sak én voltam ilyen béna, hogy suli vagy edzés után rohantam haza sorozatot nézni? Volt pár, ami nagyon megragadt, tudja fene miért. Nem hiszem, hogy ma már újra neki tudnék ülni... bár nagyon érdekelne melyik az, ami még ma is megállja a helyét. Lássuk a top 16-et, mert nem tudok választani. És hogy van az, hogy a legtöbbnek über jó a főcíme??? (Rajzfilmek majd egyszer külön)

16. Űrgammák

Sinister és Dexter, Csilla mega többi béna gyerek, magyar sci-fi, tudjátok a módit. Xénia láz.

15. Acapulco akciócsoport

Bevallom nem sokra emlékszem belőle, volt pár helyes srác benne, meg kémkedés. Arra emlékszem, hogy mindig naaaagyon szerettem nézni.

14. A hegy gyomrában

Ez a sorozat volt, amitől először rettegtem életemben. Matinéban adták, de hatévesen nekem ez megterhelően sok volt, a csigalények meg a ballonkabátos fickók meg a nyálka... Tiszta félelmetes volt, mély nyomott hagyott.

13. Kaliforniai álom

Na ez a sorozat valahol átmenet volt a béna tini sorozatok felé, mint az Első csók és társai, azzal a kivétellel, hogy ez vicces volt és sokkal kellemesebb, jó karakterekkel, nagyon jól elszórakoztunk rajta.

12. Baywatch

Be kell ezt mutatni? Azt tudom, hogy úúúútáltam a zenés montázsos részeket, ráadásul részenként volt vagy három! Mai napig nem értem.

11. Linda

Ezt többet láttam, mint szerettem volna, valahogy nem voltam oda érte, ennek ellenére minden részt megnéztünk és hát az ikonikus vinnyogást legálisan praktizálhattuk, ami jó dolog volt.

10. Dallas

Na, hát ebből nem sokat értettem csak hogy a Jockie az mindig hű, de gonosz és agresszív hajlamú... de lehet valaki a 90-es években gyerek anélkül, hogy ezt ne nézte volna? Cliff Barns volt a kedvenc:)

9. Szupercsapat

Húúú nagyon oda voltam érte, persze Murdock volt a kedvencem, és Szépfiú meg az egyik nagy szerelem, erre kíváncsi lennék most is.

8. Parker Lewis sosem veszít.

Istenem, hogy szerettem ezt a három idiótát...! Ezt hamarabb láttam, mint a Meglógtam a Ferrival-t, de egyértelműen, valahol ott gyökerezik az ötlet, nagyon szórakoztató volt és nagyon vicces.

7. MacGyver

Richard Dean Anderson egy isten. Hány meg hány MacGyver poén volt anno... és a főcím zene. !

6. Quantum leap (Nem tudták a címet lefordítani???)

Imádtam a sci-fit, ez pedig annyira különleges volt, ahogy a főszereplő lelke ugrál egyik testből a másikba, érdekes ötlet, jó megvalósítás. 

5. Magnum

A bajszos nyomozó az első találkozásom a krimivel, mármint úgy a laza krimivel, baromi jó humora volt. Tom Selleck - Sörös Sándor ikonikus lett. Higgnins meg a kutyák... :) na ezt újra nézném. 

4. Kinght Rider

Még egy Hoff, nem mutatom be. Zene, a beszélő autó és Devon, de kedvencem a szerelő csaj volt. Emlékszem a suliban mindenki a csuklójához beszélt állandóan.

3. Kaméleon

Okos thriller, most már rájöttem. Nagyon oda voltam érte, nem is tudom miért, nagyon a részeket sem tudom visszaidézni már, de a főszereplő olyan jó karakter volt.

2. Hercules/Xena

Ezt egybe venném, egy univerzum. Sok hozadéka lett ennek a sorozatnak, abszolút érdekelni kezdett a görög mitológia, de úgy, hogy életemet és véremet érte! Először találkoztam itt az isteni Bruce Campbell-lel, mint Autolikusszal és gondolta a fene, hogy Sam Raimi is később mindenhonnan előjön. Imádtam, minden hülyeséget benne. Na ebből egy-két dolgot visszanéznék az biztos. Mellesleg Karl Urban is itt kezdte.

1. Sliders

Az egyetemi hallgató rájön, hogy lehet párhuzamos világokba utazni, sci-fi, izgalom, mindig új sztorik, Wade az első kedvenc női főhősöm, a Sliders egy ikon.

+1 X-akták

Mit mondhatnék, meghallottam a témazenét és elrohantam a szobámba:)

Az anime műfajjal még mindig csak ismerkedem, eddig nem olyan sokat néztem, szóval nem vagyok szakértő, de azt azért észrevettem, hogy Ergo Proxy valahol zseniális. Nem mintha a Death Note, Attack on Titan és a Cowboy Bebop nem lenne az (ezekről talán majd később.)

Az Ergo Proxy egy disztópiában játszódik, az emberiség és a föld haldoklik. Romdo az egyik utolsó város, ahol az emberiség a megszokott kormány felügyelete mellett élheti unalmas hétköznapjait. Disztopia és jövőkép. A városlakóknak vannak személyi robotjaik, akik kísérik őket a napi dolgaikban. A történet szerint pont ezzel van a baj, a robotok elkapnak egy bizonyos Cogito vírust, amitől Skynet/Terminátor üzemmódba lépnek. Re-L Meyer nyomozó a vírus és eredete után kutat. Re-L a helyi régens unokája, így lényegében azt csinál, amit akar. A Cogito vírus egyre több robotot fertőz meg, még Re-L összeakad Vincent Law bevándorlóval, aki szeretne teljes jogú polgárrá válni, ám úgy néz ki, az események középpontjába kerül, mikor is egy Proxy (egyelőre nem tudjuk milyen lényezet, de ránézésre egy természetfölötti) megtámadja őt és a várost. Vincent menekül a Proxy és a törvény elől, oldalán Pinoval, a Cogito Vírussal megfertőzött kislányrobottal, végül el kell hagyniuk a várost. Re-L-nek hirtelen több kérdéssel is szembe kell néznie. Miért Vincent Law? Honnan ered a Cogito vírus? Mi a Proxy? Mi tehet? Vincent után ered.

