Ha van Hollywoodban alulértékelt színészekről lista, akkor biztosan Sam Rockwell-lel kezdődik. Rockwell az egyik kedvenc színészem. Biztosan ismered is, mert rengeteg filmben ott van mellékszereplőként, de hogy nagyon a szőnyeg alá van söpörve, az is biztos.

Rockwell 68-as születésű és egészen hosszú filmográfiával rendelkezik. Kezdetben a vicces fiú volt a háttérben, aztán elkezdett független filmezni. Ő tipikusan az a színész, aki csinál egy filmet magának, amit szeretne, aztán csinál egy olyat, amiből pénzt is keres. Rockwell komikus és dramatikus színész is egyben, egészen elképesztően éles humorérzéke és remek improvizációs képessége van, elég csak Hét pszichopatára gondolni, na ott aztán kiengedhette az őrült elméjét. Vannak védjegyei, egyik az agymenés, kettő a tánc. A táncikálás minden filmjében benne van, amibe csak belefér, Charlie angyalai 2, Vasember 2, Veszedelmes elme, Gyilkos páros, Galaxis útikalauz...és tuti még egy csomóban előfordul.

Drámai színészként szintén elhanyagolt, pedig egészen elképesztő mélységekig tud lemenni, példának ott a Hold. Duncan Jones első filmjében, egy egyszemélyes karakterdrámában, olyan komoly alakítás hoz, sokan a mai sztárszínészek közül csak szeretne ilyen szinten színjásztani (amit megint csak figyelmen kívül hagytak a nagy díjátadók, érthetetlen módon.)

Az egyik legőszintébb arccal rendelkező színész a szakmában, bármit, tényleg bármit, képes eljátszani hitelesen. Külön érdemnek mondanám, hogy még azokban a filmekben is, amit a pénzért csinál, abból kihozza a maximumot, megdolgozik azért pénzért , „nem telefonál be”, például az a bizonyos Poltergeist remake. A kritikák egyöntetűek voltak abban a tekintetben, hogy mennyire rossz volt a film és abban is, hogy Sam Rockwell viszont veszett jó volt és hiteles, az egyetlen értékelhető elem. Így van ez mindennel, amit csinál. Imád színészkedni, ez a szakma valahol neki van kitalálva és amit csinál ez egészen remek, és szereti, még ha nem is mindig olyan minőségi filmeken dolgozik.

Nincsenek botrányai, nem volt elvonón, nincs olyan nagyon híres felesége, nem parádézik, lehajtott fejjel csinálja a dolgát és ahol lehet, magas szinten dolgozik, és amikor nagyon megtalálja a szerep, akkor meg lehetetlen nem szeretni. Különleges hangja van, karizmatikus, jó a kisugárzása, ugyanakkor koránt sem az a tipikus színészi fellépése. Sam Rockwell a legtöbbször zseniális, és méltatlanul elhanyagolt színész szóval, tessék figyelni őt, ha eddig nem tettétek

Ami ajánlott tőle: Hold (kamaradráma a Holdon), A Hét pszichopata és a Si-cu (nagydumás film remek színészekkel), Egy veszedelmes elme vallomásai (Rockwell első nagy alakítása), Későnérők (nem ő a főszereplő, de az lesz), Galaxy Quest (Star Trek paródia és jóval több), Halálsoron (mellékszerep, de abban nagyon szórakoztató), Fulladás (A Harcosok klubja írójától, egy szexfüggőről), Meggyőződés (jogászos film, igaz történet), Az első igaz nyár (tinifilm de a jófajtából, ő viszi el igazán), Gentleman Broncos (a legnagyobb blődség ami létezik), Galaxis útikalauz stopposoknak (a galaxis kétfejű elnökét játssza) Frost/Nixon (újabb remek mellékszerep), Trükkös fiúk (Nick Cage mellett produkál).

1408 nem egy nagyon felpontozott film, nincs benne a legtöbb listában, és csak úgy elsikkadt, mikor megjelent. Sőt még nem is King legjobb novellájáról van szó. De a film számomra továbbra is ott van legjobb horrorok között.

