Félig horror, félig dráma, valamennyi természetfelettivel, és erős karakterekkel.

A szerző

Joe Hill teljes nevén Joseph Hillstorm King, Stephen King második kisfiacskája, aki nem húzott egy Kylo Rent és követte apja nyomdokait, nem is akárhogy. Képregényekben több kiemelkedőt is alkotott már (Lock & Key-ről hamarosan, ami kb. az egyik legjobb képregény, ami létezik) Regényeiből három jelent meg eddig (negyedik éppen előkészülőben). Az első, A szív alakú doboz, egy horror/szellemtörténet, egészen élvezetes, a Szarvak, groteszk humorú abszurd történet, néha horror elemekkel megtűzdelve (ebből 2013-ban film is készül) borzasztóan érdekes, egészen izgalmas kötet volt, és a harmadik a NOS4A2. (Értsd Nosfouratoo. Csak azért mondom, mert nekem nem esett le….:))

A történet.

Az esemény három szálon játszódik, és legalább 2-3 idősíkban. Főszereplőnk, Victoria McQueen, már gyerekkorában rájön, hogy van egy extra képessége. Megtalál dolgokat. Méghozzá nem is egyszerűen, hanem egy híd segítségével. Bármit is keres, csak átteker a hídon a bringájával és ott lyukad ki, ahol az elveszett tárgy van. Ha ez több ezer kilométerrel arrébb van, akkor is ott van pillanatok alatt. Hamarosan megtudja, hogy bizonyos emberek a gondolataikat és az akaratukat, a képzeletbeli világukat ki tudják terjeszteni a valósra, és így juthatnak el ezekre a lehetetlen helyekre. Rögtön bele is ütközik egy ilyen emberbe. Charlie Manx történetünk antagonistája több mint 100 éve járja az utakat egy Royce-Rolls Wraith-tel, és gyerekeket rabol el, akiket saját elméjében létező helyre, Karácsonyországba visz. Manx nemcsak hogy elrabolja ezeket a gyerekeket, hanem kiszipolyozza belőlük az életet is, és így teszi önmagát örökéletűvé. Egy fajta vámpír ő maga is. Manx és Vic csatája bontakozik ki mind a képzeletbeli, mind a valós síkon, mert Vic felnőve lassan megérti, hogy a képzeletvilágáért olyan dolgokat is be kell áldoznia, mint az épelméjűség és a családja. Sajátmagával is meg kell harcolnia. Manx nem adja fel, Vicet pedig egész életében végig kíséri a sorozatgyilkos árnya.

Amiért szerettem

Ezt a könyvet a szerző imádta írni. Többször volt olyan pont ahol talán befejezhette volna, de nem akarta, egyszerűen érződődik. Na ettől még nem lesz olyan, mint a Király visszatér vége,  szép kerek, és örülök, hogy ott lett vége ahol, Joe Hill remek a katartikus befejezésekkel, itt is megy neki, az a 900 oldalt nem nehéz végig olvasni, és a végén abszolút kifizetődő az élmény. Hill valahogy nagyon kötődött a szereplőihez. És ez nagyon jót tesz a könyvnek. A legtöbb klisést sikeresen mellőző karakterek nagyon kedvelhetőek, illetve Manx és segítőtársa Bing kifejezetten utálhatóak. Gyűlölöm mikor a negatív főszereplő ennyire leszántan hisz a saját igazában, mikor undorítóan azt hiszi, mindenre joga van. A pozitív oldalon Vic olyan fullos karakter, hogy sokan elbújhatnak előtte, nem férfias nő, nem nőisen nő, nem lehet beskatulyázni, rengeteg hibát vét és rengeteg jót csinál, elszánt, badass, szerethető. Plusz látjuk felnőni. Egészen a szívemhez nőtt. A karakterek egészen életszagúak lettek, a képzeletvilágos átlépés bár lehet így meredeknek hangzik, de szépen, apránként van elcsöpögtetve az egész, van időnk belerázódni, és teljesen működőképessé válik, ahogy haladunk előre.

Az apró dolgok

Imádom mikor az írók egymásra utalgatnak, az egy dolog, hogy Joe Hill két korábbi könyvére is utal, de utal az apja műveire is, egy térképen feltűnik a Pennywise cirkusz az Az-ból, a Shawshank börtön is megemlítik, és az egyik szereplő Forbisher Felhőatlasz-szextettjét hallgatja David Mitchell könyvéből. Ez mind így fűszerezi az ő fantázia világukat is, hogy melyik könyv melyik univerzumba játszódik.

Az AMC hamarosan készíti a könyv adaptációját sorozatra, ne legyen ámítás, itt fel kell kötniük a gatyát, mert vizuálisan és történet vezetésileg is össze kell szednie magát annak, aki emögé oda áll. Szurkolok.

(Joe Hill: NOS4A2, Europa könyvkiadó, 2014, Illusztrálta Joe Hill országos cimborája Gabriel Rodriguez)