegy percre. Az év legjobb hangvágása az alap, adrenalin bomba, horrort utálók horror filmje. Felesleges utána gondolkodni viszont, tökéletes élmény a csöndjével, moziban vagy otthon egyaránt.

A mindfuck film: Annihilation

Az első Netflix filmünk. Alex Garland második (de lehet harmadik, rád nézek Dredd) filmje, a forgatókönyvíróból lett rendező nagyon fogja ezt a sci-fi műfajt, gondolkodós, újranézős, remek vizualitással rendelkező film, kötelező.

Az év legfélelmetesebb filmje: Az örökség

Mikor a moziban nem nézel oda, amikor aznap éjjel nem alszol. Brutál erős színészi alakításokkal, olyan fullasztóan sötét és depresszív atmoszférával, hogy egy nyelvcsettintés félelmetes lesz, az egyik legbrutálisabb jelenete konkrétan az agyamba égett, most is kiráz a hideg. Ja, és ha lefekszel utána, oda ne nézz, mi van a sarokban!

A film, ami lehetetlennek tűnt: Bosszúállók: Végtelen háború.

Ennyi sztorit így összehozni? Nem gondoltam volna. Nem hibátlan, de mégis valahol nagyon tökéletes. Igen képregény fan vagyok, ez valahol annak az ünnepe, és a blockbuster korszakban még létezik ennyi törődés, ami ezt a filmet létrehozta az mindig különleges. És Chris Evans szakálla. Köszönjük.

Akcióhősnek akció film: Mission Impossible: Utóhatás

Tom Cruise tényleg az utolsó akcióhős. Esküszöm félek, hogy egyszer ott marad egy forgatás közben. Egyik akciójelenet tetézi a másikat, a mosdós jelenet, a helikopter megmászás, a bajusz! FUN és kész.

Egy Tom Hardy szerű főhős elveszti a kontrollt a teste felett, mert beleköltözik egy másik intelligencia: Upgrade

Az Upgrade minden, aminek a Venomnak kellett volna lennie. Logan Marshall-Green nevét tessék megjegyezni, le a kalappal azelőtt, amit művel itt is. Leigh Whannellnek meg gratula, egy év ami az elszomorító Insidious 4-el kezdődik neki (szereplő és írói kredit), de egy Upgradet is kihoz, az valami őrült nagy szint ugrás. A film kis költségvetésű, de nem látszik raja, az akciójelenetek egyediek és remekek, a humor és a dráma tökéletes arányban. Nagy kedvenc lett.

NASA szerelmeseinek: Az első ember

Az első ember egy filmre forgatott, kézi kamerás életrajzi film egy sztoikus emberről. Ez az ember lépett elsőként a Holdra. Chizelle kezében jó helyen van az kamera, beültet minket űrkilövések közepébe és a Holdra szállásnál is ott vagyunk. Nem dramatizál túl, rájön, hogy az elég dramatikus, hogy az ember a Holdra száll. Emberi tragédiák, menni akarás, akarat, hidegvérűség, soha fel nem adás, a fiúk, akiket fellőttek egy fémdobozban a világűrbe és várták mi lesz. Neil Armstrong és az űrutazás története olyan fantasztikus élmény volt, hogy bocs Hang nélkül, mert át is adom nekik a hangvágás díját, mert nem csak a zene zseniális, de minden csavar, amit úgy érzel, melletted mozog. Ez a film IMAXre van kitalálva, ahogy a Holdra szállás kilenc perce is arra készült. Ez nekem készült.

A film, ami egy művészeti galéria: A ház, amit Jack épített

Megosztó botrány film. Hagyjuk már! Ez csak a hírverés. Ennek arról kéne szólnia, hogy Matt Dillon élete alakítását hozza. A film tele van nüansznyi zsenialitásokkal, jó és rossz dialógusokkal, fekete humorral, az első két incidens valami zseniál, de vannak szemforgatósan rossz részek és felnevetősen zseniálisak és minden a kettő között. Ez egy galéria, nehéz véleményt mondani azon kívül, hogy ahogy érik a film, annál jobban kedvelem, mindez úgy hogy van egy tíz perc benne, ami vállalhatatlan szerintem. Nem a véresség miatt. De kell a filmhez gyomor. Aztán az utolsó 15 perc és a stáblista zene na meg állótaps. Sokan utálják, én pont nem. Nem tudok mást mondani róla. Kérem kapcsolja ki.

A film, ami igazából minden hype-ot igazol: Pókember- Irány a pókuniverzum

Hát ez meg mi csoda volt! Nagyon meglepett, a dráma és a humor olyan arányban, amit az élőszeplős képregényfilmek is kevesen tudnak. Nick Cage, mint Noir Spiderman? Spiderbells? A legjobb stáblista utáni jelenet evör? Igen. A legendák mind igazak.

A film, ami nem az én műfajom mégis szerettem: Csillag születik.

Shallow. I always remember us this way. Remek zenék, erős kémia a két főszereplő között, olyan koncertjelenetek és hangszerelések ebben, amik az évben talán a legjobbak, Bradley Cooper elindult a rendezők rögös útján, egész szép osztályzattal, Lady Gaga meg úgy ahogy van csodás.

Modern Western újra lecsap: A rodeós

Na ha valami, ami valós, ami igazi, ez az. Gyönyörű kamera munka, Chloé Zhao rendezőnő megtalálta ezt a fiút és a családját, akik majdnem magukat játsszák a film alatt. Egy őszinte, valóságos, modern cowboy sztori gyönyörű és fájdalmas történet, igazi könnyekkel. 

Az év végi becsúszók: ROMA/Blindspotting

Két olyan film, aminek tökéletesen ellentéteseknek kéne lenniük egymással, de ha jobban megnézem nem azok. Egy tőlem távol eső kultúrát és közeget mutatnak be az aljáról, de belülről. Mindkettő szerzői és nagyon személyes film. Alfonso Cuarón magának csinálta ezt a mozit, szerencsére iszonyat jó ízlése van és mi is abszolút élvezhetjük, a Blindspottingot a két főszereplő írta. Mindkettő egy személyes élmény. Cuarón a kamerát választja a narratíva fő elemének, és a kameramozgásokat, a Blindpottingosok a zenét és a dialóguskat. Mindkét oldalon erős színészi alakítások. Nem tudok választani.

Az év meglepetése : Keresés : Mégis csak van jövő a desktop filmekben! Juhuhu!