A történet sokrétű, csavaros, kanyargós és elgondolkodtató. A három főszereplőnk Pino, Vincent és Re-L viszonya a világhoz mélyen kielemzésre kerül. Néhány helyen bonyolult, másik helyen egyszerűbb. A látvány és a világvége hangulat pipa, mind a japán, mind az angol szinkronszínészek szuper munkát végeztek. Lassan kibontakozó, de ez egy nagyon érdekfeszítően megírt anime és rengeteg dolog volt, amit imádtam benne.

A karakterek külseje sok animében végig ugyanolyan marad, itt nem. Re-L és a sminknélküliség, Vincent Law látható fizikai változása, amint alárendelt migránsból önmaga ura lesz külseje is megváltozik, Pino lelki fejlődése is látható a kislányon.  

Imádom az Ergo Proxy filozófiáját. Lehet, hogy konyhafilozófia, valahol biztos, mindenesetre azért én úgy gondolom ennél azért több. A létezés és az öntudat kérdéseivel foglalkoznak a legtöbbet, nem véletlenül Ergo a Proxy neve és Cogito a vírus. Ugyanakkor elhangzik egy olyan kijelentés is az egyik részben, hogy nem „Gondolkodom, tehát vagyok” a helyes megfogalmazás, hanem „Gondolkodom, tehát vagy.” A világ az egyén számára, csak a saját perspektívájából értelmezhető, ezért minden, ami körülötte van, miatta létezik, benne létezik. Ezért van az, hogy ha egy ember meghal, egy egész világ is vele hal. De akkor az egyén hogyan létezik? Mi teszi önmagává? Be kell vallanom ez a kérdés egem mindig is nagyon érdekelt. Másik dolog, amivel szintén sokat foglakoznak, hogy az egyénnek a cél ad okot az életre. Raison-d’etre. Addig van értelem az életnek, amíg van célja. Romdo polgárjainak mindenképp. Különben miért is tengődnének a világ vége után. Mire képesek az emberek vagy a robotok, hogy ez a cél megmaradjon?  Vincent dilemmái és Re-L lét és cél nélküliségének kérdését talán csak Pino tetézi.

Pino, aki a hétéves kislányrobot, egy társasági robotnak volt beprogramozva, hogy gyermekként viselkedjen, konkrétan egy családban a gyerek szerepét töltötte be, de a Cogito virussal lelket kap, ami kislányságán nem változtat. Amúgy a neve is árulkodó Pino meggyőződésem, hogy a Pinocchio rövidítve. Erre erősen rá is játszik a rajzfilmes rész, ahol Pino egy Tücsök Tihamérhoz hasonló karakterrel találkozik. A fafiú és a robot kislány története közel áll, ám Pino nem vágyik igazivá válni, mégis azzá válik, mint egy igazi gyerek, lassanként megtanulja a világ és az érzelmek szabályait. Mi a halál, mi a kötődés, mi az, hogy hiányzik valami. Ezért is tökéletes ő a Cogito vírus feldolgozásra, még a felnőttnek számító robotok képtelenek a lélek és az érzelmek adományát feldolgozni. Ez a téma is kb. öröktől fogva érdekel. Amúgy a többi is beszélő név, Vincent Law nemcsak, hogy törvényes polgár akar lenni és törvénytisztelő, a neve másra is utal és Re-L (amit Riel-nek ejtenek) az egyetlen igazi személyt jelenti. Egy darabig.

Lényegében ez egy öntudatra ébredés történet, identitáskereséssel megspékelve, erős Sci-fi elemekkel, remek párbeszédekkel, erős karakterfejlődésekkel, vizualitással, iszonyatjó zenével. Nem rágja a szádba a megoldást, és a legtöbb infó kb, abból a részből jön, ami leginkább nem illik a sorozatba. Szívem szerint még nagyon-nagyon sokáig néztem volna. 

A Kingdom a Direct Tv saját sorozata, szintén egy elfeledett hősről van szó, mert bár baromira ismeretlen a dolog, minőségben ez is veri a lécet.

Az egész a 2011-es Warrior filmnél kezdődött. Tom Hardy és Joel Edgerton közös MMA küzdőharcos filmje, bár nem kapta meg se a marketinget, se azt az elismerést, amit járt volna neki, mégis egy közönség által igen csak szeretett film lett, és hát mit nem mondjak, sokadik megnézésre is képes hatást elérni, ez az első ilyen a harcos-bokszos film a Rocky óta, ami tudta reprodukálni azt a hangulatot. A Kingdom ebből a filmből jün. itt valaki meglátta, hogy ez egy jó téma, az MMA világa, és elindította a sorozatot, méghozzá annak a Frank Grillonak a főszereplésével, aki a Warriorban is edzőt játszott. Grillo ismerős lehet a Megtisztulás éjszakája 2. részéből, a Fehér Pokolból, és az Amerika Kapitányban Crossbonet alakítja.

