Nekem ez az a sztori, amin nem tudok átlendülni. Először is, igaz történet. Persze, volt egy film a közelmúltban, de annak nem sok köze volt a valós rejtélyhez vagy az esetleges megoldásához.

Dyatlov gyorstalpaló: 1959-ben 10 orosz egyetemista túrázni megy a hegyekbe Az egyikük visszafordul, rá pár napra a társai eltűnnek. Hetekkel, hónapokkal később találnak rájuk, mind halottak. A túrázóknak közös sátruk volt, azt belülről kihasogatták, úgy rohantak ki a hóba, sokan kabát és majdnem mindenki cipő/bakancs nélkül. A térdig érő hóban. A -30 fokban. Tapasztalt túrázókról van szó. Különböző irányban találják meg őket, szétszórva a sátortól. Volt, aki épp tüzet próbált gyújtani, de megfagytak, ruhájuk megtépve. A csoport vezetőjének, Igor Dyatlovnak - akiről később elnevezik a hágót - bőre sötét barna/narancssárgás színű, haja megőszült, mikor megtalálják. Az utolsó három tagot egy vízmosásban találják meg, három hónappal később a többi túrázó megtaláláshoz képest. Egyiküknek be van törve a feje, a másiknak a mellkasa, a harmadiknak a mellkasa teljesen szét van roncsolva és hiányzik a nyelve. Valamint a ruháik enyhe radioaktivitást sugároznak.

Na már most, ha ez nem rémisztő, akkor semmi. Főleg az, hogy a mai napig nincs egy olyan teória, ami mindent megmagyarázna, amibe ne lehetne belekötni. Nincs tökéletes magyarázat, hogy mi történt velük, mikor se egy állat, se egy másik ember nyoma nem volt a közelben, mi késztethet tapasztalt túrázókat kirohanni a mínusz fokokba meleg ruha nélkül, ráadásul annyira pánikszerűen, hogy még bakancsot sincs idejük húzni?

Bevallom, mikor először hallottam az esetről, annyira beletemetkeztem az eseményekbe, a teóriákba, a képekbe, hogy nem egy álmatlan éjszakám volt. http://dyatlovincident.com/ ez egy elég informatív oldal, ajánlom mindenkinek, akit érdekel az eset. Illetve most jelent meg Donnie Eichar könyve magyarul is (Halálhegy), aki 2012-ben helyszínen is járva próbálta összerakni a maga elméletét és felvázolni a tényszerű valóságot.

Előre szólok, ez nem egy olyan történet, amit könnyen elenged az ember. Tele van megmagyarázhatatlan furcsaságokkal, és hát az emberi agy meg akarja a találni a megoldást mindenre, ezért is mennek annyira a krimik, egy jó kis rejtélyt mindig szeretünk. De mi van, ha nincs megoldás? Mi van, ha lehetetlen, mert nincsenek meg a teljes tények, nincsenek szemtanúk. Legalább tízféle magyarázat született a túrázók halálára a természeti katasztrófáktól kezdve a szerelmi drámán keresztül az ufókig, mindenre gondolt már valaki, és mindenkinek megvan a saját elmélete. Infrahang, titkos fegyver kísérlet, KGB ügynökök beépülve, Jeti. De egyik sem pontos. Én nem feltétlen tudom lerakni a voksom egy mellett, mert valahol mindig kilóg a lóláb.

Mindenesetre a hidegháborús Oroszország kellős közepén én nem mennék el az összeesküvés elméletek mellett sem. Két dolog miatt. Egy, ha minden igaz, a mai napig hiányzik az egyik fényképezőgép és az egyik napló. Kettő, a rendőrség furcsa viselkedése miatt. Először is, siettetik az ügy lezárását, a temetéseket a családtól távol akarják megtartani, a mikor az mégsem megy, a lehető legkisebbre veszik a felhajtás. Az eset utána fejek hullanak az orosz rendőrség felsőbb köreiben. Titkosítják az adatokat, (de nem semmisítik meg) végtelen hosszú időre, láthatóan el akarják tusolni az egész ügyet, mintha mi sem történt volna. Ha ez egy rendes síbaleset, ugyan mi alapon reagál így a rendőrség? Ennyire paranoiás volt akkor mindenki? Mit sem változtat azon a tényen, hogy kilenc huszonéves fiatal kommunista veszik oda a hegyekben és nem akarnak róluk beszélni.