Az év csalódásai: Jurassic World 2, Mute, The Cloverfiled Paradox, Az apáca, A Predátor, Venom, X- A rendszerből törölve

Újra láthattuk a moziban: Kutyaszorítóban, Cinema Paradiso. Macskafogó, Egri Csillagok, Haloween, Texasi láncfűrészes

Legjobb alakítások

Férfi: Michael Shannon- Víz érintése, Sam Rockwell – Három óriásplakát, Matt Dillon- A ház, amint Jack épített, Jeff Bridges- Húzós éjszaka az El royale-ban, Logan Marshall-Green - Upgrade, Rami Malek- Bohém Rapszódia, Brady Jardneau – A rodeós

Nő: Emily Blunt – Hang nélkül, Natalie Portman – Annihilation, Francis McDormand – Három óriásplakát, Claire Foy- Az első ember. Toni Collette – Örökség, Lesley Manville - Fantomszál, Tilda Swinton- Susperia (mind három szerep)

Legjobb Jelenetek:

Kapitány kilép a sötétből a témazenéjével, Thor megérkezik Wakandába, Natalie Portman furcsa kettőse az Annihilation végén, Hang nélkül szülés jelenet. Minden jelenet, amiben Tonyáék testőre szerepel, Jessica Chastain összes ruhája a Molly-ban, Willam Defoe elküld egy pedofilt Floridai álomban. Sam Rockwell karaktere a kórházban az Óriásplakátokból. A Daniel Day-Lewis reggelijei a Fantomszálban. Szólíts a neveden apa megmagyarázza az életet. Vörös Véreb, Joel Edgerton egy sarokra lakott tőlem. Sztálin halála, Zsukov megérkezik, Ready Player One-osok Ragyogás kalandja, Az örökségben Wolfe ül az ágy szélén, ahogy a kamera hátrál, a háttérben meg történnek dolgok. A Soldado és Brolin beszélgetnek. Kurt Russell börtön bluest énekel Télapóként, A hangya és darázsban Luis elmagyarázza. Mission Impossible-ben a férfiak a mosdóba mennek, Tom Hardy és Venom liftes beszélgetése, Logan Marshall–Green először veszti el a kontrollt az Upgradelt teste felett. Ethan Hawke kórházba kerül a Meztelen Julietben. Neil Armstrong leteszi a Holdkompot. Michael Meyers egy snittes öldöklése Carpenter zenéjével. Live Aid koncert a Queennel. A Shallow megszólal a színpadon a Csillag születikben. Jack a házépítés után bekukkant Dante poklába. Simon szeretettel elmondja a szüleinek, hogy meleg. Sussie és Olga kettős tánc/kínzás jelenete a Susperia tánctermeiben. A Fekete Párduc egysnittes casino jelenete, A történetben Laura Dern rájön ,hány éves is volt a történtek idején, az Eight Grade-ben Kayla a kocsi hátsó ülésén játszik „felelsz vagy mersz”-et, Ron végső telefonbeszélgetés a Klu Klux klán nagyvezérrel a Csuklyásokban. Buster Scruggs belép egy helyiségbe. Az Outlaw King vágás nélküli kezdő jelenete, Polgár Csaba szimmetrikus arca Az Úr hangjában, A Pókuniverzum stáblista utáni jelenete. Nick Cage láncfűrész párbajt vív a Mandyben. Komolyan. Brady betör egy lovat igazából a Rodeósban. John Cho visszafordítja a rendőr kocsikat a Keresésben. Miles, amikor elad valamit a Blindpottingban, illetve a nagy összeszólalkozása Colinnal. Roma, gyerekekkel a tengerparton. Az igazi felvételek a fogócskázó férfiakról a Tag-ben. Hogy az Apácában a "Burke atya" név bőrgatyának hangzott a szinkronban. Na jó és amin ez egész stáblistát végig röhögtem Venom- Woody Harrelson vörös parókában úgy néz ki, mint Ronald McDonald közben bemutatkozik Carnage-ként. Örök emlék.

Zene: Halloween, First man, Csillag születik, Szólíts a neveden, Susperia, Mandy

Minisorozatok, amik kötelezőek: Waco, Éles tárgyak, The haunting of Hill house, Szökés a Dannemorából

Kééész a lista. Megint a magyarországi mozikban bemutatott filmeket veszem sorra, nem kedvelési, hanem a bemutatási sorrendben az idei 15 legjobb mozi élményem. Nagyon szubjektív, előre szólok. Lássuk

1. Lego Batman – Az animációs

A franc gondolta, hogy ez a film kibírja az év végig a listán. De simán. Már az első percben hangosan fetrengett a röhögéstől az egész mozi. Nemcsak egy jó vígjátékról és animációs filmről van szó, de a Lego Batman kb. a DC legjobbja volt az utóbbi évekből, itt a Joker is rendben volt. A Batman képregényeknek és minden élő szereplős adaptációnak emléket állítva, olyan jó kis filmet kanyarítottak, hogy kihagyhatatlan. … Mártás Király iz dö beszt!

2. A régi város – A dráma

Erről írtam már kisregényt, nem csak az év, az évtized egyik legerősebb filmjének tartom.

3. Vademberek hajszája – A kalandfilm

Imádom Taika Waititi humorát. És hogy még egészen pazar rendező is mellé, az külön öröm. A film 2016-os, de itthon ’17-ben került vászonra. A filmet nekem a szíve vitte el. Ricky Baker olyan karakter lett, akit nem hiszem, hogy valaha elfelejtek és Sam Neil évek óta először mutatta, hogy érdekli még a színjátszás, nagyon kedves film, abszolút elkap érzelmileg. Imádom.

4. Majmok Bolygója – Háború – Az akció

Nincs még egy ilyen franchise, amit nem egy nagynevű színész vitt végig a hátán, hanem zseniálisan életszerű animáció és Andy Serkis élete munkája. Gyönyörűen körbe ér az egész történet az 68-assal, és nemcsak erős a lezárás, de okos és jó üzenete is van.

5. Dunkirk – A háborús

Nolan számomra most tért vissza az Eredet óta. Ez a film olyan tökéletesen egyben van, feszes, eszméletlen jó a tempója, noname színészekre építve a fő sztori, közben Tom Hardy szemmel lejátszik mindenkit a vászonról. Zimmer zenéje pedig sose élt még ennyire együtt a filmmel, a zene is főszereplő. IMAX 2D-ben elképesztő élmény volt. Erre találták ki a mozit.

6. Wind River – A krimi

Szívfájdalmam, hogy mennyire nem kapott figyelmet ez a film, miközben a témája rettentően fontos. Gyönyörű fényképezés és Warren Ellis- Nick Cave zenéjével Taylor Sheridan 2. rendezés egészen lenyűgöző. Az eddig forgatókönyvíróként villogó egykori színész valami veszett jól ért ehhez. Minden egyben van. És ebben az évben egyértelműen ennek a filmek van a legerősebb szövegkönyve, olyan dialógusokkal tele, hogy szinte haragszom rá, hogy hogy lehet egyszerűen ilyen mély dolgokat írni. Mindezt Jeremy Renner és Elisabeth Olsen top alakítással tolják meg.

7. AZ – A horror

Nagyon izgultam érte, minden elvárásomat túlszárnyalta. Így kell adaptálni Steven Kinget (rád nézek Setét torony). Muschietti megfogta a totális lényegét a könyvnek és remek filmet hozott ki belőle. Az is igaz, én imádom ezt a zsanrát és a könyvet is, de az AZ jóval több lett ennél, mint egy jó horror. Egy jó, mindenkinek fogyasztható horrort csinált, hangulatra és gyerekszereplőkre építve. És hát Richiet, a kedvenc karakteremet, olyan jól rakták fel a vászonra, hogy jár az álló taps.