A történet szerint Mike Enslin író abból él, hogy leleplezi túlvilági jelenségeket. Olyan helyekre látogat el, ahol állítólag szellem kísért, megszáll egy éjszakát és bebizonyítja, hogy nincs ott semmi szellem, vagy hogy direkt átverik az embereket. A Dolphin Hotel 1408-as szobájáról is ez a hír járja, évek óta nem adják ki, mert sorra öngyilkosok lesznek benne az emberek. Persze Enslin szerint kamu az egész, bekönyörgi magát és jót szórakozik, hogy mennyire ki van találva, még a hotelvezető is benne van a színjátékban. Úgy áll hozzá, ahogy szkeptikus íróként kell, aztán bemegy a szobába és becsukja az ajtót, ezzel összezárja magát a terhelt múltjával és még valami mással.

Mitől lesz kiemelkedő?

1. Az egyszerű helyszín

Imádom az egy helyszínen játszódó kevés szereplős filmeket. Ez a film ezt elég jól hozza, hiszen 90 %-ban a szobában játszódik és csak John Cusackot látjuk, akit amúgy nagyon kedvelek. Az alap felállás elég jó kihívás, mert kamaradráma lesz belőle, és a színésznek kell elvinnie a sztorit. A hotelszoba nem különösebben félelmetes ránézésre, de rögtön nyugtalanító érzést áraszt, mint mikor egyedül alszol idegen helyen.

2. Az ellenfél

Az egyik legjobb dolog a filmben a gonosz. A szoba. Mert hogy vannak szellemek, meg van itt minden, de a gonosz? Azt sosem látjuk, nincs megjelenítve, nincs leplezve. Tudjátok, van egy rakat olyan horrorfilm, ahol építik a feszkót, elmegyünk a végkifejlet felé, és mikor kiderül miféle a szörny, a szellem, a démon, az egy gigantikus nagy csalódás lesz. Na itt ilyen nincs. Az a bizonyos feszkó, a végig erősen megmarad. Baromi jó, hogy nem látod, mi ellen küzd és a legyőzhetetlenség érzés is végig nő.

 3. A hangulat

Itt nincsenek szabályok. A fenti megfoghatatlanságból következően, itt nincsen olyan, hogy az elektromosságban terjed, vagy mi a hallucináció és mi a valós, hol a határ a szellem, a valós és a túlvilág között, mi történik meg, mi nem, mit tud manipulálni a szoba és mit nem. Éppen ezért nem tudod, hogy mire számíts, egy pillanatig sem. Folyamatos változás, új dolgok, kiszámítatlanság, ettől olyan erős hangulata lesz, és olyan félelmetes, hogy az adrenalin a plafonon van végig.

 4. A horror elemek

Nem jump scarekkel operál, van egy-kettő, de azok a jobb félék, együtt élnek a filmmel teljesen, ugyanabba az állapotba kényszerítenek, mint Enslint. Az ilyenek megbocsáthatók. Látványban és történetben is nyomasztó, véres, brutális. Enslin múltja nehéz és vizuálisan átélni vele borzasztóan fájdalmas. A félelmetességet főleg a színészen keresztül éljük meg és azzal, hogy a szoba machinál, hogy megérzed a bezártságot, ahogy egyre kisebb lesz a mozgástér és a világ. Megvannak a klasszikusnak ismert horror elemek, de sokkal másabbak.

5. A kétségbeesés

A tehetetlenség érzete, amit Enslin is magába keríti, az egész átjön a nézőre is. A végső fordulatnál, pedig már azt érezed, te is érted az öngyilkosokat, érted mi történt, ugyanolyan kétségbeesett leszel, mint a főszereplő, mert nincs kiút. Illetve van...

6. Az apró dolgok

Cusack szarkasztikus arckifejezése, a szoba színei, segíthetek a táskákkal?, az UV fény előnyei, a pillanat mikor még ki lehetett volna menni a szobából, It's only just begun dal, fejen átforgós kamera állás, a 13-as szám többszöri felbukkanása, racionális magyarázatok keresése egy pontig, Ön itt áll, burn me alive, a festmények, a posta, Pscho-1, expressz kicsekkolási lehetőségek, a cigi.