A történet szerint Alvey Kulina Navy St.-i edzőtermében vagyunk, ahol is Alvey azon kívül, hogy a nála jóval fiatalabb barátnőjével, Lisával futtatja a helyet, meccsekre készíti fel a fiát, Natet. Közben kiengedik a sittről Ryan Wheelert, aki apja tolókocsiba juttatása miatt került be négy évre, Wheeler volt a Navy St.-i küzdőterem nagy csillaga, amíg börtönbe nem került. Most megpróbál visszatérni a küzdősport világába. Plusz ott van Jay, Alvey idősebb fia, aki tehetséges harcos volt, de nem jött ki a faterral, így abbahagyta a sportot, jelenleg a drogok mellett egy célja van, kirángatni az anyját a prostitúció és heroin világából. Mindez a napsütéses Venice Beachen játszódik. Huh. Szóval van itt dráma rendesen.

Nos igen, ez nem egy egyszerű „bokszoljunk egyet és szevasz” sorozat. Van benne edzés, fogyasztás, meccsek, de a hangsúly a Kulina család életén van. Grillo remek. Joanna Going, mint Christina, az anya, szintén szuper. A Péntek esti fényekből ismert Matt Lauria nem rossz, de nem kiemelkedő, Ryan karaktere, amúgy is elég kettős. Mondjuk ez sok szereplőre igaz, mindenki követ el hibákat. Akkor a két Kulina fiú: Nate-et Nick Jonas játssza, akivel ez volt az első bármilyen találkozásom és esküszöm, nem tudom, hogy lehet ez az ember énekes. Nagyon jól hozza a szerepet, tényleg harcosnak néz ki, nem tudom, hogy nőtt ki a Disneyből, de jól tette. És akkor Jay. A kedvenc karakterem. Ha mindenkit utálnék is a sorozatban, akkor is nézném Jay miatt. Legőrültebb, a szó minden értelmében. Jonathan Tucker kis filmekben játszott sokat, egyben láttam előtte, de abszolút nem volt maradandó. Itt viszont huhú... Jay egy elég hányattatott sorsú srác a családban, nem él egy ilyen hú, de szép és hasznos életet, de ez nem a saját választása. Részben. Sodródik a semmivel, amíg végül addig jut, hogy kézbe veszi az életét, az anyja életét, és megpróbálja rendbe rakni a saját szétbomlott családját. A sorozat tele van karakterdrámával, de semmi nem tudja überelni Jayt és az ő lelki változásait, illetve Jay és Christina anya-fia viszonyát.

Mivel kábelről van szó, ezért van itt vér, szex és brutalitás. A harcos részek profi módon vannak összerakva, a színészeknek nem kevés munkájuk van benne, hogy úgy is nézzenek ki, mint akik tényleg ebből élnek, izgalmas, brutális, erőteljes. Nem egyszer eltátja az ember a száját. Közben mindenki a maga démonaival küzd meg a sorozaton belül, hogy erre ki és hogyan használja fel az MMA-t, ez egy más kérdés. Szóval mi van itt? Családi dráma, identitás keresés, megbocsátás és megbánás, mi az a határ ameddig elvisz az egó, mi a család és mi az, amikor már ez sem számít, mi az, amiért érdemes küzdeni, akár fizikailag is, mit ad egy cél az ember életéhez, és olyan Rockysan: mennyi ütést lehet állni.

A Kingdom a második évad közepén jár (első évad 10 rész, a második 20 lesz) egészen beleszerettem a sorozatba, nem volt nehéz. Szóval, aki szereti a sportfilmeket, a sportdrámákat, a bokszos filmeket vagy csak szimplán az igényes drámákat, az nem fog csalódni.

Nem tudom hány sorozat létezik egyszerre a világon, de mindig létezik köztük olyan, ami mellett elsiklik mindenki, nincs olyan marketingje vagy más okokból. Ilyen a Ripper Street is, ami az egyik legigényesebb sorozat, ami létezik.

A történet szerint a XIX századi Londonban vagyunk, közvetlen a Hasfelmetsző Jack gyilkosságok után. A whitechapel-i körzet rendőreit követjük nyomon, igen ez egy zsaru-sorozat. Főszerepben Edmund Reid (aki létező történelmi alakról van mintázva) Matthew Macfadyen alakításában, aki Detective Ispector státuszban vezeti a rendőrséget, alatta Drake őrmester, aki sokszor az erőembert játssza (Jerome Flynn a Trónok Harcából lehet ismerős), és velük dolgozik, mint boncnok Captain Jackson (Adam Rothenberg), aki Amerikából Angliába szökve egy egész csomó sötét titkot, és kivételes orvosi szaktudását is magával hozta. Nyomozós, fifikás, összeesküvős történetek, sok gyilkosság, elmosódó határral jó és rossz között, azt boncolgatja, milyen mélységbe tud jutni az ember, honnan van még visszaút, miközben autentikusan mutatja be a XIX. századi rendőri munkát. Nem a Hasfelmetsző gyilkosságokról szól, de többször előjön az ügy, de úgy, mint régi visszatérő mantra.

Az egész helyszín, a koszos London, annyira hangulatosan van ábrázolva, annyira életszerű, hogy egyes filmek tanulhatnának belőle. Mindig figyel a környezetére, minden egyes pont stimmel, egészen elképesztően belemennek a részletekbe, nem csak a korral, hanem a rendőrségi munkával is. Pl. Jackson boncnoki módszerei, az első elméletek és könyvek az ujjlenyomat, mint azonosítási módszerről, már a 1880-as évek végén kijöttek, és Jackson ez alapján próbál levenni bizonyítékot egy fegyverről. Vagy a Where did you sleep last night című dal, (ami talán a Nirvanatól lehet ismerős) az 1870-es évekből való amerikai altatódal Jackson szájából hangzik el (először azt hittem bekevert a modernség, de nem), a telefon, ahogy bekerül eszközként a kapitányságra, éééés még rengeteg-rengeteg ilyen van.