8. Szárnyas Fejvadász 2049 – A sci-fi

Azt mondom mindig, hogy ”olyan filmeket nem csinálnak már, mint régen.”, de most nem úgy mentem haza. De. Csinálnak. Denis Villeneuve már rég nem a jövő nagy rendezője, ő már a máé. A Szárnyas Fejvadász 2049 vizuálisan, színészileg, történetileg, modnaivalóilag, rendezésileg, hosszilag, karakterfejlődésileg, mestermunka. És a zene! Tökéletes.

9. Dzsungel – Az életrajzi

Nem is gondoltam, hogy ez a film egyáltalán versenyző lehet. De simán befér. Radcliffe-et már amúgy is nagyon jó színésznek tartom, de itt, amin végig vitte a nézőt... azt hiszem, mindenki lengetheti a kalapját. És nem csak egy elveszniadzsungelben-sztori, sokkal több van benne, és a végén pontosan eléri azt a magasságot, amit az ilyen filmektől vársz. Mellesleg igaz sztori. Wow.

10. Thor Ragnarok – A képregényfilm

Meg kellett versenyeztetem a képregényfilmeket, és bár szerettem nagyon a Galaxis őrzői 2-őt (70-es évek zene és Kurt Russell erős kombó) és a Logant is, de Thor 3 nyerte az évet. Már, csak ha belegondolok, hogy a nagy harc jelenetben a végén, mikor megszólalt az Immigrant song és végig fut ez ember hátán a libabőr, na, az egy elég tökéletes mozis pillanat. Waititi színészvezetése és festői képei még csak tetézik az élményt.

11. Rögtönzött szerelem – A romantikus

Annyi sok jót hallottam róla, hogy már meg kellett nézni, pedig nem a műfajom, de ezt a filmet nem lehet nem szeretni. Remek kis szívmelengető igaz történet, életszerű karakterekkel, két órában. Ilyen romantikus film bármikor jöhet.

12. ...mother! – A művész

Hirtelen olyan érzésem volt a moziban, mintha megint az egyetemen ülnék az egyik esztétika órán és Greenaway művészfilmet néznék. Ilyen film kommersz moziban valami iszonyat ritka. Az egész egy allegóriára épül, és mikor filmközben helyére kattant a kép, az egy őrült nagy „aha élmény” volt. Az egy másik dolog, hogy Bardem és Lawrence remek (akit amúgy nem is szeretek), és Aronofsyk bezárt kamera szögei nemcsak az anya karakternek fullasztó. Igazi beszélgetést generáló, megfejtésre váró film.

13. Star Wars – Az utolsó Jedik - Az űropera

Megosztó film lett a véleményekből ítélve, én a pozitív táborban vagyok. Hogy is hagyhatnám ki Mark Hamill élete alakítását a sorból? Hibái ellenére is szerethető, látványos, gyönyörűen fényképezett, abszolút váratlan fordulatokat vett rész volt. Plusz a full rajongó premier előtti vetítésnek szuper hangulata van. Itt a helye.

14. Loving Vincent – Az európai

Lengyel-angol koprodukció a holland festő Franciaországban töltött napjairól. A film minden képkockája festmény, 65000 darab méghozzá. Gyönyörű és egészen különleges. Egy szerelmes levél Van Goghnak és a festményeinek. Van Gogh képei találkoznak benne, a képek szereplői egymással beszélgetnek, gyönyörű. A zenét Clint Mansell jegyzi, tökéletes aláfestése ennek a furcsa van gogh-i világnak. Elképesztő képgyűjtemény Vincent utolsó napjait lefestve. GYÖNYÖRŰ.

15. A legnagyobb showman – A musical

Hát ez honnan jött? Úgy ültem elé, hogy nem is volt kedvem hozzá. Aztán elkezdődik és 10 másodperc múlva eszembe jutott, hogy hé, én imádom a musicalaket! Nem is kicsit és ez minden ízében a klasszikus musical. Gyönyörű díszletek, remek koreográfia, rengeteg szív. Jackman tökéletes. Giccses a film? Néhol igen. Baj ez? Nem. Igazi feelgood filmecske, amin olyan jó bekönnyezni a moziban. És a zene! Elképesztő, hogy minden dal talál, egy hallgatás után bele tudsz mindbe szeretni. Sosem gondoltam szükségem van egy Hugh Jackman- Zac Efron duettre az életemben. De. De van.
Musical rajongók előnyben!

+1 Netflix – Gerald’s game – A kamaradráma

Oké, ez így kivétel, mert nem mutatták be a magyar mozikban, de ha azt nézem a Netflix világpremier magyart is jelent... kis erőlködéssel, de ide tartozik. A lényeg, hogy a Netflixes filmek dőltek idén, hullámzó minőséggel,és idén ez a film egyértelműen a legjobbjuk. King adaptáció, egy helyszín, kevés szereplő, két zseniális alakítás, bitang erős sztori, vizuálisan is szorongató, agyadba örökre bevésődő képekkel, „hátadon feláll a szőr” érzéssel. Mike Flanagan nagyon érti a műfajt.

Újra láthattuk a moziban: 5 Spencer és Hill film, Amadeus, Modern Idők, Vuk, Édes élet, Terminator 2, Moszkva tér. A dolog.

Személyes kedvenc férfi alakítások: Casey Affleck – A régi város, Ryan Gosling – Szárnyad fejvadász, Finn Wolfhard – Az, Tom Hardy - Dunkirk, Jeremy Renner- Wind River, Andy Serkis – Majmok bolygója, Mark Hamill – Az utolsó jedik

Ugyanez nőben: Elizabeth Olsen - Wind River, Nicole Kidman - Oroszlán, Jennifer Lawrence- ...mother! Michelle Williams – A régi város, Tarjai P. Henson és Olivia Spencer - A számolás joga, Carla Gugino – Gerald’s Game

Legjobb jelenetek:

Thor megérkezik a csatába, Led Zeppelinnel kísérve. Luke kisétál, hogy szembenézzen Az Első Renddel. Lee elmondja, hogy mi történt azon az éjszakán a Régi városban. Pennywise kimászik a hűtőből. Cory és Jane a kórházi ágynál megbeszélik a tanulságot a Wind Riverben. Star-Lordnál megszólal a Chain című dal a végső csatában. Wonder Woman kisétál a senki földjére. John Wick előveszi a ceruzát. A lassított professzormentés a Loganből. Az Élet vágás nélküli kezdő jelenete, majd az utolsó 5 perce. A Valerian megindító nyitánya. Baby (Driver) első menekülése. Ferrier leteszi a gépet a Dunkirkben. Whiskey rendet rak az erdőben Kingsmenéknél. Coco és az Emlékezz rám. K furcsa szexélménye a Szárnyas fejvadászban. Visszapillantás a hajóból a Dzsungelben. Vincent van Gogh megmossa az arcát. A Tűnj el-ben leülnek teázni. Jessie kiszabadulása Gerald játékából. Az Oroszlán hazatalál. Az Őrnagy nekimegy a tanknak Ghost in the Shellben. Peter Parker a külvárosban találja magát. Charlez Theron Atomszőkén zúzza az ellent egy rezsóval. Kincaid szerelembe esik a Sokkal több, mint testőrben. Katharine Johnson visszatér elázva és kifakad A számolás jogában. Martin rövidre fogva elhadarja, hogy mi a terve Stevevel és családjával a Szent szarvasban. Hugh Jackman megnyitja A legnagyobb Showmant.