 Bónusz a befejezések (Spoiler a végére)

A filmnek háromféle befejezése van, a moziban az ment, amikor Enslin kiszabadul és visszahallgatja lejátszóját, hallatszik a kislánya hangja és a felesége elszörnyed. Nekem ez a kedvencem. Két alternatív befejezés van. Az egyikben Enslin meghal, Jackson hallgatja vissza a lejátszót és hallja a kislány hangját. Ez azért brutál sötét. Még annak ellenére is, hogy a film végig nyomasztó, azért elfér az a feloldás a végén, hogy Enslin él. A harmadik befejezés Enslin kijut, ugyanaz a jelenet a végén hallgatja a szalagot, de a felesége nem hallja, csak Ő. Vagyis: vagy megőrült, vagy még a szobában van, vagy a dolog, ami ott volt kijött vele. Na ez a vég talán a legelgondolkodtatóbb, de mégis az elsőt szeretem a legjobban, Cusack arckifejezése mindent visz.

Rontóc off

A 1408 egy egészen remek horror film, nem tudom, hogy miért van elhanyagolva, biztos van egy rakat hibája, amit nem látok meg, de őszintén maga az egész hangulata számomra annyira elviszi, hogy nem is keresem a hibákat. Félelmetes, egy helyszínes, jó színészi alakítással, végig feszültséggel. Ha kell egy kis borzongás, ezt elő lehet venni.

Drága Benny,

Emlékszel még apára? Emlékszel még milyen fiatal volt? Én csak arra emlékszem, hogy annyira nagyon fiatal volt, nem is tudom, hogy más megmaradt-e róla. Fiatalabb volt nálam, de nálad is! Sosem értettem, miért olyan megfáradtak a szemei. Mire emlékszel belőle? Nem sokra, ugye? Tudom, hogy nagyon mérges voltál, mikor elment, 4 évesen, mint egy méregzsák követelted minden este. Erre nem gondolom, hogy emlékszel. Duzzogi. Benny, így visszagondolva is nevetnem kell rajtad. Pedig nem volt ott sok nevetnivaló. Az arca, mint egy gyerek. Sosem tudta, mikor kéne fizetni. Sokban hasonlított rád, tudod? Mármint az arca, a tekintete. Anya soha semmi pénzért nem mondta volna ezt neked, teljesen lerombolta volna a már szépen felépített képét apáról. Ne mondd meg neki, hogy ezt írtam kérlek. Tudod, hogy mit gondol rólam. Az se kéne lerombolni, jó ez így, ahogy van.

Te lehetsz még apa. Te is lehetsz még olyan fiatal. Két gyerekkel a karján. Nem egyszerű. De nem akarom ám mentegetni, egy percig sem. Mindannyian azt tettük, amit helyesnek gondoltunk nem igaz? Illetve te nem, mármint, hogy ne tedd. Te pont az ellenkezőjét tedd mindig, mint amit helyesnek gondolsz. Akkor nem lehet bajod. Ezt veheted utasításnak is. Nem számít. Amennyire ismerlek úgy is a saját fejed után mész. Fafej. Az vagy, egy makacs fafej.

Benny, a minap gondoltam bele, hogy én már sosem leszek apa. Lehet, hogy ez így jó. Lehet, hogy ez így helyes. De nem érzem helyesnek. Nem érzem valóságosnak. Hogy mindenem, amim volt, mindenemet elvették tőlem. Az egy dolog, hogy a megfosztanak a személyiségemtől, az arcomtól is szép lassan, de ez csak ma jutott eszembe, hogy semmi nem marad nekem. Csak Te. Nem mondom, hogy nem vagyok ezért szerencsés, miattad sose panaszkodnék, csak rájöttem, hogy a napoknak nincsen értelme. Semminek sincs sem értelme. Nincs jövőm.

Örülök a munkádnak, nagyon derék, de kérlek, nagyon kérlek, ne gyere többet erre. Megtennéd ezt nekem? Tudom, hogy azt hiszed könnyebb, de semmivel sem az. Valahogy csak nehezebb, pedig hidd el, mindig örülök, ha látlak. Mert végül is egy vérből vagyunk Ben, ez legalább sosem változik. De mégis nehéz Téged látnom, kérlek csak fogadd el.

Tudom, hogy lelkiismeret-furdalásod van. Nem is lehetne máshogy. De nem baj. El fog múlni. Mint, ahogy én is el fogunk.

Ne haragudj rám, ha most nagyon hidegen írok. Nem volt jó kedvem egész nap.

2009 tavaszán ültem egy moziteremben, az Angyalok és Démonokat néztem meg másodszorra. Ahogy futott a stáblista egyedül maradtam a teremben és bejöttek takarítani, tisztán emlékszem rá. Én meg ott ültem és mondtam magamban, én aztán innen ki nem megyek addig, amíg le nem fut a kredit, söpörjetek körbe, nem érdekel, mert ezt a zenét ilyen hangrendszerrel a büdös életben nem fogom máskor hallani, nekem ez kell. Aztán tévedtem, mert tegnap este hallottam.

