Ok 1: Sam Raimi 

Raimi a húszas évei végén járt, nem volt sem népszerű sem felkapott rendező, minimális büdzséből forgatta ezeket a bevallottan B kategóriás filmeket. Csak mert rá volt kényszerülve, zsebpénzből is olyan dolgot rakott össze, hogy ma is leteszem az állam. A kis költségvetés ideális esetben elszabadítja a kreativitást technikai szempontból is. Plusz Raimi ekkor még tökéletesen egyensúlyozott a félelmetes és komikus jelenetek között, megtalálva a középutat, amitől a film története nem válik nevetségessé, mégis eleme a fekete humor.

Rendezőnk itt még elkerülte a gusztustalanság és a trancsírpancs túltengését, sajnos későbbi horrorjaiban ez egyáltalán nem megy neki. Pl a Pokolba taszítva minden csak nem félelmetes. Undorító, gyomorforgató, van ez a fétise a szájjal, hogy valaminek bele kell folynia, nyúlnia, menni a főhősnő szájába... Ugyanez a helyzet a véres és erőszakos jelenetekkel, van vér, van itt minden, de hogyha pl. a kézlevágós jelenetre gondolok, Ash-é az Evil Dead 2-ben kamerán kívül történik, és így lesz borzasztó, a vérfröcsköléstől. Ugyanez a jelenet a 2013-as Evil Dead remakeben... hát nem annyira működik, ha totálban mutatják. Ez a probléma a Fűrész filmeken feltűnik. A Fűrész első része egy thriller, minden durvaság kamerán kívül történik. A vérengzés csak a későbbi részekre jellemző. Na, de a lényeg, Raimi valahogy ekkor a zónában volt. Az Evil Dead 2-ben a mérték tökéletes. 

Ok 2: Kameramozgások

A horrorfilmek milyensége mindig valahol a hangulatban kereshető, itt az atmoszférateremtésre gondolok. Szerintem ez minden horrorfilm alapja. Nos Raimi és bandája erre a kamerát használja a legjobban. A furcsa szögekből felvett jelenetek, az állandóan követő kameramozgás (ami ekkor még nem volt annyira menő, mint ma), a POV jelenetek. Az egész filmet kicsit megdönti. Láttam már párszor, de egyes jeleneteknél még mindig hátast dobok, mert annyira kreatívan használják a kamerát, pl. a nevető jelenetben vagy, mikor Ash átrepül az erdőn, a körbeforgó tekintetkövető kamera plán vagy az első filmben, mikor kiszállnak az autóból a hídnál, és semmi, sem a kocsi, sem a karakterek, sem a fák nem állnak normális szögben. Egészen elképesztően furcsa, megborult, creepy és rettentően tökéletes. Csak úgy, mint a vágás is. 

Ok 3: Bruce Campbell, mint Ash

Az azóta legendás Bruce nem a legjobb színészek egyike. Nem. Azonban a tökéletes B filmes színész. Van egy alkata és személyisége ahhoz, hogy még a legelvetemültebb jelenteket is lazasággal adja elő, erőlködés nélkül, Nem is csoda hogy Ash Williams lényegében a 80-as évek egyik legikonikusabb karaktere lett. Egy szereplő ikonná válása mindig kedvenc pillanat. Rambo felköti a bandanát, McClane csak egy atlétában marad, a Szellemirtók először öltöznek be, satöbbi, satöbbi. Ashnek is meg van a maga momentuma, a láncfűrésszel és sörétes puskával. Ráadásul Ashben nincs semmi különleges. Hétköznapi ember módjára viselkedik, retteg, bénázik, megborul. Aztán persze a helyzet megkívánja, hogy badass legyen belőle a film végére. Mr. Campbell tényleg odatette magát minden elszállt jelenetben. Über laza és minden őrültséget bevállalt, pl. mint mikor egy sínpályán átrántják háttal az erdőn, megpörgetik, megcsapdossák, egy forgatási napon keresztül egy 15 mp-s jelenetért. Ebből rögtön jön is a következő pontom...

Ok 4: A praktikus effektek

A 80-as években ez gyakori, nem is kérdés, plusz költségkímélésből is muszáj volt. Személy szerint minden filmet, ami ilyen trükkökkel készült, csak éltetni tudok (Alien 1-2, Terminátor stb.) mindig öröm látni a komoly munkát a trükkök mögött. Nos, az Evil Dead 2-nél van néhány kilógó lóláb, főleg a stop motion animációknál, de összességében a bábok, a maszkok, és az a rengeteg művér úgy működik, ahogy az ki lett találva. Effektek kedvérét az első filmben igazi tölténnyel lőttek. Egy filmforgatáson. Az Evil Dead 2-ben a rendező öccse bújik meg az egyik latex démon kosztümben, amiből láthatóan ömlik ki az izzadság. Íme, a kevés pénzű elvetemült filmesek. 

Ok 5: Színvilág

A 80-as évek fekete-szürke-kék világmodellje itt is visszaköszön, ugye, akkor minden ilyen színű volt, múlt-jelen-jövő, és veszettül sötét. Nos igen, de Raimiék még rátolják a pirosat, a zöldet, a világoskéket, többek között a vér színének. (Nem lehetett mindig vörös, mert ennyi vérre még R besorolást se kaptak volna, hanem csak az efölötti X-et.) Mindezzel kicsit tudatosan, kicsit kényszerből kontrasztot is adva az évtized filmes színvilágnak. 

Ok 6: A humor

Létezhet-e horrorfilm humorral vegyítve úgy, hogy ne veszítse el a félelem faktort? Hát az a helyzet, hogy létezhet. Abszurd és fekete humorral. Az Evil Dead 2 minden horror eleme mellett vicces, és nem azért mert pl. a trükkök gagyik, hanem a ténylegesen belepakolt poénok miatt. Teljesen elszállt, képtelenebbnél képtelenebb elemekkel tarkított a film, mindez zseniálisan megírt koreográfiára, az az igazi over the top jelenetekkel, mind horror, mind humor részről. Csak külön jelezni szeretném, hogy nem horror vígjátékról van szó, vagy paródiáról, mert Tucker és Dale, az vicces, de nem félemeletes, Cabin in the woods, mókás, de nem ijesztő. Az Army of Darkness, komédia, de nem horror. Az Evil Dead 2 viszont megtartja ezeket a horror elemeket és mégis működik a humor. Nagyon vékony a mezsgye, patikában kimért adagokkal, de láss csodát, működik.

Ok 7: Az apró dolgok

Groovy; a nevető lámpa; Ash haja megőszül, mert annyira be van sz.rva és még a virág is elhervad; kéz a húsdaraboló fele húzza Asht; a vágások az arcán; fütty és Let’s go; „jól vagyok” tükör jelenet; a 80-as évek egysorosai; kéz alakú hídfelgyűrődés; Ash megkattan kicsit; a véletlenül önmagát feldaraboló hulla; Ash szavak nélkül győzi meg Anniet; női főhősnő igazán használható; a pince bekajálja az idiótát; Ash sikolya; az isteni Bruce mimikája.

A végső alkotásból kifolyik az alkotók lelkesedése és elszántsága, a munka és az odafigyelés. A film remek, igazi kis mestermű, utánozhatatlan mértékkel és hangulattal. Na, és aktualitás is van, ma este debütál új Ash vs. Evil Dead sorozat a Campbell-Raimi párossal. Igen, kérnék szépen két gombócot.

Hail to the king, baby!