Legjobb látvány: Szárnyas fejvadász 2049, Star Wars – Az utolsó jedik , Majmok bolygója - Háború, Dunkirk, Élet.

Legjobb zene: Dunkirk, Szárnyas fejvadász 2049, Wind River, A galaxis Őrzői 2, Baby Driver, Loving Vincent, Alien: Covanent. A legnagyobb showman.

Nagyon friss a dolog, kb. félórája jöttem ki, de mindenképpen beszélnék róla. Ami eszembe jut az elmúlt évekből II. Világháborús film: a lovas, a tankos, a skalpolós, és a fogolytáboros. Más: a Bin Ladenes, a túlélős, a követséges, a bombás. És most itt a Hacksaw Ridge. A súlyos.

Mi ez? Egy klasszik igaz történet, egy hős katonáról. Egyszerű történet a vidéki fiúról, aki elmegy a háborúba. Ne tessék tévedni, ez a film ennyi, ha be akarom sűríteni. Család, bátorság, hősiesség, elhivatottság, néhol idealizmus és sok háború. Szívvel. Igazi szívvel. Hollywood-i? Igen. Nagyon is. És ez rossz? NEM! Én a hollywoodi jellemzőt nem negatív értelemben használnám, inkább nem is tudom... nincs erre jó szó. Nem a pátoszosság, inkább ez a nosztalgikus romantika jut eszembe. Hollywoodi-e a Forrest Gump? Igen, Ryan közlegény? Hú, naná! Az Apollo 13? A Sólyom végveszélyben? Igen és igen. A Hacksaw Ridge ebben a vonulatban helyezkedik el. Olyan, mintha egy film lenne Hollywood hőskorából, sőt még inkább a kilencvenes évekből. Messziről indít, épít és agyon üt. Vannak benne klisék? Vannak. De mivel a klisék lényegében az élet szabályai, és igaz történetről van szó, inkább nézem ezeket a kliséket, mintha valamit bele akartak volna csavarni az írók. Pl.: két szereplő az elején nem bírja egymást, de a végére barátok lesznek. Azért ebből is van pince meg plafon. Gyors példa, az új Függetlenség napja… na ott ez a barát vonal és itt ugyanez nincsenek kanyarban sem. A dialógusok és a sokszor néma színészi játék lenyűgöző a Hacksaw Ridge-ben. Ha már van egy klisé, legalább hitelesen dolgoznak vele. És akkor nem bánom. Meg azt sem, hogy a japánokat nem karakterizálták (pl. mint a németeket se a Ryanbe) Ez nem az a film.

Azt mondtam súlyos. Bitang nehéz. Kevés olyan film van, mikor teltháznál a közönség nem rohan ki, és most nagy része maga elé bámulva dolgozta fel a látottakat, sőt. Idegenekkel beszéltem, összenéztünk, „it’s heavy, isn’t?” Néztek rám arrébb kettővel, egymás döbbent arcát látva.

A húsdaráló. A háború. Nem tudnám mihez hasonlítani. Ryan nyitójelenete egészen más érzéssel hagy ott, mint a Ridge első háborús jelenete, de hatásban talán túlszárnyalja. Ugyanakkor találkozunk a háború horrorjával, mint a főszereplőnk. Nem véletlen használtam a horror szót. Esetenként félelmetes, amit látunk, megijeszt a szó legszorosabb értelmében, megrettent. Sose láttam még így háborús jeleneteket prezentálni. Egyszerűn fojtogató, intenzív, őrület, és nem a csonkítás, a vér vagy az emberdarabok miatt, mert az is megvan, bőven, de a brutalitás, a tehetetlenség, az erőszak, a sokk, ami ezekben a jelenetekben benne van… Tényleg nem tudom, mikor láttam ilyesmit. Ez egy új szint. Annyi módon bemutatták már a háborút a mai napig, gondolta a fene, hogy képes valami ennyire torkon ragadni az embert, pedig ez az egyik kedvenc témám, rengeteg II. világháborús filmet láttam már, aztán jön Mel Gibson és pofán csűr.

Andrew Garfield remek, már nagyon erős volt már a Boy A-ben is, és nekem a Facebook filmet is ő vitte, itt már kérdés nélkül látszik, hogy generációja egyik nagy színészé lesz. Örülök, hogy Sam Worthington kilépett a kék alien gúnyából egy film erejéig, mert remek volt. Vince Vaughn, mint a kiképző őrmester… az Út a vadonban óta nem volt ilyen jó. A névtelen katonák noname színészei mind a helyén, Smittyt kiemelném. Hugo Weaving hozott egy brutál alakítást. A filmben mindenki tökéletes.

Apróság. Van egy olyan erős filmes nézetem, hogy nincs olyan szituáció a vásznon, ami igazolhatná, hogy mutatni kell egyenesben, ha valaki hány. Ezt rendületlenül állítottam a mai napig, úgy értem, még Tarantino sem tudta kikerülni, hogy öncélú legyen. A film közepén van egy jelenet, a főszereplőnk kompániája megérkezik a Hacksaw gerinc alá, ahol a századparancsnok megkérdez egy közkatonát, hogy mi a helyzet odafent. A srác már egy nappal korábban volt fent és leverték az egységét, most vissza kell mennie. Odamegy a térképhez, elkezd magyarázni, majd hirtelen arrébb lép kettőt, kidobja a taccsot, visszasétál a térképhez és tovább magyaráz. Na már most, ebben a pár másodpercben olyan karakterizálás történt, hogy ihaj. A srác tegnap volt fent, erősen benne van a trauma. A mondat közepén lehet beugrott neki, milyen volt ott lenni a golyózáporban, lehet azt látta, hogy lelövik a legjobb barátját, lehet csak attól lett rosszul, hogy vissza kell mennie a vér és mocsok közé, de visszamegy a térképhez és tovább teszi a dolgát. Annyi lehetőség van ennek a hátsó embernek a jellemrajzára ezzel a hányás momentummal, hogy őrület, és abszolút rám cáfolt. Nem is tudom, mit mondjak, akárki ötlete volt, megy a kalapemelés a részemről.

A zene és a kameramunka, fenomenális.