Jelenleg a sorozat a 4. évadnál tart, és még lesz egy záró 5. évada, de nem volt egyszerű ide eljutni, ugyanis a BBC lelőtte a dolgot a 2. évad után. Az Amazon Prime ugrott be, mint Superman és megmentette a sorozatot, és vitte az egész stábot, a minőségiben nincs váltás, sőt... egyre jobb és érdekesebb lesz minden. Elmélyül. A 4. évad végén sorozatidőben már eltelt 8 év. A valós időben eltelt 4 év alatt annyira hozzám nőttek ezek a szereplők, hogy kevés sorozatot fogok annyira hiányolni, mint ezt. Edmund Reid karaktere a központi alak, de a két társának, plusz még két nő karakternek (Rosenak és Susannak) is egy gazdag sztorit kerekítettek, és minden színész remek, de senki sem olyan zseniális, mint Matthew MacFadyen. Ezt rá találták ki. Minden mozdulata, minden hangsúlya, minden, amit csinál tökéletes az utolsó csettintésig. A harmadik évadban elér színészileg a csúcsra, nem tudom hány ilyen színész van, akinek a szeme és pillantásai ennyit beszélnek, libabőr néha. Az írók borzasztóan keményen bánnak az összes karakterrel, nem egy rózsaszín sztoriról van szó London legmocskosabb negyedében, és nem is olyan sztoriról, aminek feltétlen happy end lesz a vége (ez csak megérzés, ugye még bőven van hátra.) Sokszor olyan döntés elé állítják a karaktereket, ahol egyik se jó választás. Nagyon bírom az ilyet, bár néha nagyon fájdalmas ezt látni.

Na de nem minden ilyen komor, remek humora van az egésznek, az egy dolog, hogy a Captain Jackson szarkazmusból született, de van egy finom éle a sorozatnak, az egyik legnehezebb részben pl, olyan humort raktak be, amin hangosan felnevettem, ritka. Az egész nagyon igényes, a humor, a színészek, a történet, a díszlet, minden tökéletesen helyén van és működik. Lehet rajta sírni, nevetni, elgondolkozni, megkedvelni karaktereket, majd elveszíteni őket, egy a legapróbb részletig kidolgozott világban, amiben az összes színész élvezettel lubickol. Igazi minőség.

És akkor a 4. évad margójára:

Kétségtelen, hogy nagy hiány van jó űroperából. Akár ide beilleszthetnék egy doppergést. Mert most már legalább van egy. Ez itt A Térség.
https://www.youtube.com/watch?v=kQuTAPWJxNo
(A Térség első évada az első könyv, A Leviatán ébredésének jó felét, kétharmadát öleli fel.)

A Háttér

Az emberiség kirajzott az űrbe, a Föld, a Hold, a Mars és az aszteroida Öv már lakott résznek számít a jó öreg Naprendszerben. Az emberiség és a technikája valahol fél úton jár a jelen és aközött, amit mondjuk egy Star Wars vagy Alien felvázol. Mondjuk úgy, hogy a sorozat egy földhözragadt, fizikai törvényeket figyelembe vevő univerzumot képzel le. Nem messzire mentünk, nehezen jutottunk oda is. Nincsenek kellemes hiperűrutazások, fárasztó és fájdalmas gyorsulások vannak. Nincsenek lézerekkel villogó testközeli űrcsaták hajók között, lassabb, reálisabb torpedópárbajok vannak. Nincsenek alienek vagy félig meddig humaiod fajok. Vagy fajok. Emberek vannak és kész. A Mars politikailag elszakadt a Földtől, az Öv harcol a maga szerepéért és elismerésért a Naprendszerben.

A Történet

A történet szerint három helyszínen játszódnak az események. A Földön a politikai vonatkozásait láthatjuk az űrben kibontakozó bolygóközi konfliktusokat. Egy szállító hajó vészhívást fog és egy kis csapat indul felderíteni az esetet, mert csak úgy mint Ripleyék, bizony kikapnak, ha nem ellenőriznek egy vészhívást. Ez az öt fős csapat lesz továbbiakban a központban, köztük is James Holden a parancsnokhelyettes. A harmadik vonal a Ceresen játszódik, egy kis aszteroidán, ahol is Miller nyomozó egy eltűnt nő után nyomoz. Többnyire párhuzamosan futnak egymás mellett az események, egy darabig.

A Megvalósítás

Legnagyobb kérdés számomra az autentikus környezet volt, na nem a Földön, hanem a Ceresen. A történet fele ott játszódik, egy kis sziklatömbön, ahova dolgozni és aludni járnak az emberek. Generációk éltek és haltak a Ceresen, egyedi kultúrával, a kisebb gravitáció miatt megnyúlt testtel és saját spanyollal és kézjelekkel kevert nyelvvel. A könyvben imádom az Övbéliek kultúrájáét, és meg kell valljam, valahogy pontosan így képzeltem el, a fizikai megjelenésüket is, ahogy a sorozatban ábrázolják. Egészen különlegesen keltik életre a Cerest és Miller meg működőképes ebben a világban. Holdenék és az űr, a hajók, az állomás minden klappol, amit külön kiemelnék a gravitáció kezelése. Az egy dolog, hogy a mágnesbakancs, az nem újdonság (ugyanakkor baromi praktikus), de a súlytalanság és annak előnyei-hátrányai vagy a súlytalanságból gravitációba váltás bemutatásai olyan kreatívak néha, hogy pislogni meg szájtátani lehet. Na meg ötször visszatekerni. Szóval megvalósítás pipa, mind ezt kis költségvetésből.