Szóval az „olyat láttak, amit nem kellett volna” és az „olyan helyen voltak, ahol nem szabadott volna” elmélet a személyes kedvencem, de azért ez sem tökéletes persze. De megnyugtat, hogy mindenki másé is. Miért nem együtt menekülnek? Hova lett Ludmilla nyelve? Mitől az enyhe rádióaktivitás? Annyi őrült kérdés van és annyira megrendítő, hogy soha nem fogjuk megtudni mi történt. Senki nem tudta meg vagy aki mégis, az hallgat.

Lassan 60 éves rejtély és nem vagyunk közelebb a megoldáshoz, sőt egyre messzebb vagyunk, miután visszafordult társuk, Jurij Jugyin, három évvel ezelőtt meghalt, szinte biztosra mondható, hogy ez egy klasszikusan megoldatlan eset marad. Viszont még mindig nehezemre esik elképzelni azt a szituációt, ami annyira rémisztő, annyira félelmetes, hogy a sátor kivágására készteti a benne fekvőket. Talán lavinát hallottak? Talán mást?

Nem fogok belemenni részletesen, mert abból nagyon hosszú iromány jönne ki, és a net meg a könyves boltok tele vannak az idevágó elemzésekkel és irodalmakkal. Ha van egy jó elméletetek, nagyon várom.

1408 nem egy nagyon felpontozott film, nincs benne a legtöbb listában, és csak úgy elsikkadt, mikor megjelent. Sőt még nem is King legjobb novellájáról van szó. De a film számomra továbbra is ott van legjobb horrorok között.

A történet szerint Mike Enslin író abból él, hogy leleplezi túlvilági jelenségeket. Olyan helyekre látogat el, ahol állítólag szellem kísért, megszáll egy éjszakát és bebizonyítja, hogy nincs ott semmi szellem, vagy hogy direkt átverik az embereket. A Dolphin Hotel 1408-as szobájáról is ez a hír járja, évek óta nem adják ki, mert sorra öngyilkosok lesznek benne az emberek. Persze Enslin szerint kamu az egész, bekönyörgi magát és jót szórakozik, hogy mennyire ki van találva, még a hotelvezető is benne van a színjátékban. Úgy áll hozzá, ahogy szkeptikus íróként kell, aztán bemegy a szobába és becsukja az ajtót, ezzel összezárja magát a terhelt múltjával és még valami mással.

Mitől lesz kiemelkedő?

1. Az egyszerű helyszín

Imádom az egy helyszínen játszódó kevés szereplős filmeket. Ez a film ezt elég jól hozza, hiszen 90 %-ban a szobában játszódik és csak John Cusackot látjuk, akit amúgy nagyon kedvelek. Az alap felállás elég jó kihívás, mert kamaradráma lesz belőle, és a színésznek kell elvinnie a sztorit. A hotelszoba nem különösebben félelmetes ránézésre, de rögtön nyugtalanító érzést áraszt, mint mikor egyedül alszol idegen helyen.

2. Az ellenfél

Az egyik legjobb dolog a filmben a gonosz. A szoba. Mert hogy vannak szellemek, meg van itt minden, de a gonosz? Azt sosem látjuk, nincs megjelenítve, nincs leplezve. Tudjátok, van egy rakat olyan horrorfilm, ahol építik a feszkót, elmegyünk a végkifejlet felé, és mikor kiderül miféle a szörny, a szellem, a démon, az egy gigantikus nagy csalódás lesz. Na itt ilyen nincs. Az a bizonyos feszkó, a végig erősen megmarad. Baromi jó, hogy nem látod, mi ellen küzd és a legyőzhetetlenség érzés is végig nő.

 3. A hangulat

Itt nincsenek szabályok. A fenti megfoghatatlanságból következően, itt nincsen olyan, hogy az elektromosságban terjed, vagy mi a hallucináció és mi a valós, hol a határ a szellem, a valós és a túlvilág között, mi történik meg, mi nem, mit tud manipulálni a szoba és mit nem. Éppen ezért nem tudod, hogy mire számíts, egy pillanatig sem. Folyamatos változás, új dolgok, kiszámítatlanság, ettől olyan erős hangulata lesz, és olyan félelmetes, hogy az adrenalin a plafonon van végig.