És akkor a hit kérdés. Aki ismer, az tudja, nem vagyok hívő, nem hiszek Istenben. Ha a hit kérdése felmerül egy filmben, nagyon vékony jégen táncol, mert hajlamosak elmenni vagy a cinizmus felé, demagóg ábrázolásba a hittel szemben, amit nem szeretek, vagy a másik véglet, hogy meg akar téríteni, amit megint csak nem szeretek. (Sok mindent nem szeretek, na) Van egy vékony szürke zóna, és öcsém a Hacksaw Ridge úgy bekorcsolyáz oda, hogy öröm nézni. Egyiket sem akarja, pedig annyira fajsúlyos téma Desmond Doss hite, hogy elképzelni sem tudtam, hogy megoldják. Megtették. Nincsenek kioktatások, nincsenek nagy beszédek, nem kérik, hogy higgy Istenben. Nézőként ugyanarra kérnek, mint ő a társait. Higgyenek benne, hogy ő hisz. Egyszerűen ez olyan, mint mikor hiszel a karakterben, az pedig hisz magában (gyors példa: Rocky). Csak itt Doss Istenbe vetett hitében kell hinni. (Szép mondat.) Szó sincs arról, hogy valamit rá akarnának erőltetni a nézőre, És Doss olyan szépen van felépítve, de a körülmények is, hogy a nézőként is át megy változáson az ember. Van egy tárgyalótermi jelenet, és amit Doss elmond a védelmére, na az nyert meg a filmre teljesen. Iszonyat jól kezeli a kényes témákat is.

Különleges kis darab lett ez, abszolút kirázza belőled a szívet-lelket, érzéseket, könnyeket, úgy hogy van, hol „hollywoodi”, de nem hatásvadász, eléri a hatást giccs nélkül, zászló lobogtatás nélkül. Szeretek igaz történeteket nézni, mert az ilyen emberekről jó, ha tudnunk, jó, ha nem felejtjük el. Ez a film felejthetetlen lesz nagyon sok szempontból, és nagyon ajánlom mindenkinek a megnézését. Klasszik hollywoodi dráma és háborús film, igaz történet, szívvel. Talán az évtized legjobbja a témában. Súlyos.

PS.: Másnapi gondolatok:

• Utána olvasás után, hogy mennyire igaz a sztori: amire azt hittem nem történt meg, vagy túlzás, simán valós, voltak jelenetek az életben, amiket nem raktak bele, mert Gibson szerint a közönség nem hitte volna el. http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/hacksaw-ridge/

Sok filmes talány létezik, mi van a  táskában a Ponyvaregényben, mit suttog Murray a Elveszett jelentés végén, hogyan kell használni a három kagylót a Pusztítóban...? De számomra most már az a legnagyobb kérdés, hogy mit keres egy copfos kislány WANTED posztere a Terminatorban a rendőrőrsön????

#anagymozivászonelőnye

Nem a Torpedó, akarom mondani nem a Csatahajó az első film, amit társasjátékból csináltak, hanem a Clue. Tutira ismeritek a játékot, régen Clue volt, most Cluedo, mikor hat embert meghívnak egy vacsorapartira, ahol egy gyilkosság történik és gyanúsítgatásokkal kell kitalálni ki, hol és mivel ölte meg az áldozatot. Nagyon mókás, tök jó játék. Csak úgy, mint a film.

A film 1985-ben készült, jaaaj a kedvenc filmes korszakom közepén, szóval ez is csak ráerősít a korszak zsenialitására. Christopher Loyd, Tim Curry és Leslie Ann Warren szereplésével kb. úgy tudnám jellemezni a filmet, mint a Tíz kicsi néger és a Meghívás egy gyilkos vacsorára keveréke. Egy krimi vígjátékról van szó. Mr. Boddy meghív hat vendéget egy elhagyatott villába, ahol csak ő, a vendégek, a komornyik (Curry) a szobalány és a szakács van jelen. Ez egy ilyen kevés szereplős „ki a tettes” - féle film, megspékelve humorral. A vacsoravendégek hamar kiderítik, mind azért vannak itt, mert zsarolják őket, és mindent megtennének, hogy ne kelljen nyilvánosság elé vonulniuk titkaikkal. A házigazda játszik velük, mindegyiknek ad egy fegyvert: kés, csavarkulcs, kötél, majd lekapcsolja a villanyt. Aztán elindul az őrület.

Mindenki a társasjátékban megszokott karaktereket hozza, Mustár ezredes, Scarlett feslett nő, stb., abszolút autentikus, mint ahogy az egész hangulata is. Egyértelműen Tim Curry viszi a filmet, Wadsworth szerepében. Minden egyes jelenete, a remek humorérzék és időzítés keveréke. Annyira testhezálló a szerep. Szóval gyorsan kiderül, hogy egy gyilkos szabadult el a villában és nem csak, hogy ki kell deríteni ki az, de még más akadályozó tényezők is akadnak, és persze senki nem bízhat senkiben. Egy gyors ütemű, folyamatosan pergő, jó humorú filmet hoznak össze az igen csak általános krimi alapszituációból.

Különlegessége amúgy, hogy mikor bemutatták különböző befejezésekkel játszották a moziban. Összesen három készült (a negyedik végül vágóasztalon maradt) és mikor vetítették meg volt jelölve melyik teremben hányas végét játsszák. Ilyet se nagyon gyakran hallottam még, ma sem, nem hogy a 80-as években. Össze is zavarták a moziba járókat, a film nem lett nagy siker, ugyanakkor a videókorszakban abszolút kultsorozattá lépett elő. Ma úgy nézhetitek meg a filmet, hogy a három befejezés egymás után van berakva, szóval a végére minden kiderül, aztán lehet válogatni a kedvenc végződések közül.

Rengeteg remek idézet és jelenet van filmben, néhol egészen remek improvizációkkal (Flames... flames in my face). Személyes kedvencem, amikor Wadsworth végigrohan a film történésein 3 percben, Curry annyira viccesen adja el, hogy nem lehet kibírni röhögés nélkül. Remek karakterszínészetet produkál mindenki, közben azért rejtély is van, lehet tippelgetni, figyelni, gyanúsítani.

Az egész Clue társasjáték és a „ki tette mivel és hol” abszolút visszaköszön rengeteg filmben (Psych 100-ik része egy Clue összeröffenés lett, direkt), ez a filmecske előkelő helyen van a 80-as évek palettáján, ami azért teljesítmény, abban az évtizedben. Ha a Meghívás egy gyilkos vacsorára filmet szeretted, ezt se hagyd ki. Ha még nem láttad azt se, akkor meg indulhat a maraton!

Ha sci-fi vígjátékról van szó, mindig az Űrgolyhók az etalon és az első. És ez jól van így, de ne felejtsük el a Galaxy Questtet sem, mert hú, ez is ott van.