(Bocsi, egyik se saját videó, próbáltam a legjobbakat keresni)

Mr. Hans Zimmer élő turnéjával járja a világot, tegnap este erre keveredett és bizonyította mennyire komoly befolyással van ő és zeneszerző társai nemcsak a moziélményre, de a filmek megítélésére is. Zimmer nem cicózott, még a szünetet és a késést leszámolva is azt mondanám egy jó 2,5 óráig zenélt nekünk, nem is akárhogy. Tippre mondom, de volt ott egy jó 50 fős zenekar, vonósok, fúvósok, dobosok, elektronikus hangszerek, szintetizátor, zongora, orgona, minden, plusz egy 25 fős kórus. Rögtön szinte fejberúgott mindenkit azzal a bődületes Sherlock Holmes témával, ami egészen elképesztően szólt élőben.

Itt jegyezném meg, hogy azt is egészen felvillanyozó látni, mennyire élvezik a zenészek ezeket a dalokat játszani, pedig most aztán sűrűn nyomhatják, de az átélés, az, hogy ennyire belemerülnek minden este, az lehet az oka, hogy így tudják átadni. És Zimmer is benne volt, itt éppen a szitáron nyomta, de játszott orgonán, zongorán, elektromos gitáron, dobon, na és persze vezényelt is. Volt itt Madagascar, Gladiátor gyönyörű szépen. Zimmer rengeteget mesélt, hogy miért reggel kilenckor hívja Ridley Scott, hogy szandálos szoknyás férfiakról akar filmet csinálni, hogy tesznek hozzá a filmzenéhez a legkisebb ötletek, hogy Budapesten forgatták az Infernot Ron Howarddal, és nem csak az Angyalok és Démonokból kaptunk brutál ízelítőt, hanem A Da Vinci kódból is.

Na és talán csak itt történhet meg, hogy mikor az a gyönyörű hegedű szól a Da Vinci zenéjének végén egyszer csak ÁÁÁÁÁÁZIBENNYAAAAAMAMABiTSIBABAAAAA. (saját fordítás) Az Oroszlánkirály zenéje iderobbant és hát rásegített, hogy Lebo M. énekelte, aki a mesében is. Aztán Zimmer bemutatta Tina Guo csellistát, aki köré felhúztak egy elképesztő Karib-tenger Kalózai összest. Ahogy Zimmer mutogatta be a zenészeket, hogy egyikükkel 15 éve dolgozik együtt, másikukkal 25 éve, őt gyerekkora óta ismeri, a negyedik fickó 20 éve dolgozik más zeneszerzőkel is, egyre jobban elámultam attól a ténytől, hogy ezek a zenészek már évek óta formálják a filmzene világát és  ezzel a filmek világát is. Hans Zimmer az egyik legepikusabb zeneszerző, aki létezik, és az hogy kilencszer jelölték Oscarra (egyet vitt) az is sokat elmond, de ledöbbenve ül az ember, hogy a színpadon lévő személyek azok, akik meghatározzák azokat a filmeket, amik meghatároznak minket. Egy film sem lenne olyan amilyen, e zenék nélkül.

Szünet után egy kis Esőemberrel tértünk vissza, majd jöhettek a szuperhősök, kezdve Supermannel. Ezt már annyiszor mondtam, hogy imádom a témáját, és ahogy fel volt építve, a zongorától egyre több hangszer bekapcsolódik, majd a kórus, az össznépi zene és közben abszolút átjön Superman „remény” üzenete... még mindig a legjobb dolog az egész filmben. Kevés dal van ilyen erősen felépítve. Aztán egy kis Őrület határán, belefutott az Elektro zenébe a Csodálatos Pókember 2-ből, aminek szintén ez volt az egyetlen maradandó eleme. És ekkor jött a Sötét Lovag.