 4. A horror elemek

Nem jump scarekkel operál, van egy-kettő, de azok a jobb félék, együtt élnek a filmmel teljesen, ugyanabba az állapotba kényszerítenek, mint Enslint. Az ilyenek megbocsáthatók. Látványban és történetben is nyomasztó, véres, brutális. Enslin múltja nehéz és vizuálisan átélni vele borzasztóan fájdalmas. A félelmetességet főleg a színészen keresztül éljük meg és azzal, hogy a szoba machinál, hogy megérzed a bezártságot, ahogy egyre kisebb lesz a mozgástér és a világ. Megvannak a klasszikusnak ismert horror elemek, de sokkal másabbak.

5. A kétségbeesés

A tehetetlenség érzete, amit Enslin is magába keríti, az egész átjön a nézőre is. A végső fordulatnál, pedig már azt érezed, te is érted az öngyilkosokat, érted mi történt, ugyanolyan kétségbeesett leszel, mint a főszereplő, mert nincs kiút. Illetve van...

6. Az apró dolgok

Cusack szarkasztikus arckifejezése, a szoba színei, segíthetek a táskákkal?, az UV fény előnyei, a pillanat mikor még ki lehetett volna menni a szobából, It's only just begun dal, fejen átforgós kamera állás, a 13-as szám többszöri felbukkanása, racionális magyarázatok keresése egy pontig, Ön itt áll, burn me alive, a festmények, a posta, Pscho-1, expressz kicsekkolási lehetőségek, a cigi.

 Bónusz a befejezések (Spoiler a végére)

A filmnek háromféle befejezése van, a moziban az ment, amikor Enslin kiszabadul és visszahallgatja lejátszóját, hallatszik a kislánya hangja és a felesége elszörnyed. Nekem ez a kedvencem. Két alternatív befejezés van. Az egyikben Enslin meghal, Jackson hallgatja vissza a lejátszót és hallja a kislány hangját. Ez azért brutál sötét. Még annak ellenére is, hogy a film végig nyomasztó, azért elfér az a feloldás a végén, hogy Enslin él. A harmadik befejezés Enslin kijut, ugyanaz a jelenet a végén hallgatja a szalagot, de a felesége nem hallja, csak Ő. Vagyis: vagy megőrült, vagy még a szobában van, vagy a dolog, ami ott volt kijött vele. Na ez a vég talán a legelgondolkodtatóbb, de mégis az elsőt szeretem a legjobban, Cusack arckifejezése mindent visz.

Rontóc off

A 1408 egy egészen remek horror film, nem tudom, hogy miért van elhanyagolva, biztos van egy rakat hibája, amit nem látok meg, de őszintén maga az egész hangulata számomra annyira elviszi, hogy nem is keresem a hibákat. Félelmetes, egy helyszínes, jó színészi alakítással, végig feszültséggel. Ha kell egy kis borzongás, ezt elő lehet venni.

A What we do in the shadows (avagy Hétköznapi Vámpírok) 2014-ben készül újzélandi mocumentary, vagyis hamis dokufilm. A történet szerint egy forgatócsoport négy vámpír mindennapjait követi nyomon. A négy főszereplőnk egy lakásban él és tengetik az öröklétet.

Mi ebben a filmben a külön kiemelendő, mi benne a zseniális? Hát kb. minden. Először is, egy független új-zélandi filmről van szó, kisköltségvetésből, a film írói a főszereplői és a rendezői is egyben. Szóval mindjárt látszik, hogy szenvedély projektről van szó, és ez a film tökéletes példa arra is, hogy a filmipar még nem feltétlen van kifogyva az ötletekből. Még a vígjátékok sem, pedig ez is az egyik kissé szenvedő műfaj manapság. A What we do in the shadows rögtön két műfajt is felkarol.

A mostanában kissé megtépázott vámpír mitológiát csuklóból visszaállítják. A főszereplőink elégnek a napfényben, embervéren élnek, meghalnak a fakarótól, nincs tükörképük, be kell őket hívni a lakásba és stb stb, minden, amit úgy ismerünk. És ez már rögtön pacsikat ér. Na de már most ezek a klasszik vámpírok teljesen hétköznapi életét látjuk.Már alapból az összes vámpír egy filmtörténeti archetípust idéz meg, Peter- Nosferatu, Vlad - Drakula (a történelmi), Viago, a dandy, az Interjú a vámpírralt idézi, Deacon pedig a nyolcvanas évek végén Az elveszett fiúkból ismert vámpírfenegyereket. Szóval meg van itt minden, ez a film legalább ismeri a zsánere múltját és kérdéses témáit. Abszolút kiaknázza a főszereplőink életkorát és az abból adódó vámpíri és emberi konfliktusokat is.