1999-es film Tim Allen főszereplésével. A történet szerint a Galaxy Quest a Star Trekhez hasonló sorozat volt egyszer, 5 évadot ment, aztán leintették, de az akkori színészgárda még mindig abból él húsz évvel később is, hogy rajongói találkozókra járnak, beöltöznek, satöbbi. Az egyik ilyen helyszínen meglátogatja őket egy idegen faj, akik azt hiszik, hogy a sorozat történelmi dokumentum, elrabolják a színészgárdát és a megépített sorozatos hajóra viszik őket, hogy védjék meg a világukat a Sarristől. Persze a színészek kicsit sem értenek semmihez. Tim Allen játssza Jason Nesmith-et, aki a Taggart kapitány játszotta a sorozatban. Alan Rickman Alexander Danet alakítja, aki a tudós tiszt volt, Dr. Lazarus. Sigourney Weaver Gwen DeMarcot játssza szőke parókában, aki Madison hadnagy volt a kommunikációs tiszt megfelelője, Sam Rockwell pedig Guy,

Egy az, hogy borzasztón vicces, ahogy az az egész „kult sorozat” dolgot parodizálja, de ahogy a színészek próbálnak helytállni a szerepköreikben, az még mókásabb. Alan Rickman melankolikus karaktere, Weaver, aki olyan szerepet akar kapni, amiben nem a melleit domborítanák, Allan akinek borzasztóan kényelmes az egész, úgy idézik meg a színész típusokat, mint a Trópusi vihar tette. Kifigurázása az összes Star Trek sorozatnak is, de ugyanakkor dicsőítése is. Nem véletlen került fel ez a film a legjobb Trek filmek listájára. „Sose add fel, sose add meg magad” a kapitány mottója, Tim Allan kevés kései jó alakításainak egyike. Weaver mindennek az ellenkezőjét játssza, amit tőle megszoktunk, jól áll neki, Rickman annyira szórakoztató a Spock karakterét megidéző Dr. Lazarus/Dane szerepében, még mindig ezt tartom az egyik legjobb alakításának. Sam Rockwell, mint Guy, minden földi halandó hozzáállását képviseli és a legtöbb sci-fi klisésre rámutat, pl. leszállnak egy bolygóra, kinyitják az ajtót, ő az egyetlen aki mondja, mi van ha nincs levegő. Vagy ő ugye a noname karakter, végig attól retteg, hogy rögtön kinyírja valaki, mert a fő karakterek mindig életben maradnak, és az ismeretlenek elhullanak, ugye a vörös pólósok a klasszikus Star Trekben. Guy karaktere az összes ilyen klisét kijátssza, ám vitathatatlan, hogy némelyik bejön. És bevallottan Bill Paxton szintű rinyálást hoz sokszor az Aliensből :)

Amellett, hogy tényleg sok mindent kiparodizál, valahol elismeri ezt a kultstátusz dolgot is, a film megoldásának egyik kulcsát az egyik fanatikus rajongó oldja meg, mert oda-vissza fújja a hajó tervrajzát. A humora nagyon jó, talán többet ad, ha néztél már Start Treket, de szerintem magában is bőven működik. Már csak azért is, mert manapság ilyen minőségű, félparódia filmet már nem igen kapunk, ami valahol szomorú, hogy ma már nem ilyen kifinomultabb módon viccelődnek egyes műfajokkal. (Az említett Trópusi Vihar volt az utolsó ilyen talán) Van valami bája az egész filmek.

Az apró dolgok

A Kapitány meg akarja szakítani a rádióadást, az értelmet hajó dizájn, Alan Rickman végig kosztümben van, még otthon is. Grabthar pörölye, Guy torpedóütközést közvetít, a teleport kezelése, a tv show irtója

Ki az a Sharlto Copley? 2009-ig senki sem tudta. Egy olyan kis filmecskével lépett fel Neil Blomkamppel együtt, mint a District 9. Rögtön főszerepben. A névtelen rendező és névtelen színésze, olyat hozott össze, ami ritkaság, erdeti ötletből sci-fit. Copley dél-afrikai származású színész, a District 9 is ott játszódott, és a filmet indító 2005-os rövidfilmben is már övé volt a szerep. Mikor Blomkamp megkapta a rendezést, abszolút le a kalappal, hogy megtartotta a noname színészt. Szóval Copley remek alakítást hozva belépett a színészek közé.
De nem igazán olyan átlagos színész, nem tudom, hogy válogatja a filmjeit, az biztos, hogy többnyire jó kézzel, egyszerűen azokat a filmeket csinálja, amihez kedve van.

Copley nagyon karizmatikus színész, nem feltétlen az a nagyon jellemzően amerikai színész típus, nem az a helyes fiú, és már 35 is elmúlt a debütálásakor. Mindez semmit nem számít, mikor képes olyan légkört teremteni maga körül, hogy nem lehet nem őt figyelni. Plusz van egy nagyon érdekes akcentusa, amit persze tud váltogatni. A District 9 után ő volt a Szupercsapat Murdockja, kétségkívül lopta a filmet, aztán három év múlva, (tudja fene, hogy addig mit csinált) jött az Európa -rejtély újabb sci-fi, kis költségvetéssel, egész jó kis filmecske, Blomkamp új filmjében az Elysiumban ezúttal mellékszereplő, persze minden jelenetben dominál a furcsa akcentusával, és tényleg odabaszós karakterével. A Tömegsír film nem lett volna rossz, ez is független, csak hát a feloldás nem lett jó, de a film első kétharmada egészen remek. Az Oldboy remaket nem láttam, nem is akarom, ott is van valami szerepe. Aztán a Demónában az őrült király volt, jól állt neki, de a film nem működött, jött a Chappie, ugyanez a helyzet, jól áll neki a szerep Blompkamp harmadik filmje viszont gigabukta. (Mellesleg Blomkamp, légyszi szedd össze magad az Alien 5-re.)

Copley idén januárban tért vissza a moziba a Hardcore Henryvel, ahol kb. 10 karaktert játszik el a Questgiver Jimmy szerepében, az egyetlen igazi színész a First Person nézetű filmecskében, brillírozik, ripacskodik, hozza, amitől nézhető lesz a film, remekül működik. Mellesleg, a film létrehozásában is nagy szerepe volt. Valamint tavaly óta nyomja a Powers című szuperhős sorozatot, a Playstation csinálja, és bár rengeteg gagyi effekt van benne, de ez mikor akadályozott meg abban, hogy bármit is nézzünk? Mint az erejét elvesztett egykori szuperhős Christian Walkerként láthatjuk, aki most zsaruként dolgozik, igazán testhezálló karakter, személy szerint a hibái ellenére is kedvelem a sorozatot.

Sharlto Copley egy nagyon furcsa színfoltja a filmes színész világnak, egyre inkább azt gondolom, a maga feje után megy, és olyan filmeket választ, amiben van valami újdonság, valami eredeti. Valami kihívás. Minden filmjét ha tehetem megnézem, lényegében bármit vele. Érdekes ember lehet, mindenesetre, amit láttam vele interjú, nemcsak hogy érdekes, hanem nagyon intelligens is, és baromi jól csinálja azt, amit csinál. Negyvenes korára sztárrá válása, még mindig úgy tűnik meglepi, ugyanakkor nagyon tudatos filmkészítő/producer/színész, ez mindig szimpatikus.

Az az érdekes, hogy vele kapcsolatban nem tudja az ember, mit várhat. Mert simán képes lehet egy Oscar díjas alakításra a közel jövőben, ugyanakkor lehet, hogy évekig nem csinál filmet, vagy csak függetlenekben játszik. A dél-afrikai színész egyik kedvenceim között van, attól a pillanattól fogva, hogy besétált Wikus van der Merve-ként a kilences körzetbe, és letette az asztalra a 2000-es évek egyik top 10-es alakítását. A mai napig nem hiszem el, mennyire figyelmen kívül hagyták. Minden szerepben elhivatott, minden szerepet odatesz, de Wikusról mindenképpen szuperlatívuszokban lehet beszélni. Szerintem megéri továbbra is figyelgetni a karrierjét, igen szép skálán mozog, de sajnos már elfogytak a megnézendő filmjei, szóval nagyon várom mi lesz következőleg, Sharlto Copleyból kérek még nagyon sokat.

