A Zuhanás című filmmel az egyetemen ismerkedtem meg, mikor órán az egyik jelenete volt példa a Camera Obscura működésére, valamint a történetvezetés trükkjeire, és hát mit ne mondjak, már ennyi után oda voltam. Persze ez semmi ahhoz képest, amire az egész film képes. Ma is az egyik (hanem a) kedvenc filmem, és össze is gyűjtöttem, hogy miért. Alap tudnivaló: az 1910-es években Roy fél bénán kórházban fekszik, mikor az 5 éves Alexandria meglátogatja, aki törött kulcscsonttal van ugyanott. Összebarátkoznak, Roy elkezd mesélni egy történetet, Alexandria naivan hallgatja, miközben Roy a történettel akarja rávenni a kislányt, hogy segédkezzen neki az elbaltázott öngyilkossági kísérletét befejezni. Mint egy jó Seherezádé, a történet folytatásához ő nem még egy napot kér, csak több morfiumot.

https://www.youtube.com/watch?v=iO0LYcCoeJY

1. Minden megtörtént.

A fényképezés és a látvány gyönyörű, és ezt csak fokozza, hogy mindent eredeti helyszín forgattak, a CGI minimalizálva volt, Tarsem Singh a színészeit átrángatta a fél világon, 28 országon, négy éven keresztül. Soha semmit nem állítottak be, minden helyszín így létezik a világban. Egészen elképesztő látványban, hogy minden valós, annyira kézzelfoghatóvá teszi a filmet, az egész színes- szagos. 2006-ban már bőven a CGI korszakát éltük, mégis ennyire ragaszkodtak a valósághoz. Gyönyörű, amire rásegít az egész fényképezés, a nagy totálok, de egy percig sem lesz unalmas, mindenki annyira otthonosan mozog a környezetben, hogy nemcsak a mese, hanem a film is életre kel.

2. Catinca és Roy

A román Catinca Untaru a forgatás idején keveset beszélt angolul, és az egyik nagy érdeme, hogy nem volt igaz gyerekszínész, nem is kezelték úgy. Egy félreértés miatt a kislány tényleg azt hitte, hogy Roy (akit egyszer sem neveztek Lee-nek a forgatáson) tényleg mozgássérült, végig tolókocsiban közlekedett, a stáb nagy része úgy tudta, ő egy béna színész. (Állítólag az egyik sminkes sokkot kapott, mikor egyszer a smink szobába benyitva meglátta a színészt két lábon állni.) Kettejük kapcsolata tüneményesen átjön a filmről, a jeleneteket időrendben forgatták, mindkettőjüknek volt ideje hozzászokni a másikhoz, Catinca rajzokat vitt Leenek, és Tarsem ezzel az egésszel elérte, hogy a köztük lévő barátság igazi legyen. Jó volt látni a színfalak mögötti jelenetekben, mikor Lee Pace a forgatás végén megmutatja, hogy nem béna, Catinca egészen elámul. A kórházjelenetek, sőt az egész film sosem működött volna, ha ez a barátság nem lett volna ennyire igazi.

3. Mese

A mese, amit Roy mesél, az „epikus” ugyebár egy bosszú történet, egy mesebeli piszkos tizenkettő, ahol is hat különböző nemzetiségű és indíttatású hőst sodor egymásmellé az élet, mikor mindannyiukat száműzik. A Fekete Bandita, Az Indiai, Lugi, a Táltos, a Rabszolga és Charles Darwin mind egy célra esküdtek fel: megölni a gonosz Odius kormányzót. Roy történetében ki-be járkál a realitás. Alexandia szemén keresztül látjuk a mesét, mindenkit a körülötte lévő emberekből képzel el, csak úgy, mint Dorothy, itt viszont nem álomban játszódik a sztori, hanem a képzeletben. Ezért is olyan mérges a kislány, mikor megszakítják a mesét. A képzeletében eleinte az apja játssza a Banditát, majd idővel Roy veszi át a szerepet. Sőt, mikor nem tetsző fordulatot ír bele a férfi, Alexandria kitalálja a saját hozzátételét is. Ketten építik fel ezt a világot, ahol mind a ketten végül hazaérnek. Roy a mese fordulataival bünteti a kislányt, ha hazudott neki, önző ember módjára rángatja a szereplőit, és nem is veszi észre mennyire is az ő életéért folyik a csata. A mese szép, tényleg epikus, egyszerűen nagy volumenű, fordulatos, mindenféle klasszik mesés elemmel, és jó humorral.

4. Beethoven és Dali

A film zenéje Beethoven 7. szimfóniájának második tétele köré szerveződik, ez a kezdő képsoroknak is ez zenéje, de a mese rész alatt többször visszatér. Kevés ilyen pontosan illő zene létezhet, mint ez. Beethoven magasztos szimfóniája, nem egy szép filmtörténeti pillanatot okozott már, de itt szimbiózisba lépett a filmmel. Csak úgy, mint Dali egyes képei, amik a látványt inspirálták.

5. Kor és a filmes korszak

Személy szerint imádom a XX. század első évtizedeit, amit még jobban imádok, az a korai filmkészítés. A film 1915-ben játszódik, Roy egy kaszkadőrmutatvány közben sérül meg. A filmes pályafutás és az egész háttértörténete izgalmas, aztán ott a kórház a város szélén, a román kislány, aki a narancsligetben dolgozik, mindez szépen feltölti a világot és élettel teli környezetet varázsol a szereplők köré.

6. Az apró dolgok

Egy csomó minden csak később tűnik fel, második megnézésre, hogy miért olyan fontosak a kis dolgok, mennyi mindent tesznek hozzá a történethez, Roy honnan vette az ötleté, mit jelent az „idian” Roynak és Alexandriának, mi a lélek, mikor nézhető el egy hazugság, mikor vagy felelős a másikért, mikor már önmagadért sem, mik a tetteid következményei, ki hozza a nagyobb áldozatot. Ez egy nagyon egyszerű történet, egy reménytelen férfiról, és egy naiv kislányról, ahol mindenkinek fel kell nőnie. Az élet kereséséről szól, egészen gyönyörű körítéssel elmesélve.