Jöjjön az elefánt is, milyen a könyvhöz képest?

Jó. Nagyon jó. Legalább olyan jó. A történéseket szépen kezeli, nem siet, nem rohan, kidolgoz. A karakterekben annyi eltérés van a könyvhöz képest, hogy Miller itt fiatalabb, de semmit nem veszít a papíron írt cinikus, kiégett nyomozó karakteréből. Thomas Jane remek a szerepben, még ha a hajával meg is kellett küzdeni. Steven Strait Holdenje is talán fiatalabb, de a tiszta szeme, és karizmatikus arca igazából az első pillanatban elfogadtatta velem őt is. (Én egy olyan Sam Rockwell körülire képzeltem el.) Karakterfejlődése, és neki aztán bőven van, amilyen dolgokhoz oda kell állnia, na ez a fejlődés tökéletesen bemutatott. Strait az utolsó két rézben igazán villog. Alex, Naomi, Amos, Shed, Johnson mind mind rendben vannak, Avasavala is remek (aki az egyetlen átvett szereplő a 2. kötetből, de nagyon is elfér), persze mivel nem 18 karikás a sorozat az a szitokáradat nem folyhat ki száján, ami a könyvbéli alteregóját jellemezte, de Shohreh Aghdashloo hangja és az egész játéka egészen tökéletes. Csak úgy, mint Florence Faivre Julie Maoja, aki bár keveset szerepel, mégis az egyik legjelentősebb karakter, az egész Miller szál kevésbé működött volna, ha Julie-t az első másodpertől fogva nem kedveljük. Eltérés van pár történésben főleg a Holden csapat egymáshoz való viszonyában, de nálam ez pozitívum lett, remekül építik a dinamikát, és az egymáshoz szokást és egymás kiismerését, ami a könyvben talán túl gyorsan jött, hogy mindenki bízott mindenkiben, viszont itt ezt a bizalmat ki is érdemlik, ez abszolút bejött.

Összességében.

Kapunk egy űroperát, egy Sci-fi-t, noir krimit, egy politikai drámát, néhol horrort, mindezt vizuálisan gyönyörűen becsomagolva, háromdimenziós karakterekkel, egy jó könyvadaptációval, érdekes rejtéllyel és sztorival, szépen építkezve, jól kibontva negyven percben 10 részen át. Remek szórakozás. Syfy, most le a kalappal. Úgy néz ki végre valakinek ez szívügye volt.

 A Show me a Hero, az HBO 2015-ben bemutatott minisorozata. Technikai adatok: hat részről van szó. A Drótot író és kreáló David Simon írta és Paul Haggis, Oscar díjas rendező rendezte mindegyik részt. Szóval igen, megint egy minőségi sorozatról van szó. A nagy nevek: Winona Ryder, Alfred Molina, James Belushi, Jon Bernthal, a főszerepben pedig az alakításáért teljes jogosan Golden Globe díjat kapó Oscar Isaac.

Levegő kifúj. Jó, jó, de mi ez a sorozat?

A történet szerint 1987-ban járunk Yonkers városában, ahol is bírói rendeletre fel kellene a város leggazdagabb negyedében 200 + 800 közházat húzni, ahova a rászoruló feketék és latinók, költöznének. Iiiiigen, ez egy politikai dráma. Szóval sem Yonkers, sem a gazdag fehér negyed lakói nem rajongnak az ötletért. Először is, nem kell itt nagy propagandára számtani, mert ez egy nagy demagóg szeressük egymást gyerekek is lehetett volna, de nem az lett, a feketék és a latinó közösség is minden pozitívumával és negatívumával be van mutatva, négy családnak a helyzetét követjük végig részletesen, csak nem annyira részletesen, mint Nick Wasicsko történetét. Wasicsko-t 28 évesen választják meg polgármesternek, pedig teljesen esélytelenként indul, de az istenadta nép valamennyire reményt lát benne, hogy megakadályozhatja a közházak felépítését, persze nem tudja, mert a törvénnyel nem megy szembe. Az egész folyamat és a sorozat egy jó öt évet ölel fel.

Wasicsko, mint ember is elég érdekes lehetett. A sorozat közben folyamatosan változott a hozzáállásom felé és a yonkersi lakosok iránt is, és Wasicsko bár nem akart volna belekeveredni az egész konfliktusba, de idővel megneszeli, hogy talán most ő áll a dolgok jó oldalán. Elsőként látja meg, hogy mit is érnek igazából ezek a házak, és ezután foggal körömmel, leköpve, gyűlölve, a városból kiutálva próbálja végig vinni, amire senkinek nincs tökössége. Persze ezer ilyen sztori lehet a világban, miben emelkedik ki Wasicsko? Abban, hogy egyszer sem hárított, nem fogta törvényre, nem fogta a másik hülyére, magára fogta, vállalta és a hátán húzta az egész várost magával. Szóval mutassatok egy hőst. Igen, egy elfeledett hőst, akiről életemben nem hallottam a sorozat előtt, és nem is az a tipikus morális példakép, olyan emberi ember végig és vannak hibái, a politikai ambíció a végére olyan helyre sodorják, ahol már én éreztem rosszul magam érte, szóval nagyon erős érzelmekkel dolgozik, letisztult mesélős sztori kibontással.

Rengeteg érdekes karakter van benne a feketék, a fehérek és a politikusok között is, állítom még az ügyvéd srác is remek volt, pedig Jon Bernthalért nem vagyok oda (SHAAANE, yousonofabitch.) A nyolcvanas évek hangulata, stílusa, ruhái korhűek, szóval bajusz, pajesz pipa. A politikai játszmák sokszor gyomorforgatóak, és Wasicsko szemszögéből végigülni egy városi tanácsot, rettentő fárasztó és frusztráló. Borzasztó érdekes egy kisember helyzetéből látni az egészet, aki véletlen találta magát ott ahol, de meg tudta lépni, amit kellett.