Számomra külön meglepő volt, hogy bizonyos dolgokat élőben meg tudtak csinálni, pl. A Sötét Lovag Why so Serious dal elején az a minimalista hang, én esküszöm azt hittem az hangkeverés, nem pedig filmzene, vagy az Eredetben az utolsó pillanat, mikor a zongora szól és sötétre vág a film, és van az a kicsi ciccegő hang, gondolta a fene, hogy ez is a filmzene és nem hangvágás. A Sötét Lovag elképesztően szólt, a Joker téma, ezzel a káosz érzettel még mindig zseniális, a Batman témát még tovább vitte a Felemelkedésből a kórusos zenére, a Gotham's Reckoning-ra, ami végül is Bane témája a filmben. A kórus zseniális volt hozzá. Meg kell mondjam, csak most tűnt fel mennyi gitárt is használ Zimmer, mármint persze ismerem a zenéjét, szóval tudtam, csak nem sejtettem. Most tudatosult.

Zimmer megemlékezett Heath Ledger haláláról, James Horneréről és az Aurora moziban történt lövöldözésről is, magyar zenész ismerőseiről is beszélt, és hát a zenekarában éppen pár napja házasodott össze az egyik gitáros és egy hegedűs, úgyhogy nászajándékként hagyta, hogy jameljenek egy kicsit, mielőtt áttért az Interstellarra. Nolannel 12 éve dolgozik együtt, és hát rengeteget kísérletezett ez idő alatt. Az Interstellar „vegyesen” az orgonával még így is magasztos volt, aztán elköszönt. Persze nem mentünk sehova, olyan tapsvihar volt, hogy leszakadt a ház. Mindenki dobogott, őrjöngött és azért azt is sejtettük, hogy Eredet zenéje nélkül nem megyünk ma haza. Szóval persze visszatért a banda és rá is kezdtek a The Dream is Collapsing-ra, ami miatt azt hiszem negyedjére néztem meg moziban az Eredetet anno. Ezt az erős kezdő pillanatot, mikor összedől az első jelentben a Leoék feje fölött az álom, még most sem tudta Nolan túlszárnyalni. Zimmer meg tökéletesen viszi a zenével, volt még a Mombasa és végül a Time-al zárta, mint az Eredetet is. Egészen felemelő érzéssel együtt. Emlékeztek, mikor azt mondtam a Superman a legfelépítettebb? Tévedtem, a Time az, olyan íve van, ahogy szinte egyesével kapcsolódik be minden hangszer és a végén az a lezárás... tökéletes.

Zseniális zeneszerző, egy brutál erős koncerttel. Úgy tudja ezeket a dalokat megszólaltatni, hogy nincs, aki összeszedi az álladat a földről. Hangzásban, az élményben vissza tudja hozni a filmnéző nosztalgikus állapotot, fokozottan, olyan érzelmi hullámot adott az egész koncertélménynek, amit őszintén nem gondoltam volna. Voltak körülöttünk zokogó emberek, tényleg a velejéig hatott olykor. Hans Zimmer az egyik legjobb, aki a filmzene iparban létezik, és pont azért mert ez nem ipar, ez szerelem, a zene és filmek iránt. Remélem más is példát vesz ebből, előbb Moriccone, most Zimmer turnézik, remélem lesz még zeneszerző, aki erre rákap.

Igen, igen soksoksok, rengeteg képregényfilm van, különböző minőséggel, de azért ne vitassuk el azt, ahol érdem is van, és öcsém, itt aztán van.

Imádom a Marvelt, imádom a DC-t, a képregényeket, a karaktereket, a filmeket (már amelyiket), de el kell ismerni, a szakmában most a Marvel a legokosabb. 8 éve már, hogy ki jött a Vasember és a Marvel azóta építi az univerzumát, aminek részei a sorozatok is, egy nagy mozgóképes összeborulás, mindenféle hangnemben, stílusban. Királydrámát akarsz? Thor! Űroperát? Galaxis Őrzői! Második világháborús filmet? Az első bosszúálló! Neonoir krimi? Jessica Jones! Politikai Krimi? Kapitány 2! Teljes csalódást? A Hihetetlen Hulk! Valamit, ami megingat abban, hogy mi a helyes? Polgárháború! Senki ne számítson egy Deadpool élményre, főleg azért mert ez egy trilógia 3. része. Oké, nem önálló filmként kell léteznie. Mit értenél magában a Sötét lovag - Felemelkedésből? Mit jelentene számodra a Jedi visszatér az előző filmek érzelmi töltete nélkül? Az Amerika Kapitány harmadik része masszívan az előző két filmre épít (és a Bosszúálló filmekre is), kellenek hozzá, és egy harmadik résznél így is kell lennie. És szükséges, hogy kedveld nemcsak a karaktert, de az eddig felvázolt történetet is.