A főszereplőink lakótársi gyűlést tartanak, hogy ki csinálja meg a mosogatás, ismerik egymás nőügyeit, csoportosan öltöznek be a farsangra, szóval ez egy szitkom alapfelállása is lehetne. Persze közben az ízes-véres helyzetkomikumokkal dolgozik, mint a mit vegyek fel, mivel a srácoknak nincs tükörképük, ezért lerajzolják egymás, nem jutnak be szórakozóhelyekre, mert nem tudják magukat behívatni, hogy gond van az állattá változással. Pl. kedvencem, hogyan óvják meg a kanapét az áldozatok kifröcsögő vérétől (parádésan mókás, ahogy Viago még éppen próbálja elcsábítani az adott áldozatot, de közben a padlóra már újságpapírokat hajtogat szét.) Szóval borzasztó jó (fekete) poénokkal, igazán sírva nevetős, még vérfarkasokkal is találkozunk, na meg Stu-val mindenki kedvenc ember barátjával.

Szóval visszahozzák a vámpírokat menőnek, meg van benne minden, ami egy jó vámpírfilmhez és egy jó vígjátékhoz szükséges és a varázs végig kitart. A legigényesebb vígjáték az utóbbi évből.

Az első hat perc: https://www.youtube.com/watch?v=W2w3H_oLSIU 

Ok 1: Sam Raimi 

Raimi a húszas évei végén járt, nem volt sem népszerű sem felkapott rendező, minimális büdzséből forgatta ezeket a bevallottan B kategóriás filmeket. Csak mert rá volt kényszerülve, zsebpénzből is olyan dolgot rakott össze, hogy ma is leteszem az állam. A kis költségvetés ideális esetben elszabadítja a kreativitást technikai szempontból is. Plusz Raimi ekkor még tökéletesen egyensúlyozott a félelmetes és komikus jelenetek között, megtalálva a középutat, amitől a film története nem válik nevetségessé, mégis eleme a fekete humor.

Rendezőnk itt még elkerülte a gusztustalanság és a trancsírpancs túltengését, sajnos későbbi horrorjaiban ez egyáltalán nem megy neki. Pl a Pokolba taszítva minden csak nem félelmetes. Undorító, gyomorforgató, van ez a fétise a szájjal, hogy valaminek bele kell folynia, nyúlnia, menni a főhősnő szájába... Ugyanez a helyzet a véres és erőszakos jelenetekkel, van vér, van itt minden, de hogyha pl. a kézlevágós jelenetre gondolok, Ash-é az Evil Dead 2-ben kamerán kívül történik, és így lesz borzasztó, a vérfröcsköléstől. Ugyanez a jelenet a 2013-as Evil Dead remakeben... hát nem annyira működik, ha totálban mutatják. Ez a probléma a Fűrész filmeken feltűnik. A Fűrész első része egy thriller, minden durvaság kamerán kívül történik. A vérengzés csak a későbbi részekre jellemző. Na, de a lényeg, Raimi valahogy ekkor a zónában volt. Az Evil Dead 2-ben a mérték tökéletes. 

Ok 2: Kameramozgások

A horrorfilmek milyensége mindig valahol a hangulatban kereshető, itt az atmoszférateremtésre gondolok. Szerintem ez minden horrorfilm alapja. Nos Raimi és bandája erre a kamerát használja a legjobban. A furcsa szögekből felvett jelenetek, az állandóan követő kameramozgás (ami ekkor még nem volt annyira menő, mint ma), a POV jelenetek. Az egész filmet kicsit megdönti. Láttam már párszor, de egyes jeleneteknél még mindig hátast dobok, mert annyira kreatívan használják a kamerát, pl. a nevető jelenetben vagy, mikor Ash átrepül az erdőn, a körbeforgó tekintetkövető kamera plán vagy az első filmben, mikor kiszállnak az autóból a hídnál, és semmi, sem a kocsi, sem a karakterek, sem a fák nem állnak normális szögben. Egészen elképesztően furcsa, megborult, creepy és rettentően tökéletes. Csak úgy, mint a vágás is. 

