Szokásosan a magyar bemutató dátuma szerint raktam sorba az idei év legjobbjait. Egyik sem hibátlan film (valószínűleg csak egy:)) de nem baj, a jó filmeknek is vannak hibáik. 2016-ban ezeknél éreztem meg a mozi és a filmkészítés varázsát. Természetesen (és sajnos) nem láttam mindent, szóval csak a saját tapasztalataimból építkezhetek. Lássuk!

Creed - Apollo fia

Bizonyította, hogy Rocky még mindig tud releváns üzenetet hordozni. Erős film, tele azzal az érzéssel, minden pillanatát imádtam. Érzelmes, Stalonne alakítása remek, zene a helyén. Újranézési faktor az egekben.

Deadpool

Van olyan éves lista, amin ez a film nincs rajta? Hát persze, hogy nincs. Okkal. Ez a film zseniális. Lobbi és kemény munka eredménye, és ezzel együtt laza, tényleg vicces, úgy értem... már a főcímet halálra röhögi az ember. Mi ez kérem? Megmondom mi, maximális erőbedobás. 

A nagy dobás

Mondjuk úgy, hogy a legjobb Oscar film. Okosan elmondott bonyolult történet, de úgy hogy mindenki átlássa. Azt meg hagyjuk, hogy Steve Carell és Christian Bale mennyire brutál jó benne. Jó koncepcióra felhúzott, kesernyés humorú, de hitetlenségedben sokszor felröhögős erős film.

Zootropolis

Ez nyerte meg az idei animáció versenyt (Kubo sajnálom... még nem láttalak) Viaina előtt lép fel a dobogóra, a háttérben húzódó üzenete miatt. Mert persze az animáció gyönyörű mindkettőben és a zene viszi a Vianiat, de Zootropolis, úgy beszélt minden korosztályhoz, amit szeretek látni egy animációban.

Cloverfield lane 10

Borzasztóan fáradt voltam, mikor beültem megnézni, biztos voltam benne, hogy elalszom, erre meg kiderült, hogy beültem egy adrenalin hullámvasútra. Folyamatosan felvitte a feszültség szintet, majd megnyugtatott, hogy minden rendben, újra és újra. Ráadásul kamaradrámában. Nem aludtam el, sőt az egyik legszórakoztatóbb volt idén.

Rendes fickók

Imádom a noir- krimiket és manapság már nem csinálnak ilyen filmeket, vagy nem sokat. Szóval semmiképpen nem maradhat le a listáról. Nem is poénok az erősek ebben a filmben, hanem a pillanatok, és öcsém rengeteg "pillanat" van benne. Szórakoztató, nagydumás film, Shane Black második legjobbja.

Amerika Kapitány: Polgárháború

Kérdés nélkül becsúszik a képregényfilmek második helyére idén, pedig volt mezőny és volt ambíció. Ez a filmet olyan ésszel és odafigyeléssel csinálták, amit lehet megirigyelni, ha képregényes karakterépítésről beszélünk. Az akciójelenetekről nem is szólva, az a reptéri csata... wow. A Kapitány továbbra is nagy kedvenc.

Démonok között 2

Ha a horrorokat nézem, ez mindenképpen nyeri ez évet, nem olcsó ijesztgetés, végig erős a feszültség és ami nekem kiemeli az átlagból, az a Warren házaspár kapcsolata.

Sing Street

Ha ki kellene emelnem egy filmet az évből, ez lenne az. Teljesen váratlanul ért mennyire jó volt a film, ahol csúnya ír fiúk, jó britt zenét csinálnak a 80-as években. Na ez a feelgood.

Palackposta

Nem hiszem, hogy ki tudnám hagyni az idei dán krimit, imádom ezt a sorozatot, a színészeket, a gyomros sztorikat. Méééééég.

Mélytengeri pokol

Valószínű a legjobb dolog, ami Mark Wahlberggel történt az utóbbi években, az Peter Berg és "igaz történet" sorozata volt. A Túlélő is jó film, a Deepwater Horizon meg még azt is veri. Minden van, ami kell: jó karakterek, magyarázás, feszültség, brutál látvány, Kurt Russell, karfaszorítós dráma, tragédia. Elképesztő mit hoz néha a valóság

Érkezés

Az év Sci-fije. Olyan fejbekolíntósan okos. Nemcsak mint sci-fi más, de mint film is kihívja a nézőt, és megkérdőjelezi a filmkészítés ismert narratívájába vetett hitünket. Amy Adams legjobb alakítása, a zene és a rendezés mind zseniális. Mindenképpen az utókornak készült, kult klasszikus lesz. 

Éjszakai Ragadozók

Tom Ford lejött megint a toronyból filmet rendezni, és huh de jól tette. Nagy grandiózus zenéjével, az 50-60 évek drámáit idézi, és elhozta nekünk az év két legjobb férfi alakítását. Michael Shannon és Jake Gyllenhaal még sosem volt ennyire jó, pedig.... na, hát ha valakik ők mindig jók szoktak lenni, de amit itt művelnek.....hajamat leteszem annyira erős. Maga a film meg még erősebb lesz, amint kijössz a moziból és összeilleszted az apró részleteket. Tökéletes.