Be kell vallanom, borzasztóan féltem ettől a filmtől. Miért? Mert a Polgárháború képregényben Vasember a gonosz. Nincs szürke zónában, ő a főgonosz... és a filmes univerzumban Tony Stark a legkedveltebb karakter, és imádom Downeyt, és nem akartam, hogy ezt a Vasembert elvegyék tőlem. Nem vették. Ez a 6. film, amiben a Kapitányt látjuk és a 7. film, amiben Vasembert. Szóval egészen triviálisnak hangzik, mikor azt mondom, hogy a karakterek és a konfliktusuk szépen meg van alapozva. Nagy megelégedésemre mondom, abszolút értem Vasember motivációit, és nem, nem lesz gonosz karakter belőle. Sokban igaza van, sokban nem, de az ember még így is néha vacillál, hogy kinek az oldalára álljon, mikor én aztán Team Cap vagyok, oda-meg vissza meg forevör. Érdekes, hogy igazából nincs „Főgonosz”, vagyis van is, meg nincs is, ideológiák csapnak össze, igazságérzetek, és mindenki azt tetszi, amit a saját indokai szerint jónak lát. Mind Tony, mind Steve motivációjában nem kevés önzőség is van, Tonyt a bűntudat hajtja több irányból, Stevet pedig a ragaszkodása a régi életéhez és Buckyhoz. Tökéletesen érthető miért teszik azt, amit. Bűntudatból, haragból, tehetetlenségből, muszájból, logikából és csak mert képtelen lenne a megalkuvásra az ember önmagával.

A történet szerint a világ megelégeli a mellékes áldozatokat és kontroll alá szeretné vonni a Bosszúállókat. Tony egyetért, még Stevenek nem tetszik a dolog. Ha helyettük döntenek, mindig lesz egy ember felettük egy céllal, ami lehet, hogy nem egyezik az övékkel. Lehet, odaküldenék őket, ahova nem akarnának menni, oda meg nem ahova kellene. Nem vállalhatja a kockázatot. Tony szerint nem hozhatják meg a döntéseket maguk, és kell a kontroll, hogy levegyék a felelősséget a vállukról. És ebbe robban be a Bucky konfliktus. Történetből elég ennyi, beszéljünk a színészekről.

A régi arcok

Evans és Downey továbbra is felsőbb szinteken játszik, amilyen laza Chris Evans a való életben, annyira érti a Kapitány karakterét, jó látni, hogy a három film alatt színészileg is sokat jött, mondjuk a Snowpiercer után az már nem meglepetés, hogy ő is remek színészből van. Downeynak meg végre komolykodnia is kellett, és ez is nagyon megy neki. Mint nagy Bucky-fan szeretném megjegyezni, hogy Sebastian Stan legalább akkora telitalálat a szerepre, mint a fent említett színésztársai. Ráadásul Buckyt széteszi belülről, hogy miket kellett megtennie agymosott zsoldosként, fájdalmas nézni. A többiek kb. mellékszerepekben vannak, de teljesen jó mértékben, Vision, Scarlet Witch (az ő sztori része különösen jó!) , Rhodey, Black Widow és Falcon jól működnek. Natashának megint nagyobb szerepe van, mint a többieknek, de ezt már el is várom, a Fekete Özvegy állandó mellékszereplő létére szintén elmélyített karakter. Megint ki kell emelnem Sólyomszemet. Annyira okos az is, ahogy őt kezelik. A Marvel és a közönség is tudja, hogy a legtöbbet szidott karakter, mármint hogy haszontalan a nyilaival. (Ami amúgy nem teljesen igaz.) És ezt nemcsak a stúdió fogadja el, hanem, Clint Barton is és magához öleli az egészet, szóváteszi, ironikusan áll hozzá, és olyan laza beszólásokat szór megint jobbra-balra, hogy Sólyomszem a kedvenceim közé került.

Az új arcok.