Oscar Isaac játéka mikor nem lenyűgöző? Hát itt is zseniális, nem kevés utánajárása volt benne. A Paul Haggis rendezés szépen simul, az időugrások picit nagyok, szóval elfért volna még pár plusz rész, de így hat rész alatt legalább nincs ideje leülni a sorozatnak. Nem egy pörgős politikai krimi vagy ilyesmi, ez kemény családi is politikai dráma, lassabb kibontásban, a Drót stílusában. Szóval ha kíváncsi vagy egy szépen felépített, kényes kérdést sokoldalúan boncolgató politikai drámára, és a hamarosan A-listás Oscar Isaac újabb remek alakítására, mindenképpen ajánlatos nézésre.

Ja, és a Bruce Springsteen Best of a filmzene, de no para teljesen illik:)

A Jessica Jones a Netflix és a Marvel közös sorozata, a Marvel öt sorozatra kötött szerződést a Netflixszel (Daredevil, Jessica Jones, Luke Cage, Iron Fist és a négyet összefogó Defenders) és már a Daredevil is nagyot dobbantott, de a Jessica Jones számomra még azt is le tudta körözni.
Először is nem délutáni sorozatra kell gondolni, ez keményen R besorolású, 18-as karikás dolog, nem lányoskodnak sem a nyelvezetben, sem a grafikusságban, sem a történésekben, ami nagyon előnyére válik. Ez egy brutál kemény komor világban játszódó sorozat, a színes-szagos Marvel Univerzum (amit mellesleg imádok. Team Cap!) egy jóval sötétebb verziója. Amit tudni kell, hogy a Marvel továbbra is folytatja a zseniális univerzumépítését, amibe a sorozatok is beletartoznak. Na nem mintha bármi nagy utalás lenne, annyit mondanak néha, hogy a zöld fickó, vagy egy kisfiú Amerika kapitánynak van öltözve, de ennyi. Egy univerzum, de teljesen külön áll, és önálló a sorozat.

A Jessica Jones szigorúan véve nem is képregény sorozat. Ez egy neonoir nyomozós krimi-thriller sokkal inkább. Jessica Jones (akiről bevallom, ezelőtt nem olvastam semmit) egy magánnyomozó, szuper ereje annyi, hogy szupererős. Amit meglehetősen ritkán használ, nem hősködik, ha magát kell védenie, akkor használja. Ennyi a szuperhős aspektus.

Jessica PTSD-ben szenved, és magát próbálja rendbe tenni, miközben nyomoz. Az egyik legerősebb női karakter, aki ma a Tv-ben szerepel, nemcsak képregényes sorozatokban, hanem úgy általában is. Ennyire erős jellemű, háromdimenziós főszereplő női karaktert keveset láttam. Krysten Ritter remek munkát végez. Teljesen fullosan megírt komplex női karakter, nem férfias, tele van érzelemmel, talpraesett, és nagyon szép ívű jellemfejlődése is van. A többiek sem panaszkodhatnak, Patsy, de még a szomszéd srác is remekül van megírva és eljátszva.

Jessicat a történet jelenéhez képest egy évvel korábban, egy Kilgrave nevű fazon irányítgatta. Kilgrave nem egy klasszikus Marvel főgonosz sem képregényekben, sem a Marvel filmes univerzumában. Már csak azért is, mert Loki és Kingpin (a Daredevil gonosza) után vééégre van megint egy erős főellenünk, aki most újra visszatér Jessica és környezete életébe. Kilgravenek egy képessége van, amit mond, azt az emberek megcsinálják, hogy most az egy szendvics, vagy hogy vágd le a saját karod az édes mindegy. Kilgrave ezt a Jedi elmetrükköt vitte igen magas szintre, (mondjuk, akkor inkább már legyen Sith elmetrükk,) az egyik legdurvább és legbrutálisabb képesség, mivel szellemileg és lényegében fizikailag is megerőszakolja ezzel az áldozatait. Úgy, hogy ő még életében nem ölt, mert mások csinálják a piszkos munkáit. Félelmetes a tény, és félelmetes, mint gonosz. Kilgravet a zseniális, elképesztően fantasztikus David Tannent játssza (a 11. Doktor, vagy Barty Kupor Jr., Casanova vagy Alec Hardy) Egészen szuggesztív, az utálat és a kedvelés határán egyensúlyozva, remekül felépítve, pl. az első 2-3 részben nincs is benne, csak a jelenléte és a fenyegetése. Tannent csípőből hozza az elbűvölően utálnivaló karaktert. Ilyen egy jó főgonosz:
https://www.youtube.com/watch?v=-oq1z10QtOs
A Jessica Jones színészileg, történetileg, vizuálisan, zeneileg, dialógusilag, karakterileg, mindben borzasztóan erős, egyszerűen olyan, hogy nem lehet abbahagyni. A történet full, le van zárva, a 2. évad még kérdéses, nem nem kell hozzá látni a Daredevilt sem (de tök felesleges lenne kihagyni, mert az is szuper) önállóan, képregényes ismeretek, sőt a képregényfilmek szeretete nélkül is működő briliáns sorozat. Az első ingyenes Netflix hónapban mindenkinek szeretettel ajánlom a 13 részt. Kurva jó.