Zsivány egyes

Az idei Star Wars sem okozott csalódást. A legnagyobb erényének azt mondanám, hogy a 77-es első most már negyedik részt képes erősebbé, még rétegeltebbé tenni, ami baromi nagy szó, egy olyan tökéletes filmnél, mint az Új remény. A Zsivány egyes ott talált be nálam ahol kellett, meg volt a fanservice, meg volt a csata, az utolsó 40 perc az valami csúcs és az a Vader jelenet.... nem magyarázkodom, itt a helye. Így tovább!

Fegyvertelen katona

Erről mindent elmondtam, amit akartam, nem is kérdés, hogy becsúszik a legjobbak közé igazi velős moziélmény, ilyenekért ülünk a nagyvászon elé.

Megemlítések:

Filmek, amiket újra láthattunk a moziban, többet a klasszikus szinkronnal: Gyalog Galopp, Ben Hur, Terminator, Ponyvaregény, Cassablanca, Bűnvadászok, ...és megint dühbe jövünk

Filmek, amik nem lettek bemutatva Magyarországon, és nem is lesznek, de nagyon ajánlom őket: Hell or High Water, Captain Fantastic, Hunt for the Wilderpeople, 13 hours, Swiss Army Man, Popstar, The Invitation

Magyar vonatkozásban az évet nekem Ernelláék Farkaséknál nyerte.

Nagyon friss a dolog, kb. félórája jöttem ki, de mindenképpen beszélnék róla. Ami eszembe jut az elmúlt évekből II. Világháborús film: a lovas, a tankos, a skalpolós, és a fogolytáboros. Más: a Bin Ladenes, a túlélős, a követséges, a bombás. És most itt a Hacksaw Ridge. A súlyos.

Mi ez? Egy klasszik igaz történet, egy hős katonáról. Egyszerű történet a vidéki fiúról, aki elmegy a háborúba. Ne tessék tévedni, ez a film ennyi, ha be akarom sűríteni. Család, bátorság, hősiesség, elhivatottság, néhol idealizmus és sok háború. Szívvel. Igazi szívvel. Hollywood-i? Igen. Nagyon is. És ez rossz? NEM! Én a hollywoodi jellemzőt nem negatív értelemben használnám, inkább nem is tudom... nincs erre jó szó. Nem a pátoszosság, inkább ez a nosztalgikus romantika jut eszembe. Hollywoodi-e a Forrest Gump? Igen, Ryan közlegény? Hú, naná! Az Apollo 13? A Sólyom végveszélyben? Igen és igen. A Hacksaw Ridge ebben a vonulatban helyezkedik el. Olyan, mintha egy film lenne Hollywood hőskorából, sőt még inkább a kilencvenes évekből. Messziről indít, épít és agyon üt. Vannak benne klisék? Vannak. De mivel a klisék lényegében az élet szabályai, és igaz történetről van szó, inkább nézem ezeket a kliséket, mintha valamit bele akartak volna csavarni az írók. Pl.: két szereplő az elején nem bírja egymást, de a végére barátok lesznek. Azért ebből is van pince meg plafon. Gyors példa, az új Függetlenség napja… na ott ez a barát vonal és itt ugyanez nincsenek kanyarban sem. A dialógusok és a sokszor néma színészi játék lenyűgöző a Hacksaw Ridge-ben. Ha már van egy klisé, legalább hitelesen dolgoznak vele. És akkor nem bánom. Meg azt sem, hogy a japánokat nem karakterizálták (pl. mint a németeket se a Ryanbe) Ez nem az a film.

Azt mondtam súlyos. Bitang nehéz. Kevés olyan film van, mikor teltháznál a közönség nem rohan ki, és most nagy része maga elé bámulva dolgozta fel a látottakat, sőt. Idegenekkel beszéltem, összenéztünk, „it’s heavy, isn’t?” Néztek rám arrébb kettővel, egymás döbbent arcát látva.

A húsdaráló. A háború. Nem tudnám mihez hasonlítani. Ryan nyitójelenete egészen más érzéssel hagy ott, mint a Ridge első háborús jelenete, de hatásban talán túlszárnyalja. Ugyanakkor találkozunk a háború horrorjával, mint a főszereplőnk. Nem véletlen használtam a horror szót. Esetenként félelmetes, amit látunk, megijeszt a szó legszorosabb értelmében, megrettent. Sose láttam még így háborús jeleneteket prezentálni. Egyszerűn fojtogató, intenzív, őrület, és nem a csonkítás, a vér vagy az emberdarabok miatt, mert az is megvan, bőven, de a brutalitás, a tehetetlenség, az erőszak, a sokk, ami ezekben a jelenetekben benne van… Tényleg nem tudom, mikor láttam ilyesmit. Ez egy új szint. Annyi módon bemutatták már a háborút a mai napig, gondolta a fene, hogy képes valami ennyire torkon ragadni az embert, pedig ez az egyik kedvenc témám, rengeteg II. világháborús filmet láttam már, aztán jön Mel Gibson és pofán csűr.