Mindenki nyugodjon le, a Marvel továbbra is tudja, mit csinál, Tom Holland a legjobb Pókember eddig. Igen, fiatal és igen, 16 évesnek néz ki. És tudod ki még 16 éves? Peter Parker. Vicces, helyes, jópofa, esetlen. Remek lesz az egyéni film. És hát be kell vallanom, az az érzés, mikor Pókember beáll Vasember és Vision mellé.... Üdv itthon! Chadwick Boseman Fekete párduca is brutál jó lett, nagyon kíváncsi lettem az önálló filmjére. Martin Freeman nyúlfarknyi szerepeikben is mindig öröm látni, Daniel Brühl meg szintén remek, jóval nagyobb szerepe volt, mint gondoltam, főleg, hogy lényegében ő a főgonosz. Zemoként jót hoz, a képregényes énjéhez nem sok köze van, de valahol még is megtartottak belőle. Ugyanakkor neki is végre erős motivációja van, nem egy tipikus főgonosz. Tetszett.

Az akció

A Kapitány, aki lábbal előre érkezik minden harcba. Bucky és Steve, akik megtanítanak, hogy hogy használd rendesen a motort és az autót (A Bucky motoros mutatványára még Legolas is csak csettintene.) A reptér jelenet eszméletlen jó volt, és hát a végső harc is. A kaszkadőrök és a koreográfusok agyeldobós munkát végeztek megint. Mindenkit kreatívan használnak. Pókember és Ant-man, csak ennyit mondok. Mindeközben látszik, hogy nem akarják megölni egymást, leállítani akarják a másikat, csakis ezt, ezek az emberek barátok, családtagok, és ez átjön, megint csak a felépített kapcsolatrendszernek köszönhetően, minden ütésnek súlya van. Ha már itt vagyunk, ha választhatok egyet, akkor Scarlet Witch mindig legyen az én oldalamon. Egészen zseniális az egész reptér jelenet, többek között azért is, mert minden egyes karakterért aggódom, érdeklenek, szeretem őket. Így nézni egy összecsapást egészen más élmény. Több érzelem, kevesebb poén egy Bosszúállókhoz képest. De jelen van a humorosság, csak kisebb mértékben, bár ebben a filmben van a Marvel legjobb poénja, még percek múlva is mindenki azon röhögcsélt, és Pókember és Ant-man abszolút hozza a formát, főleg amikor mindkettőjükből kitör a rajongó  Érzelmileg több helyen is keményen gyomrost ad, bár számomra a "Rodgers zuhan a vízbe" jelenet a Winter Soldier-ből überelhetetlen. De ez mind abból jön, hogy a Kapitány és Bucky a kedvenc karaktereim között vannak, így az ő személyesebb részei nekem jobban ütnek..

Szóval összességében abszolút hozza a hypeot, megugorja a lécet, szeretem ezeket a karaktereket és imádom, ahogy bevisznek az új történetekbe, ahogy bemutatják az új tagokat. Nagy kihívás jön, rád nézek Doctor Strange. Neked a semmiből kell építeni egy új világot, de hé, a Galaxis őrzői ezt megtették két éve, szóval szorítok.

Egész nap bírnám.

Rendezői vágás, alternatív befejezés, bővített kiadás, cenzúra nélküli verzió. Mikor egy filmből több vágás létezik. Nem kevés szó esik a témáról mióta kiderült, hogy a Batman v. Superman filmek eredeti rendezői vágása harminc perccel hosszabb, csak a stúdió nem engedte úgy a moziba. Snyderrel sem először fordul elő ilyen, mind a Watchmen, mind a Suckerpunch megsínylette a vászonra kerülést, és egy rakat esetben sokkal jobb filmekről beszélünk a rendezői vágás kapcsán. Mert hát a rendező igaz víziójáról van szó. Csak ilyenkor ott vagyunk, hogy van 2-3 féle verzió a filmből, de akkor mi számít, mi az igazi? Ha az egyiket szereted a másik már nem is létezik? Érdekesek az alternatív verziók, egyes filmeknél nemcsak, hogy többet adnak a sztorihoz, hanem feljavítják a filmet, nem is kicsit. Hogy így lesz-e Batmanék háza táján… meglátjuk. Most lássuk azokat a rendezői ás újra vágásokat, amiket érdemes megnézni. Amúgy van egy tendencia, pl. Ridley Scott, Cameron és Snyder azok, akik a legtöbbet rendezői vágnak.

10. Das Boot

A direktori vágás olyan 50 perccel hosszabb és a karakterépítés a kulcsszó. A filmet még jobban elmélyíti, még jobban rájátszik a klausztrofób érzésre, a Das boot remek film önmagában is, de az igazi paranoiát, pánikot akkor tudjuk átélni, minél többet vagyunk ebben a tengeralattjáróban, plusz a feszültség is jóval megnő.