Ok 3: Bruce Campbell, mint Ash

Az azóta legendás Bruce nem a legjobb színészek egyike. Nem. Azonban a tökéletes B filmes színész. Van egy alkata és személyisége ahhoz, hogy még a legelvetemültebb jelenteket is lazasággal adja elő, erőlködés nélkül, Nem is csoda hogy Ash Williams lényegében a 80-as évek egyik legikonikusabb karaktere lett. Egy szereplő ikonná válása mindig kedvenc pillanat. Rambo felköti a bandanát, McClane csak egy atlétában marad, a Szellemirtók először öltöznek be, satöbbi, satöbbi. Ashnek is meg van a maga momentuma, a láncfűrésszel és sörétes puskával. Ráadásul Ashben nincs semmi különleges. Hétköznapi ember módjára viselkedik, retteg, bénázik, megborul. Aztán persze a helyzet megkívánja, hogy badass legyen belőle a film végére. Mr. Campbell tényleg odatette magát minden elszállt jelenetben. Über laza és minden őrültséget bevállalt, pl. mint mikor egy sínpályán átrántják háttal az erdőn, megpörgetik, megcsapdossák, egy forgatási napon keresztül egy 15 mp-s jelenetért. Ebből rögtön jön is a következő pontom...

Ok 4: A praktikus effektek

A 80-as években ez gyakori, nem is kérdés, plusz költségkímélésből is muszáj volt. Személy szerint minden filmet, ami ilyen trükkökkel készült, csak éltetni tudok (Alien 1-2, Terminátor stb.) mindig öröm látni a komoly munkát a trükkök mögött. Nos, az Evil Dead 2-nél van néhány kilógó lóláb, főleg a stop motion animációknál, de összességében a bábok, a maszkok, és az a rengeteg művér úgy működik, ahogy az ki lett találva. Effektek kedvérét az első filmben igazi tölténnyel lőttek. Egy filmforgatáson. Az Evil Dead 2-ben a rendező öccse bújik meg az egyik latex démon kosztümben, amiből láthatóan ömlik ki az izzadság. Íme, a kevés pénzű elvetemült filmesek. 

Ok 5: Színvilág

A 80-as évek fekete-szürke-kék világmodellje itt is visszaköszön, ugye, akkor minden ilyen színű volt, múlt-jelen-jövő, és veszettül sötét. Nos igen, de Raimiék még rátolják a pirosat, a zöldet, a világoskéket, többek között a vér színének. (Nem lehetett mindig vörös, mert ennyi vérre még R besorolást se kaptak volna, hanem csak az efölötti X-et.) Mindezzel kicsit tudatosan, kicsit kényszerből kontrasztot is adva az évtized filmes színvilágnak. 

Ok 6: A humor

Létezhet-e horrorfilm humorral vegyítve úgy, hogy ne veszítse el a félelem faktort? Hát az a helyzet, hogy létezhet. Abszurd és fekete humorral. Az Evil Dead 2 minden horror eleme mellett vicces, és nem azért mert pl. a trükkök gagyik, hanem a ténylegesen belepakolt poénok miatt. Teljesen elszállt, képtelenebbnél képtelenebb elemekkel tarkított a film, mindez zseniálisan megírt koreográfiára, az az igazi over the top jelenetekkel, mind horror, mind humor részről. Csak külön jelezni szeretném, hogy nem horror vígjátékról van szó, vagy paródiáról, mert Tucker és Dale, az vicces, de nem félemeletes, Cabin in the woods, mókás, de nem ijesztő. Az Army of Darkness, komédia, de nem horror. Az Evil Dead 2 viszont megtartja ezeket a horror elemeket és mégis működik a humor. Nagyon vékony a mezsgye, patikában kimért adagokkal, de láss csodát, működik.

Ok 7: Az apró dolgok

Groovy; a nevető lámpa; Ash haja megőszül, mert annyira be van sz.rva és még a virág is elhervad; kéz a húsdaraboló fele húzza Asht; a vágások az arcán; fütty és Let’s go; „jól vagyok” tükör jelenet; a 80-as évek egysorosai; kéz alakú hídfelgyűrődés; Ash megkattan kicsit; a véletlenül önmagát feldaraboló hulla; Ash szavak nélkül győzi meg Anniet; női főhősnő igazán használható; a pince bekajálja az idiótát; Ash sikolya; az isteni Bruce mimikája.

A végső alkotásból kifolyik az alkotók lelkesedése és elszántsága, a munka és az odafigyelés. A film remek, igazi kis mestermű, utánozhatatlan mértékkel és hangulattal. Na, és aktualitás is van, ma este debütál új Ash vs. Evil Dead sorozat a Campbell-Raimi párossal. Igen, kérnék szépen két gombócot.

Hail to the king, baby!