Danny Boyle bevallása szerint legnehezebben leforgatott filmje, nálam a 127 órával egyetemben a legjobbja.

1. Az alap szituáció

A történet szerint az Nap kialvóban van, a Földön lassan már jégkorszak uralkodik, az Ikarosz II. legényégével utazunk a Nap felé, akik egy speciális bombával akarják újra berobbantani. Miért olyan okos ez? Először, ez már a második expedíció, vagyis volt egy első küldetés, ami csődöt mondott. Másodszor, mi már csak az út utolsó harmadára kapcsolódunk be, a legénység már hónapok óta együtt utazik, vagyis már kialakultak a viszonyok és már mindenki a végét járja. Ahogy mennek, több probléma is akad és megtalálják az Ikarosz I-et is.

2. Vizualitás és a zene

John Murphy legjobb munkája, nem vitás. Számomra ez az egyik legszebb sci-fi zene, amit írtak, tökéletes, csak úgy mint a stáblista alatt az I am Kloot Avenue of hope dala. Vizuálisan nemcsak a Nap gyönyörű és a színek, hanem az is, ahogy az űrhajót mutatják be, a klausztrofóbia, a feszültség, a kis helyek, a kert zöldje, Capa kékje, a terek, gyönyörűen fényképezett, igazi valóságos űrhajós hangulattal. A Nap sárgája és vöröse pedig uralja az egész filmet, mint ahogy a művészi tökéletességgel beállított kontrasztos jelenetek is. A fényképezés zseniális. 

3. A legénység

Évek óta nem néztem újra a filmet, de a legénység minden tagját még mindig el tudom helyezni. Pont a késői bekapcsolódás miatt a legénység kiforrott létező viszonyban áll egymással és a küldetéssel. Nyolcan vannak és egészen lenyűgöző, hogy majdnem mindannyiuknak három dimenziós karaktere van, ez borzasztó ritka. Ez többek között azért is van, mert a forgatás előtt a színészek hosszabb ideig együtt éltek/laktak, hogy létre jöjjön a kémia. Csillagos ötöst kapnak erre, mert a kémia, aaaaaz van. És mindannyian valahol a törésponton állnak lelkileg, elhatározásilag. A küldetés konkrétan az utolsó próbálkozása az emberiségnek, innen nincs tovább, vagy ez a nyolc ember menti meg a világot, vagy senki. Ennek ellenére mindannyian félnek, mi lesz utána, hogyan oldják meg? Számít az életük vagy csak a küldetés? Nem állítom, hogy mindenki tökéletesen kidolgozott, de többnyire igen, mindenkinek van mélysége is. Kaneda kapitány nekem Dallast idézi az Alienből, Capa kissé ellenszenves, ugyanakkor céltudatos tudós, Cassie, aki a végsőkig ragaszkodik az elveihez, még Harvey aki képtelen irányítani. A többiek: Corazon, a legkedvelhetőbb karakter, Trey, aki hibázik, és nem jön ki belőle,  Searle, aki az emberi tényezőt vizsgálja.

4. Mace

A legfontosabb karakter, a történet igazi hőse. Chris Evans egyik top alakítását hozza. Mace az egész emberi hozzáállás skáláján végigmegy. Mikor először látjuk, ő már túl van a megtörési ponton. Összeverekedik Capával, mert nem tudott üzenetet küldeni haza, rúg, tőr, zúz. Aztán lenyugszik, és visszaszerzi az önkontrollt a mérnök. Elhatározásból. Megszabadul a szakállától, a hosszú hajától, felveszi a hivatalos kinézetet és minden idegszálával a küldetésre fókuszál. Képes meghozni a nehéz döntéseket, még a Kapitány előtt. Mace a krízis helyzetben viselkedik hideg fejjel, még az unalomban egyszerűen nyugtalan. Nem lenne tökéletes kapitány, de krízishelyzetben ő az egyetlen, aki képes tenni is valamit, illetve cselekedésre bírni a többieket. Az Ikarosz I-en kérdés nélkül meg tudja hozni azt a döntést, amit Harvey nem. Nem véletlen, hogy egy idő után a társai mind Macere pillantanak megerősítésért. És mikor elérkezik a pillanat, amikor áldozatot kell hoznia, megint csak megteszi, gondolkodás nélkül. Mace Capa mellett a főszereplő, de igazából, ő az egyetlen, akivel igazán végig tud menni a néző. Még Capának is megadja a lökést. A legnagyobb fejlődés, a teljes talajvesztéstől a tökéletes kontrollig.

5. Az emberi tényező

Mindannyian esendő emberek, nem szuperkatonák, csak katonák és tudósok. Minden, amit tesznek az életféltésből és a küldetéstudatból fakad. Viszont mindannyiuknak túl kell nőnie az emberi esendőségen, áldozatokat hozni. Nem ismerjük a családi helyzetüket, nem tudjuk, hogy otthon hány nyerek és hány feleség/férj várja őket, mert nem ez a lényeg. Nem az számít, hogy ki várja őket otthon, az egyéni, és az nem kerülhet szóba, mikor éppen a világ megmentésről van szó, a szeretteiket a világgal együtt mentik meg. Az emberi tényezőt nem feltétlen az határozza meg, hogy valaki rohan haza a családért, hanem hogy felszívja magát, odaáll és lehajtott fejjel csinálja a munkáját. Nagyon szeretem ezt az aspektusát a legénységnek, hogy önmagukat is képesek háttérbe szorítani, hogy megszabadulnak az önzőségtől. 

 6. A szimbolika

A film tele van szimbólumokkal, csak pár: Ikarosz, aki túl közel repült a Naphoz, aztán ott van a napistenség, akinek imádatába Searle és Pinbacker is belefeledkezik, a Napisten, aki folyamatosan figyeli őket, Kanade pillanata, Capa Jézus pozíciója a hídon. Plusz a Napnak, az Istennek visszaviszi a tüzet az emberiség, egy fordított Prométheusz történetben. Rengeteg vallási kérdés húzódik meg a háttérben, de pogány vallások, mai áhítattal. A végén (spoiler) pedig nemcsak egy emberrel kell megküzdeniük, hogy elvégezzék a feladatot, nemcsak egy random gyilkos rohangál körbe, mindannyiuk hibái csoportosulnak Pinbackerben és ezen kell túl lépniük.

 7. Az apró dolgok.

Welcome to Ikaros II. 3,1%, 2001 - Űrodüsszeia idézés a folyosóval, Alien idézés a közös étkezéssel, Mace bocsánatot kér, A Merkúr elhaladásánál, mindenkinek különböző az arckifejezése, mindenkié mást mond. Macenek igaza van. Mindig. A közeli felvételek a szemekről, egy kicsi hiba hova vezet, az elsődleges prioritás, Mace a Kapitány támogatását kéri, Capának 4 perce van cselekedni, Cillian Murphy félelmetesen szimmetrikus arca, Capa megragadja Pinbacker karját. Az a szép nap...