Ugye tele vannak a mozik meg a tv műsorok a kötelező karácsonyi filmekkel, összejön a család, galiba van, hahahaha, móka és kacagás, mindenki szereti egymást. Goodbye. Na de van még egy műfaj, ahol menő a karácsony, a sorozatoknál. Idővel mindegyiknek sorozatban vagy befigyel az ünnep, vagy inkább külön kiadással jelentkezik. Mint a jelenleg legjobban várt Sherlock hamarosan érkező karácsonyi része.

Most öt ilyet szeretnék kiemelni, a teljesség igénye nélkül, a nem annyira népszerűeket, de személyes nagy kedvenceimet.

Supernatural /Odaát – A Very Supernatural Christmas (A karácsony odaát van) 3. évad 8. rész (Horror Karácsony)

•  You bitch!
•  Oh, do you know what I say when I feel like swearing? Fudge.
•  If You fudging touch me again,I’ll fudging kill you!

https://www.youtube.com/watch?v=1YoiQecIe_QA túlvilági erők vadászai fura helyzetbe kerülnek, mikor egy antitélapó gyerekeket rabol. Na már most a krampusz sztorit ismerjük és a srácok is belenyomulnak a nyomozásba, plusz visszaemlékezésekből látjuk a gyerekkori karácsonyokat, ami nem a legboldogabb. A fiúk végül félistenekbe botlanak, aki áldozatokat követelnek, de stílszerűen örökzöld karóval lehet őket megölni. Igazi Supernatural hangulat, Dean és Sam karácsonya tökéletes, hangulatos csak úgy, mint az ajándékok, amit adnak egymásnak.

Psych/Dilis Detektívek – Polarizing express (Mi lett volna ha?) 5. évad 14. rész (Nyomozós karácsony)

• Now come on. Let’s hug it out.
• I would rather fall in love with a vegan.
• That’s fair.

Psychnál nagy hagyománya van a karácsonyi részeknek, három is van, az ötödik évadosat választottam, bár a másik kettő is igen tökéletes. A Psych Shawn Spencer-ről szól, aki úgy csinál, mintha látnok lenne, közben csak jó megfigyelési képessége van és így segít a rendőröknek. (A Mentalistánál hamarabb létezett a sorozat, mielőtt még valaki plágiumot kiáltana) Shawn ebben a részben egy hatalmas hibát követ el, aminek következményeként, egy biztosan bűnös embert kénytelen a rendőrség elengedni. Mivel Shawn sosem verbalizálja a lelkiismeretét, és a mindent félvállról vesz (látszólag), ezért a tudattalanja elviszi egy olyan utazásra, hogy mi lett volna, ha nem költözik haza. Ugye bár klasszik Az élet csodaszép. Annyi a csavar, hogy nem külső személy viszi el az utazásra, hanem ő maga, szóval semmiképpen sem egy megváltás sztoriról van szó, hanem Shawn fantáziájáról, és az mindig nagyon mókás. Hogy vajon mihez kezdenének az emberek nélküle, persze mindenki élete egy csődtömeg. NanáJ Persze csak bejelentkezik az a nem létező lelkiismeret, és az ügy is megoldódgat.

Misfits/Kívülállók - Karácsonyi különkiadás 2. évad 7. rész (Feketehumor karácsony)

•  Where are you going?
•  I'm going to kill Jesus.
•  I'm coming with you.

A Misfits egy fiatalkorú kihágók közmunkát végző bandájáról szól, akik véletlen egy viharban szupererőt kaptak. De hát ők mindenek, csak nem szuperhős alapanyagok, sőőőt. Leginkább egy teát nem bíznék rájuk. A sorozat a legnagyobb kedvenc, a karácsonyi rész nem különben.  Nathan a legbrutálabb mikulás. Na de főhőseinknek adódik egy lehetősége, hogy pénzért eladják erőiket, és meg is teszik, csak nem számolnak a következményekkel, hogy egy kiábrándult pap mindet felvásárolja, és Jézusnak adja ki magát. A banda hamar rájön, hogy ez így nem fog működni, szóval lesz itt minden, a végére még egy Szűz Máriát megidéző szülés is megérkezik. Igazán Misfits styleban, remek kis rész magában is. A fekete és szarkasztikus humora, a brutális angol akcentusok és a sorozat szellemisége, és szeretnivaló tiszteletlensége mellé azért becsempésznek valamennyi karácsonyi hangulatot is.

Doctor Who/Ki vagy doki? – Voyage of the Damned/ Last Christmas  (A Kárhozottak útja és az Utolsó karácsony) (Sci-fi karácsony)

•  Clara, could you fetch me the dead crab?
•  Maybe I could fetch you a cup of tea while I'm at it.
•  Ohhh...Yes and a punch in the face, too.
•  My very next suggestion!

A Doctor Who minden karácsonykor kijön egy extra epizóddal, a maga módján mindegyik remek. A sorozat egy idő és térben utazó humanoid idegenről szól, a ki a Doktornak hívatja magát, Kb. semmilyen, de semmilyen fantáziaelem nincs kizárva. A Kárhozottak útjában a 10-es Doktor, a Titanicon találja magát, az Űr-Titanicon karácsonykor, ahol Kyle Minogue a pincérnő. Hát persze, a hajóval persze valami nincs rendben. A történet, izgalma, epic, szomorú és tanulságos.  Az Utolsó Karácsonyban a 12-es Doktor és Clara az Északi-sarkon köt ki, ahol az Alien arctámadóit megidéző lények támadták meg az ottani kutatóállomás legénységét, ja és Nick Frost a mikulás. A rész kicsit Alien, kicsit Eredet, kicsit minden, borzasztóan hangulatos, fifikás, és nagyon helyes.