9. Legenda vagyok

Szerettem ennek a filmek az original verzióját is, de a alternatív vágás sokkal természetesebb, 3 perccel hosszabb, mint az eredeti, nem itt van a zombi elásva, viszont az új vágás a film utolsó felvonását változtatja meg teljesen és sokkal működőképesebb lesz.

8. Batman Beyond- Return of the Joker

DC animációk nagyon rendben voltak mindig is, de azért R-kategóriában nem futottak (kivéve most A gyilkos tréfá, jippijájé) Szóval a Joker visszatérből van egy nem cenzúrűzott verzió is, és nem kicsit megéri ezt nézni. Brutálisabb, sötétebb, keményebb, fájdalmasabbat üt. Egészen elképesztően jó. 

7. Volt egyszer egy Amerika

Sergio Leone utolsó filmjéből európai mozikra kivágott 40 percet, az amerikaira 90-et. Már hogy a jó életben lehetett volna követni a filmet, mikor hiányzik az 1/3-a. A rendezői vágás helyre tette az alkotást, nem magyarázom 90 perc plusz, és a mestermű életre kell.

6. Nagy vörös egyes

Az egyik legjobb háborús film. Na már azóta, hogy kész lett a direktori verzió. A filmet a stúdió tépázta meg Samuel Fuller rendező belegyezése nélkül.  Halála után az eredeti forgatókönyv szerint összerakták a filmet újra, hosszabb lett 50 perccel és rögtön klasszikus is.

5. Szárnyas Fejvadász

Ridley Scott filmjének legjobb verziója nem a rendezői vágás, hanem a Final cut. Mondjuk ebből annyi féle-fajta van, hogy nehéz követni. A rendezői nem Scotté, kicsit zavaros a dolog. A lényeg, hogy a Final cut az, amit nézni kell. Mind a mozis, mind a rendezői vágás hibáit rendbe rakja, és a harmadik próbálkozásra Scott végre létrehozta azt a verziót, amit elképzelt anno, és ami neki is a kedvence.

4. Mennyei királyág

Ridley Scott második kör.  40 perc hiányzott a Mennyei királyság bemutatott verziójából, meg is kapta a magáét a kritikákban. Ennek ellenére a rendezői vágás pöpec. Azért került ilyen előre, mert nem csak hogy bővíti, hanem határozottan feljavítja a filmet, egy teljesen nézhető és vállalható jó mozira.

3. A Gyűrűk ura

Ebből nem is létezik igazán más. A mozis verziók is rendben voltak, nem is kicsit, de bővített az igazi. Ami ennyi szereplőt mozgat, annak minden perc kell a karakter építésre, amit meg is kapunk, és akik ilyen világot építenek fel, abban minden plusz pillanat öröm. Több minden bekerül, több minden kiderül, a bővített verzió itt az etalon, nem azért mert jobb film lesz, hanem mert teljesebb.

2. Watchmen

Snyder szerelemgyereke eredetileg 182 perces volt, amiből 25-öt kivágatott a stúdió. De az a 25 perc annyira fontos, hogy a Watchmen csakis a rendezői vágásban él. Na meg az Ultimate Cut-ban, ami 210 perc és az a bizonyos képregény van belevágva, de az inkább a hardcore rajongóknak szól. A teljesen Watchmen élményt a rendezői vágásban kell keresni, rengeteg minden értelmet nyer, bizonyos karakterek megkapják a nekik járó figyelmet, az egész így lesz teljes és nem lyukas. Még a laikusoknak is iszonyatosan feljavítja a filmet.

1. Aliens

Mikor Sigourney Weaver azt mondja, hogy ha az eredeti verzió nem kerül a közönség elé, ő többet alien közelébe se megy, akkor érezhető, hogy van itt probléma. Az Aliens rendezői vágása konkrétan tökéletes. Pontos, minden a helyén. Nincs olyan pont, amire rá tudnál mutatni, hogy ezt ki kellett volna vágni, és egészen elképesztő, hogy a legapróbb dolgok is mennyit adnak az élményhez, pedig csak 17 perccel hosszabb. Tipikusan az példa, hogy észre sem veszed, hogy hosszabb, annyira szépen folyik a film. Cameron legjobb vágása, nem is kérdés.