Ha van utánozhatatlan színész, ha van olyan, akit nem lehet behelyettesíteni, az a jó öreg Swarczi. Ez a gyönyörű akcentus, minden mondatát külön szállóigévé tette. James Cameron rábukkant és akciósztárt csinált belőle, és a Stallone-val való versengése határozta meg a 80-as éveket. Imádom. Bár sosem fog Oscart nyerni, de olyan életműve van, amiből talán nem is hiányzik, ikonikus karakterek tömkelege az egysoros királyától, szóval ezek azok a kedvenc Schwarzenegger filmjeim, és mivel a legtöbbet szinkronnal láttam gyerekkoromban, épp ezért eredetiben, de magyarul is mindent ajánlom:

10. Két tűz között

Akció, kaland, kémek, Schwarzi, összerakott film, végére kicsit over the top, de szeretem.

9. Kaktusz Jack

Na jó ez a kakukktojás, nem az ő nagy filmje, de a mai napig röhögök azon, hogy behajt a szekérrel, és mindenki a Jóképű idegennek hívja, mellesleg a kengyelfutó gyalogkakukk elemek meg egy vasárnap délután nagyon szórakoztatóak.

8. Vörös Zsaru

Klasszik zsarus-haveros filmecske Az akkori ügyeletes laza, éppen kirúgás előtt álló zsarukaraktert játszó James Belushival, Schwarzi mint az orosz zsaru megint villogtathatja a faarcát, jól csinálja. De tökéletesen kijön a komédia is, sőt még krimi is van.

7. Ovizsaru

Csak egyet akartam választani a klasszikus vígjátékokból és ez nyert, nem csak az it's not a tumaaaa beszólás miatt, de Schwarzenegger a gyerekek között annyira mókás, hogy ez tényleg jó vígjáték lett.

6. Kommandó

A film, aminek a scriptje csak egysorosokból áll, Schwarzinak 10 órája van, hogy visszaszerezze a lányát, és hogy mindenkit minél kreatívabban nyírjon ki. Megteszi.

5. Menekülő ember

Nem túl jó film lenne, ha nem lenne tele azokkal az egysorosokkal és halál laza beoszlásokkal, mindezt tapadós sárga speedo cuccban nyomva... tökéletes.

4. Predator

Get to da chopaaaaaaa. Schwarzi a dzsungelben harcol meg a predátorral Carl Weatherssel az oldalán, egyszerű, férfias, tökös filmecske, bármikor újranéző. Dillon you son of a bitch.

3. Total Recall - Az emlékmás

Hát elhúzta a seggét a Marsra, szégyen, nem szégyen ezt kívülről fújom, akár hányszor megy, megnézem, Cohageeeen vigyázz magadra.

2. Terminator 2. - Ítéletnap

Micsoda egy zseniális film. Schwarzenegger, mint jófiú is teljesen működőképes, tele szállóigékkel és egy igazán hihető robotszerű alakítással, és ha nem sírtál a feltartott hüvelykujjon, akkor semmin.

1. Terminator

Kihirdethetném a holtversenyt, de mégis csak ez nyer hajszálnyival, de csak mert gyengéim az első filmek, Star Warsban is az Új remény a kedvenc. Szóval nem csak a jó öreg Scharzi igazi debütálása a filmvásznon, de az egész renoméját ezzel határozza meg.

Megjegyzés: a Conan azért maradt ki, mert szégyenletes módon még nem láttam....

Ha van Hollywoodban alulértékelt színészekről lista, akkor biztosan Sam Rockwell-lel kezdődik. Rockwell az egyik kedvenc színészem. Biztosan ismered is, mert rengeteg filmben ott van mellékszereplőként, de hogy nagyon a szőnyeg alá van söpörve, az is biztos.

Rockwell 68-as születésű és egészen hosszú filmográfiával rendelkezik. Kezdetben a vicces fiú volt a háttérben, aztán elkezdett független filmezni. Ő tipikusan az a színész, aki csinál egy filmet magának, amit szeretne, aztán csinál egy olyat, amiből pénzt is keres. Rockwell komikus és dramatikus színész is egyben, egészen elképesztően éles humorérzéke és remek improvizációs képessége van, elég csak Hét pszichopatára gondolni, na ott aztán kiengedhette az őrült elméjét. Vannak védjegyei, egyik az agymenés, kettő a tánc. A táncikálás minden filmjében benne van, amibe csak belefér, Charlie angyalai 2, Vasember 2, Veszedelmes elme, Gyilkos páros, Galaxis útikalauz...és tuti még egy csomóban előfordul.

Drámai színészként szintén elhanyagolt, pedig egészen elképesztő mélységekig tud lemenni, példának ott a Hold. Duncan Jones első filmjében, egy egyszemélyes karakterdrámában, olyan komoly alakítás hoz, sokan a mai sztárszínészek közül csak szeretne ilyen szinten színjásztani (amit megint csak figyelmen kívül hagytak a nagy díjátadók, érthetetlen módon.)

Az egyik legőszintébb arccal rendelkező színész a szakmában, bármit, tényleg bármit, képes eljátszani hitelesen. Külön érdemnek mondanám, hogy még azokban a filmekben is, amit a pénzért csinál, abból kihozza a maximumot, megdolgozik azért pénzért , „nem telefonál be”, például az a bizonyos Poltergeist remake. A kritikák egyöntetűek voltak abban a tekintetben, hogy mennyire rossz volt a film és abban is, hogy Sam Rockwell viszont veszett jó volt és hiteles, az egyetlen értékelhető elem. Így van ez mindennel, amit csinál. Imád színészkedni, ez a szakma valahol neki van kitalálva és amit csinál ez egészen remek, és szereti, még ha nem is mindig olyan minőségi filmeken dolgozik.

Nincsenek botrányai, nem volt elvonón, nincs olyan nagyon híres felesége, nem parádézik, lehajtott fejjel csinálja a dolgát és ahol lehet, magas szinten dolgozik, és amikor nagyon megtalálja a szerep, akkor meg lehetetlen nem szeretni. Különleges hangja van, karizmatikus, jó a kisugárzása, ugyanakkor koránt sem az a tipikus színészi fellépése. Sam Rockwell a legtöbbször zseniális, és méltatlanul elhanyagolt színész szóval, tessék figyelni őt, ha eddig nem tettétek

Ami ajánlott tőle: Hold (kamaradráma a Holdon), A Hét pszichopata és a Si-cu (nagydumás film remek színészekkel), Egy veszedelmes elme vallomásai (Rockwell első nagy alakítása), Későnérők (nem ő a főszereplő, de az lesz), Galaxy Quest (Star Trek paródia és jóval több), Halálsoron (mellékszerep, de abban nagyon szórakoztató), Fulladás (A Harcosok klubja írójától, egy szexfüggőről), Meggyőződés (jogászos film, igaz történet), Az első igaz nyár (tinifilm de a jófajtából, ő viszi el igazán), Gentleman Broncos (a legnagyobb blődség ami létezik), Galaxis útikalauz stopposoknak (a galaxis kétfejű elnökét játssza) Frost/Nixon (újabb remek mellékszerep), Trükkös fiúk (Nick Cage mellett produkál).