Andrew Garfield remek, már nagyon erős volt már a Boy A-ben is, és nekem a Facebook filmet is ő vitte, itt már kérdés nélkül látszik, hogy generációja egyik nagy színészé lesz. Örülök, hogy Sam Worthington kilépett a kék alien gúnyából egy film erejéig, mert remek volt. Vince Vaughn, mint a kiképző őrmester… az Út a vadonban óta nem volt ilyen jó. A névtelen katonák noname színészei mind a helyén, Smittyt kiemelném. Hugo Weaving hozott egy brutál alakítást. A filmben mindenki tökéletes.

Apróság. Van egy olyan erős filmes nézetem, hogy nincs olyan szituáció a vásznon, ami igazolhatná, hogy mutatni kell egyenesben, ha valaki hány. Ezt rendületlenül állítottam a mai napig, úgy értem, még Tarantino sem tudta kikerülni, hogy öncélú legyen. A film közepén van egy jelenet, a főszereplőnk kompániája megérkezik a Hacksaw gerinc alá, ahol a századparancsnok megkérdez egy közkatonát, hogy mi a helyzet odafent. A srác már egy nappal korábban volt fent és leverték az egységét, most vissza kell mennie. Odamegy a térképhez, elkezd magyarázni, majd hirtelen arrébb lép kettőt, kidobja a taccsot, visszasétál a térképhez és tovább magyaráz. Na már most, ebben a pár másodpercben olyan karakterizálás történt, hogy ihaj. A srác tegnap volt fent, erősen benne van a trauma. A mondat közepén lehet beugrott neki, milyen volt ott lenni a golyózáporban, lehet azt látta, hogy lelövik a legjobb barátját, lehet csak attól lett rosszul, hogy vissza kell mennie a vér és mocsok közé, de visszamegy a térképhez és tovább teszi a dolgát. Annyi lehetőség van ennek a hátsó embernek a jellemrajzára ezzel a hányás momentummal, hogy őrület, és abszolút rám cáfolt. Nem is tudom, mit mondjak, akárki ötlete volt, megy a kalapemelés a részemről.

A zene és a kameramunka, fenomenális.

És akkor a hit kérdés. Aki ismer, az tudja, nem vagyok hívő, nem hiszek Istenben. Ha a hit kérdése felmerül egy filmben, nagyon vékony jégen táncol, mert hajlamosak elmenni vagy a cinizmus felé, demagóg ábrázolásba a hittel szemben, amit nem szeretek, vagy a másik véglet, hogy meg akar téríteni, amit megint csak nem szeretek. (Sok mindent nem szeretek, na) Van egy vékony szürke zóna, és öcsém a Hacksaw Ridge úgy bekorcsolyáz oda, hogy öröm nézni. Egyiket sem akarja, pedig annyira fajsúlyos téma Desmond Doss hite, hogy elképzelni sem tudtam, hogy megoldják. Megtették. Nincsenek kioktatások, nincsenek nagy beszédek, nem kérik, hogy higgy Istenben. Nézőként ugyanarra kérnek, mint ő a társait. Higgyenek benne, hogy ő hisz. Egyszerűen ez olyan, mint mikor hiszel a karakterben, az pedig hisz magában (gyors példa: Rocky). Csak itt Doss Istenbe vetett hitében kell hinni. (Szép mondat.) Szó sincs arról, hogy valamit rá akarnának erőltetni a nézőre, És Doss olyan szépen van felépítve, de a körülmények is, hogy a nézőként is át megy változáson az ember. Van egy tárgyalótermi jelenet, és amit Doss elmond a védelmére, na az nyert meg a filmre teljesen. Iszonyat jól kezeli a kényes témákat is.

Különleges kis darab lett ez, abszolút kirázza belőled a szívet-lelket, érzéseket, könnyeket, úgy hogy van, hol „hollywoodi”, de nem hatásvadász, eléri a hatást giccs nélkül, zászló lobogtatás nélkül. Szeretek igaz történeteket nézni, mert az ilyen emberekről jó, ha tudnunk, jó, ha nem felejtjük el. Ez a film felejthetetlen lesz nagyon sok szempontból, és nagyon ajánlom mindenkinek a megnézését. Klasszik hollywoodi dráma és háborús film, igaz történet, szívvel. Talán az évtized legjobbja a témában. Súlyos.

PS.: Másnapi gondolatok:

• Utána olvasás után, hogy mennyire igaz a sztori: amire azt hittem nem történt meg, vagy túlzás, simán valós, voltak jelenetek az életben, amiket nem raktak bele, mert Gibson szerint a közönség nem hitte volna el. http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/hacksaw-ridge/