Ha sci-fi vígjátékról van szó, mindig az Űrgolyhók az etalon és az első. És ez jól van így, de ne felejtsük el a Galaxy Questtet sem, mert hú, ez is ott van.

1999-es film Tim Allen főszereplésével. A történet szerint a Galaxy Quest a Star Trekhez hasonló sorozat volt egyszer, 5 évadot ment, aztán leintették, de az akkori színészgárda még mindig abból él húsz évvel később is, hogy rajongói találkozókra járnak, beöltöznek, satöbbi. Az egyik ilyen helyszínen meglátogatja őket egy idegen faj, akik azt hiszik, hogy a sorozat történelmi dokumentum, elrabolják a színészgárdát és a megépített sorozatos hajóra viszik őket, hogy védjék meg a világukat a Sarristől. Persze a színészek kicsit sem értenek semmihez. Tim Allen játssza Jason Nesmith-et, aki a Taggart kapitány játszotta a sorozatban. Alan Rickman Alexander Danet alakítja, aki a tudós tiszt volt, Dr. Lazarus. Sigourney Weaver Gwen DeMarcot játssza szőke parókában, aki Madison hadnagy volt a kommunikációs tiszt megfelelője, Sam Rockwell pedig Guy,

Egy az, hogy borzasztón vicces, ahogy az az egész „kult sorozat” dolgot parodizálja, de ahogy a színészek próbálnak helytállni a szerepköreikben, az még mókásabb. Alan Rickman melankolikus karaktere, Weaver, aki olyan szerepet akar kapni, amiben nem a melleit domborítanák, Allan akinek borzasztóan kényelmes az egész, úgy idézik meg a színész típusokat, mint a Trópusi vihar tette. Kifigurázása az összes Star Trek sorozatnak is, de ugyanakkor dicsőítése is. Nem véletlen került fel ez a film a legjobb Trek filmek listájára. „Sose add fel, sose add meg magad” a kapitány mottója, Tim Allan kevés kései jó alakításainak egyike. Weaver mindennek az ellenkezőjét játssza, amit tőle megszoktunk, jól áll neki, Rickman annyira szórakoztató a Spock karakterét megidéző Dr. Lazarus/Dane szerepében, még mindig ezt tartom az egyik legjobb alakításának. Sam Rockwell, mint Guy, minden földi halandó hozzáállását képviseli és a legtöbb sci-fi klisésre rámutat, pl. leszállnak egy bolygóra, kinyitják az ajtót, ő az egyetlen aki mondja, mi van ha nincs levegő. Vagy ő ugye a noname karakter, végig attól retteg, hogy rögtön kinyírja valaki, mert a fő karakterek mindig életben maradnak, és az ismeretlenek elhullanak, ugye a vörös pólósok a klasszikus Star Trekben. Guy karaktere az összes ilyen klisét kijátssza, ám vitathatatlan, hogy némelyik bejön. És bevallottan Bill Paxton szintű rinyálást hoz sokszor az Aliensből :)

Amellett, hogy tényleg sok mindent kiparodizál, valahol elismeri ezt a kultstátusz dolgot is, a film megoldásának egyik kulcsát az egyik fanatikus rajongó oldja meg, mert oda-vissza fújja a hajó tervrajzát. A humora nagyon jó, talán többet ad, ha néztél már Start Treket, de szerintem magában is bőven működik. Már csak azért is, mert manapság ilyen minőségű, félparódia filmet már nem igen kapunk, ami valahol szomorú, hogy ma már nem ilyen kifinomultabb módon viccelődnek egyes műfajokkal. (Az említett Trópusi Vihar volt az utolsó ilyen talán) Van valami bája az egész filmek.

Az apró dolgok

A Kapitány meg akarja szakítani a rádióadást, az értelmet hajó dizájn, Alan Rickman végig kosztümben van, még otthon is. Grabthar pörölye, Guy torpedóütközést közvetít, a teleport kezelése, a tv show irtója