Oké, szóval volt az az elmegyógyintézetes játék. Rémlik. Na, ez annak a folytatás, előzménye, utózmánya, közbenjátszódása. Túlélő horror játék megint. Lássuk az Outlast DLC-t.
A történet szerint az a fickó vagy, aki a főjáték főszereplőjének elküldi a fülest, hogy valami nem kóser az elmegyógyban. Na, ez a rendszergazda srác is brutálul megszívja. Először is persze kiderül, hogy beszélt, rögtön bevágják az örültek közé, ahol a már megismert mechanizmusokkal kell menekülni. Többek között kamera van a kezedben, megint.
A Wistleblower jóval véresebb és sokkolóbb, mint elődje. Még ott a félelem és a misztikum dominált, itt már átmegy a dolog trancsírpancsba. Aminek igazából nem vagyok ellene, egy trancsírpancs is jól működhet (lásd Sam Raimi egyes munkái) kivéve, ha túlzásba viszik (lásd Sam Raimi egyes munkái.) Itt érthető volt számomra, hogy a véresség felé fordultak, mert a misztikum része az első játékban megoldódik és mivel azt tudod, így itt nem működött volna a szellemes dolog.
Szóval be vagy zárva, de aztán persze elszabadul a pokol és indulhat a kijutás. Az első figura, akivel találkozol, egy átlagos bentlakó, aki a többieket kajálja meg, aztán úgy dönt téged is jó lenne megsütni. Kedves. Bevág a sütőbe persze a sütő téglafalát szét tudom verni, de a bejárati ajtót nem... de whatever! Szóval van egy emberevőnk, aztán megismerjük Gluskint, aki olyan szépen van bevezetve, hogy mikor találkoztam vele, már rendesen be voltam fosva. Gluskin az aráját keresi, de hát a férfi szárnyban nem egyszerű nőt csinálni az emberkékből, igen minden brutál látvány benne van, eléggé feláll a szőr a kezeden, de legalább a dolog feloldása is igen.... kielégítő.
Ami borzasztóan tetszett, hogy bár a fő játék előtt kezdődik, de végül párhuzamosan is futott a kettő és a két történet összekapcsolódik. Úgy kell elképzelni ahogy a 300 filmhez kapcsolódik a Birodalom hajnala. Mert nemcsak, hogy volt egy új történet szál, hanem a fő sztorit is bővítette, és választ kaptunk pár kérdésre az eredeti játék végével kapcsolatban. Az ilyet szeretem.
A gameplay ugyanolyan, ha tetszett az Oulast, akkor a DLC-je is tetszeni fog, ráadásul nem viccelik el, 3 óra játékidőt kapcsolnak a sztorihoz, ami azért nem kevés, ha a főtörténet idejét nézem. Nincs újítás, nincs új mechanizmus, nincs új megtanulni való, viszont a sztori szépen bővül. Hasonló technika, menj ide, ezt szerezd meg, menj oda, upsz fel kell menned a tetőre... továbbra is rendben van. Nem mondom, van egy pár igazán ijesztő elem, de némelyik túlhasznált. És most talán jobban feltűnt, hogy az összes bentlakó majdnem ugyanúgy néz ki, azért kettőnél több modellt használhattak volna az őrültekhez. Ezen kívül semmi gondom nincs vele.
Egészen megkedveltem az Outlast sorozatot, mert bár egy nagyon egyszerű és nagyon alap horror közeget vesz, mégis előnyére válik és jól dolgozik vele, remek atomszférával. Ebben a játékban is benne van nem egy jó kis sikoltozás és megijedés, adrenalin döbölés, nem árazzák túl, amit csinálnak, nem húzzák el, a mérték itt nagyon rendben van. Szóval mindenképpen várom a második részt.
Nagyon jól megvan, köszöni szépen. Vagy magának vagy az ügynökének köszönhetően, de folyamatosan jó filmekbe nyúl bele. Egy, mert megteheti, kettő, mert azt csinálhat, amit akar. Na már most, nem tudom hányszor hangzott el, hogy sosem mossa le magáról a Potter nevet, de barátunk nem is akarja. Jó karriert akar csinálni és nem tudom mennyire szembetűnő, de jó irányba halad.
Radcliffe egészen tehetséges, hármuk közül mindenképpen a legjobb színész. Mik vannak azóta a tarsolyában? Indított egy korrekt horrorral, a Feketeruhás nő nem volt kiemelkedő, de a tucat horrornál mindenképpen eggyel jobb volt, aztán Jon Hammel karöltve játszottak A Young doctor's notebook sorozatban. Két évadot ért meg 4-4 résszel, és a mai napig az egyik legnagyobb kedvencem (külön írás majd később.) Radcliffenek egészen jó a humorérzéke, főleg ebben az abszurd környezetben, és baromi jól áll neki Jon Hamm fiatalabb mása (hát nem mint két tojás?) Bulgakov műveiből eredeztethető történet a XX. század elején egy orosz eldugott kórházban játszódik, nagyon hangulatos. Aztán Allan Ginsberget alakította, megint nagyon kifinomult karakterábrázolással, az Öld meg a kedveseidben Ben Foster, Michael C. Hall és a másik nagy kedvenc fiatal színészem, Dean Dehanne mellett. Aztán a What if romantikus komédia, ami nem az amire számítanál, nem limonádé, de közben az, ott megint előkerült egy fiatal tehetség mellette, Adam Driver személyében. Látjátok, ennek az egésznek nagyon szép íve van, folyamatosan más stílusú filmeket választ, de nem feltétlen független filmeket, végig a komfortzónájában tartózkodik. Jött a Szarvak, ahol Ig Perish szerepét Joe Hill mintha Radcliffere írta volna, aztán a Kész Katasztrófában egy epizód szerep, és jött a Victor Frankeinstein. Ebben nem is a címszereplő a főszereplő, hanem Igor, a szolga, akit Radcliffe játszik, itt megint nagyon rendben volt, bár a filmnek vannak hibái…
Radcliffe színészileg filmről filmre érettebb, amit nem mondhatott el a Harry Potter alatt. Végülis ugyanazt a karaktert játszotta 8 filmen keresztül, volt fejlődés, húha nem is kicsit, viszont azóta színészileg olyan ívben megy fölfele, hogy akár egy filmen keresztül hullát is el tudna játszani, hitelesen. Na várjunk csak, meg is teszi: