Van itt minden Alien 5, Prometheus 2, mármint „Alien: Covenant” úgy értem, szóval próbálják itt feléleszteni a franchiset, miközben egy játék tavaly sikeresen megtette.Alien: Isolation a Nyolcadik utas: a Halál és a Bolygó neve: a Halál (most írtam ki ezeket utoljára) között játszódik, főszereplőnk Amanda Ripley. Amanda húszas évei végén jár, a külső rendszerekben dolgozik mérnökként, ahhoz a térséghez közel, ahol anyja hajója, a Nostromo, eltűnt. Egyik nap Samuels a cégtől (na, találjátok ki, melyik cégtől) közli vele, hogy a Sevastopol állomáson van a Nostormo fekete doboza, amit nem rég talált meg egy hajó, és hogy a cég egy emberkéjével kimegy érte. Persze Amandát is invitálja, aki rábólint. Viszont mikor odaérnek a Sevastopol állomáson csend honol, nem tudnak dokkolni. Tesznek egy űrsétát, ami persze valami miatt balul sül el, Amandának sikerül bevergődni az állomásra, ahol egyedül találja magát és indul válaszokat keresni.

Közben megjegyzés: a grafika valami egészen gyönyörű, a megvilágítások, a hajó és az állomás belseje tökéletesen úgy néznek ki, mint a filmekben, a hangeffektek mind-mind tökéletes pontosak, az űr gyönyörű, az űrséta látványa mintha moziban ülnék, minden vágójelent ilyen filmélmény, de azért nem tengnek túl.Szóval Amanda megpróbálja megtudni mi folyik itt, eleinte kisebb feladatai vannak, orvosi felszerelést szerezni, visszatalálni a többiekhez, de aztán egyre jobban észreveszi, hogy vaaaaaalami nincs rendben. Nyálka, furcsa lyukak az emberek fejében és mellkasában, rombolás. Olyan két óra játék után egyszer csak felfedik, a sejthető problémát, egy Xenomorf lemászik a szellőzőből miközben Amanda az ágy alatt retteg. Szóval egy alien szabadult el az állomáson, ahol az ott tengődő emberek ettől ki is vannak idegileg. Míg Amanda próbál eljutni A-ból B-be, addig az alien folyamatosan körötte kóricál. Szerencsére el lehet bújni ágyak alá, szekrényekbe, mert fegyverek (amíg a lángszórót meg nem szerzed) semmit sem érnek a lényezet ellen. Az alien AI-a remekül működik, teljesen kiszámíthatatlan, pl. bemész egy ajtón, azt hiszed tiszta az út, egyszer csak visszafordul és hát kissé kínos a pillanat, hogy ki menjen előre. A szellőzőben is közlekedik és lehet hallani, ahogy a fejed fölött járkál. Van mozgásérzékelőd is, de pl. ha túl közel van és használod simán meghallja... éééés büntet. Nem is tudom mennyi időt kuksoltam szekrényekben csak, hogy biztosan elmenjen a közelemből. Baromi feszültséggel teli a légkör és nagyon jól működik.

Főleg, hogy mentési pontok vannak. A vészhelyzet telefonoknál lehet menteni, és hát nem túl sűrűn vannak, szóval baromi frusztráló tud lenni, mikor vissza kéne érni a telefoning, de az alien elkap és újra kell kezdeni a szakaszt. Nekem ez nagy pozitívum volt, de abban is biztos vagyok pár embernek, mikor egy órát kell újrakezdeni mert nem mentet, az eléggé asztalfelborítós lehet. Szóval kell a türelem hozzá. Mindenesetre kicsit felrázott az automatikus mentésen és a gyors mentésen elkényelmesedett tespedésből.

De nemcsak az aliennel kell megküzdeni, az állomás tele van az úgynevezett Dolgozó Joe-kal, akik a Weyland-Yutani android modellek béna kínai, ebayen rendelt verziója lehet. Legtöbb be van kattanva, mind ugyanúgy néz ki, és bármit teszek, azt mondják hisztizek (De neeeeem iiiisss hisztizehehehheeek!!!), és egy kellemes megfojtással akarnak megnyugtatni. Szóval őket is el kell kerülni, de ellenük szerencsére azért jók a fegyverek, a bénítók, a pisztoly és hát a klasszikus csavarkulcsos fejszétverés is hasznos. De nem egyszerű. Amandának többet és többet kell megtenni, mert Ő az egyetlen életképes személy a hajón, de tényleg, csak a villanykörtét nem cseréltették ki velem. De a sok kis feladat egyre nagyobbakká áll össze a végkifejletig, és csak annyit mondok, a Nostromo fekete dobozát is sikeresen megtaláljuk, aminek meghallgatása nagy elégtétel. Vannak brutálisan parás részek, pl. egy alien fészket is meg kell látogatni, ami előtt 10 percig álltam, hogy én ide be nem megyek. Vagy többször a szellőzőben közlekedtem, de na.... minden fordulásnál vártam az alient, mint Dallas kapitány és volt, hogy jött is, és azt nézni ahogy a lángszórón a számláló csökken...Fegyvereket és gyógyszert a talált tárgyakból lehet barkácsolni, szóval kell a gyűjtögetés. Meg itt igazán sokat ér minden, mert nem lehet mindent átkutatni miközben a Xeno a sarkon jár, de tényleg, én imádok mindent átnézni, találni új dolgokat, de itt a legtöbbször inkább takarodtam kifele, mintsem, hogy ott bóklásszak még az aliennel. Szóval minden értékes, és meg kell fontolni, hogy molotov koktélt csinálok, vagy gyógyinjekciót a metanolból. A sztori izgalmas, sőt fordulatos, sőőőőt nosztalgikus, van egy rész mikor az LV-426-re is le kell menni (egy fickó visszaemlékezését lehet játszani), szóval ugyanazt az utat lehet végi járni, mint Kane-ék a filmben, ami tényleg instant libabőr. Egészen elképesztő. Amanda jó főszereplő, értelmes, ösztönös, nagyon kedveltem, az NPC közül Samuels volt az, aki még kedvenc lett, érdekes volt az ő sztorija is.

Összegezve, grafika szájtátós, a történet izgalmas és pörgős, a para faktor megvan, a karakter jók, szinkronjuk remek, a gameplay gördülékeny, a vágójelenetek szépek, az ellenfelek is rendben annak, na és alien is, nem is kicsit. Jó ez egy fanatikus Alien rajongótól jött, de az biztos, hogy a fanservice is erős, de mint játék külön aspektusokban is megállja a helyét. Ráadásul a játékidő egy jó 20-25 óra!! Mindenesetre osonós játékról van szó, szóval ezt nem lehet rambo módban végignyomni. Kivéve egyes szakaszokat, de azok is királyok voltak. Aki kicsit is szereti az Alien franchiset vagy a Sci-fit annak mindenképpen ajánlanám, de szívem szerint mindenkinek ezt tenném. De figyelem, néha felviszi rendesen a vérnyomást az izgalom. És soha, de semmilyen körülmények között NE FUSSATOK! Mert bár az űrben senki nem hallja a sikolyodat, a lakótársad tuti fogja.