Vannak szuper komplexül megírt videó játék karakterek, akiket imádok, de nem beszélek róluk. És vannak a szuperül megírt komplex mellékszereplők, akikről meg muszáj beszélni. Ilyen volt Tekla is és most a Bioshock Infiniteből a Lutece testvérek. 

Robert és Rosalind Lutece a Biochock világának Vigyor Kandúrjai. Pontosan az csinálják amint Alíz kispajtása Csodaországban, néha feltűnnek, értelmetlenül beszélnek, szarkasztikusan megjegyeznek pár dolgot, aztán bye-bye. A szép az egészben, hogy bár először talán értelmetlennek tűnik, minden egyes szavuk értelmet nyer, sőt feltűnésük is megindokolt lesz. Kicsit az Időurakhoz is hasonlíthatnám őket a Doctor Who-ból.

Booker: Ami halott, az halott, Elizabeth.
Robert Lutece: Halott, az halott.
Booker: Mi?...Hogy a pokolba?...?
Rosalind Lutece: Én.... fejet látok.
Robert Lutece: Én pedig írást.
Rosalind Lutece: Az egész csak nézőpont kérdése
Robert Lutece: Innen mit látsz, ebből a szemszögből?
Rosalind Lutece: Halott. És a te szemszögedből?
Robert Lutece: Él.
Booker: Eltűnt a test!
Robert Lutece: Sosem volt itt. Ugyanaz az érme...
Rosalind Lutece: Másik nézőpont.
Robert Lutece: Fej.
Rosalind Lutece: Írás.
Robert Lutece: Halott.
Rosalind Lutece: Élő.

Rosalind és ikertestvére a kor legbriliánsabb tudósaiként vannak ábrázolva, akik intellektuálisan csak egymást értik meg. Megoldják, hogy hogyan lebeghet egy város a felhők között, valamint a tér-idő és valóság szövetén is lyukat tudnak ütni. (Sience, bitch!) És annak ellenére, hogy úgymond nettó játékidőben olyan félórát vannak jelen, olyan kiépített sztorijuk van, hogy őrület. Mint mondhatnék, hogy ne legyen rontóc. Sokkal több közük van a dolgokhoz, mint gondolnád és nem féltétlen csupán azok, aminek látszanak.

Robert Lutece: Társaságunk van
Rosalind Lutece : Így igaz
Booker: Követnek engem?
Rosalind Lutece: Mi már itt voltunk.
Robert Lutece: Maga miért követ minket?
Booker: Én...
Rosalind Lutece: Aperitif?
Robert Lutece: Az mindjárt nagyon hasznos lesz.
Rosalind Lutece: Csupán a különbség élet és halál között.
(Booker megissza a felkínált italt)
Booker: Ooh...ez mi volt?
Rosalind Lutece: Hmm. Meglepő,
Robert Lutece: Hogy működött?
Rosalind Lutece: Meglepő, hogy nem ölte meg,
Robert Lutece: Hát az a mágneses-taszító mező még jól jöhet...
Rosalind Lutece: Ami nem öl meg....
Robert Lutece: Jogos.

Azon kívül, hogy egymással vitáznak, mint a gyerekek, és mint a testvérek ugyebár, kvantumfizikáról is vitatkoznak mellékesen és érthetően. De mindig van valami humoros megjegyzésük. De itt egy angol nyelvtani csoda, ezt már csak így hagyom (meg nem is tudnám lefordítani....:))

Robert Lutece: I told you they'd come.
Rosalind Lutece: No, you didn't.
Robert Lutece: Right. I was going to tell you they'd come.
Rosalind Lutece: But you didn't.
Robert Lutece: But I don't.
Rosalind Lutece: You sure that's right?
Robert Lutece: I was going to have told you they'd come?
Rosalind Lutece: No.
Robert Lutece: The subjunctive?
Rosalind Lutece: That's not the subjunctive.
Robert Lutece: I don't think the syntax has been invented yet.
Rosalind Lutece: It would have had to have had been.
Robert Lutece: Had to have...had...been? That can't be right.

Borzasztóan kedvelem az olyan karaktereket, akik a semmiből tűnnek fel és külön stílusokkal, nemcsak hogy a tömegből, hanem az egész játékból is kitűnnek, okosak, igazából mindenre megadják a választ  magukról is, a segítők, akinek minden pillanata arany,

Booker: De akkor ő most mi? Élő vagy halott?
Robert Lutece: Miért az kérdezed, hogy „mi”?"
Rosalind Lutece: Mikor a sokkal finomabb kérdés az, hogy „mikor”?"
Robert Lutece: Az egyetlen különbség a múlt és a jelen között
Rosalind Lutece: ...csak stilisztikai
Robert Lutece: Él, élt, élni fog.
Rosalind Lutece: Halott, meghalt, meg fog halni
Robert Lutece: Ha úgy tudnánk felfogni az időt, ahogy tényleg létezik....
Rosalind Lutece: Akkor a nyelvtan tanároknak nem is lenne értelme reggel kikelni az ágyból.
Robert Lutece: Mint mindannyian, Lady Comstock az időn keresztül létezik
Rosalind Lutece: Egyszerre él, és egyszerre halott.
Robert Lutece: És ezt az állapotot eléggé.... kellemetlennek érzékeli
Robert Lutece: Érzékelés, megértés nélkül....
Rosalind Lutece: ...veszélyes kombináció

Yep. A Luteceék az új kedvenc karaktereim.

Na jó, jöjjön egy kis spoiler

A Lutece ikrekben a kedvenc dolgom, hogy nem is ikrek. Ugyanaz a személy, később kiderül, hogy mind a ketten több valóság között keresték a hidat, hogyan lehet eljutni egyikből a másikba és mikor megvan a megoldás, Rosalind Lutece áthozza magához egy másik valóságból a saját férfi énjét Robertet. Ezért is beszélnek egymás mellett annyira gördülékenyen. Zseniális. Mellesleg Robert nem ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik mind Rosalind, sőt, erősen különbözőek és itt nem az az egy kromoszóma eltérés miatt van. Iszonyat okosan vannnak megírva, a sztorijuk is páratlan, de többet nem szívesen lőnék le.:)