https://www.youtube.com/watch?v=z8lBEoPi6OY

Szóval ez is úgy kezdődött, hogy Szegeden a művész moziban valami képregény nap volt. Talán képregényvásár is volt a könyvtárban, és ahhoz kapcsolódóan vetítettek pár képregény filmet. Barátnőmmel kinéztük a Batman 1966-ot. Oké. A mozi teremben mi voltunk, meg még négy srác. Szóval elkezdődik a film, mindenki síri csöndben nézi. Mármint úgy értem, tudtuk, hogy ’66, számítottunk valami gagyi, valami gáz filmre, valami élvezhetetlen dologra. Láttunk már pár dolgot ebből az évtizedből képregény és sci-fi film terén. Hozzá kell tennem, hogy nekem semmi előtudásom nem volt a 60-as évek Batmanjével kapcsolatban. Nem néztem az ORF-en németül, inkább sutyiban a Batman mesét lestem a Cartoon Networkon, ami ugye vitte a Burton Batman hangulatát, sötét, komor, kb. ennyit értettem belőle, mert ez is és az X-men is angolul ment. Titokban kellett nézni, mert hogy magyarázom el otthon, hogy olyat nézek, aminek nem értem a nyelvét? Na de mindegy. Lényeg, hogy semmit sem tudtam erről a Batmanről, de ahogy láttam hatunk közül mindenki így volt.

https://www.youtube.com/watch?v=1jgE-lrfZ3k

Elkezdődik a film a maga fura, gagyi, színes, módján és mindenki megrökönyödve ül. Na mondom, ez jó lesz. Aztán történtek a dolgok az egyértelmű gumicápával, meg Batkopterrel, meg a cápariasztóbatspayvel, és emlékszem barátnőmmel majdnem egyszerre kieresztettünk egy nevetést. És onnan megváltozott a film és a mozi hangulata is. Mert kellett vagy negyed óra mire rájöttünk, hogy ez egy vígjáték! Nem a gagyiság miatt, hanem mert komédiának készült. Nem sokkal ezelőtt még a A Sötét lovagról tartottunk mélyreható elemzéseket, naná, hogy nem esett le hogy Batman lehet vicces. Illetve, hogy Batmant direkt viccesnek írták. Ahogy felnevettünk, a srácok is elkezdtek nevetni, mert ez volt a célja a filmnek, nem rajta, hanem vele röhögtünk. Zseniális élmény volt, borzasztóan élveztük a filmet, úgyhogy utána rögtön rácuppantam a sorozatra, aminek 3 évada és 120 része van. Egészen más Batman a nanananana zenével, a rajzolt szemöldökkel és a pizsamás Robinnal (Burt Ward, még mindig te vagy a legjobb Robin!), Papó Gordonnal és teljesen hülye rendőrökkel, szórakoztató minden perce, tele poénokkal. Akkor néztem naponta, mikor már éppen kiégtem a How I met your mother-ből, a Batman egy részén több nevetést eresztettem el, mint a mai szitkomon.

https://www.youtube.com/watch?v=lCNPNs1pKoQ

Mit mondhatnék, Cesar Romero az első Joker élőben és nem vall szégyent, ez a Joker jó! (aki nem volt hajlandó levágatni a bajuszát, ezért kifehérítették). Burgess Meredith Pingvinje az egyik leghitelesebb Pingvin-ábrázolás máig. Macskanő az Macskanő, kb. ugyanannyi funkciója van, mint mindig is, a többi gonoszra meg az kell mondanom, nagyon változatos, olyan főgonoszokat rángattak elő a képregényekből, akikről se azelőtt, se azóta nem hallottam, de baromi sokrétű, talán a legnagyobb skálájú gonoszfelhozatallal rendelkező Batman a mai napig. Nem mondom, hogy mind zseniális volt, sőőőőt, de még olyan színészek is vendégszerepeltek, mint Vincent Price (Egghead), Eli Wallach (Mr. Freeze), Bruce Lee (Kato)

Persze mindez túljátszva, itt-ott ripacskodva, a hihetőség határán kívül (mint mikor Alfred beöltözik Batmannak, hogy Bruce és Batman egy helyszínen lehessenek :D)) Ez egy nagy színes mesevilág, egy komédiába ágyazva, abszolút elhiteti velem, hogy Batmannek sem kellene mindig olyan nagyon sötétnek lennie. Ja és összehasonlíthatatlan a Joel Schumacher-féle Batman mészárlásokkal (Batman Mindörökké, Batman és Robin), még az komolyan veszi magát, itt móka és kacagás van.
https://www.youtube.com/watch?v=EUuv_fEJMpI
https://www.youtube.com/watch?v=BT6QEeh3VgU

A 60-as évek Batmanje még nem ment keresztül öt Robinon, és azok különféle elvesztésén, nem tört el a háta, nem változtak át a barátai gonoszokká, nem hagyta el senki, ez egy nagyon ártatlan Batman volt, akit később széttörtek az képregényírók. Adam Westék ezt az ártatlanságot tökéletesen ábrázolják, a képregény aranykorából, a jó szomszéd Batman, a mai napig szórakoztató. És hát csak mondanám megnyugtató, hogy mind Burton („Nem ütnél meg egy szemüveges fickót” jelenet), mind Nolan (a Joker bankrablós maszkja) és az Arkham játékok (Van Adam West gúnya Batmanre) merítenek a 60-as évek Batmanjéből is. Nem kell ezt elfelejteni, ez is része a kánonnak, de még a Schumacher-félét kissé elszégyellve magunkat nézzük, addig ezt tejes kedvvel és abszolút elismeréssel lehet nézni, mert gyönyörűen naív és veszettül szórakoztató. Pl. más Batman képes lenne erre? :

https://www.youtube.com/watch?v=tgCkmUS1IYI