Danny Boyle bevallása szerint legnehezebben leforgatott filmje, nálam a 127 órával egyetemben a legjobbja.

1. Az alap szituáció

A történet szerint az Nap kialvóban van, a Földön lassan már jégkorszak uralkodik, az Ikarosz II. legényégével utazunk a Nap felé, akik egy speciális bombával akarják újra berobbantani. Miért olyan okos ez? Először, ez már a második expedíció, vagyis volt egy első küldetés, ami csődöt mondott. Másodszor, mi már csak az út utolsó harmadára kapcsolódunk be, a legénység már hónapok óta együtt utazik, vagyis már kialakultak a viszonyok és már mindenki a végét járja. Ahogy mennek, több probléma is akad és megtalálják az Ikarosz I-et is.

2. Vizualitás és a zene

John Murphy legjobb munkája, nem vitás. Számomra ez az egyik legszebb sci-fi zene, amit írtak, tökéletes, csak úgy mint a stáblista alatt az I am Kloot Avenue of hope dala. Vizuálisan nemcsak a Nap gyönyörű és a színek, hanem az is, ahogy az űrhajót mutatják be, a klausztrofóbia, a feszültség, a kis helyek, a kert zöldje, Capa kékje, a terek, gyönyörűen fényképezett, igazi valóságos űrhajós hangulattal. A Nap sárgája és vöröse pedig uralja az egész filmet, mint ahogy a művészi tökéletességgel beállított kontrasztos jelenetek is. A fényképezés zseniális. 

3. A legénység

Évek óta nem néztem újra a filmet, de a legénység minden tagját még mindig el tudom helyezni. Pont a késői bekapcsolódás miatt a legénység kiforrott létező viszonyban áll egymással és a küldetéssel. Nyolcan vannak és egészen lenyűgöző, hogy majdnem mindannyiuknak három dimenziós karaktere van, ez borzasztó ritka. Ez többek között azért is van, mert a forgatás előtt a színészek hosszabb ideig együtt éltek/laktak, hogy létre jöjjön a kémia. Csillagos ötöst kapnak erre, mert a kémia, aaaaaz van. És mindannyian valahol a törésponton állnak lelkileg, elhatározásilag. A küldetés konkrétan az utolsó próbálkozása az emberiségnek, innen nincs tovább, vagy ez a nyolc ember menti meg a világot, vagy senki. Ennek ellenére mindannyian félnek, mi lesz utána, hogyan oldják meg? Számít az életük vagy csak a küldetés? Nem állítom, hogy mindenki tökéletesen kidolgozott, de többnyire igen, mindenkinek van mélysége is. Kaneda kapitány nekem Dallast idézi az Alienből, Capa kissé ellenszenves, ugyanakkor céltudatos tudós, Cassie, aki a végsőkig ragaszkodik az elveihez, még Harvey aki képtelen irányítani. A többiek: Corazon, a legkedvelhetőbb karakter, Trey, aki hibázik, és nem jön ki belőle,  Searle, aki az emberi tényezőt vizsgálja.

4. Mace

A legfontosabb karakter, a történet igazi hőse. Chris Evans egyik top alakítását hozza. Mace az egész emberi hozzáállás skáláján végigmegy. Mikor először látjuk, ő már túl van a megtörési ponton. Összeverekedik Capával, mert nem tudott üzenetet küldeni haza, rúg, tőr, zúz. Aztán lenyugszik, és visszaszerzi az önkontrollt a mérnök. Elhatározásból. Megszabadul a szakállától, a hosszú hajától, felveszi a hivatalos kinézetet és minden idegszálával a küldetésre fókuszál. Képes meghozni a nehéz döntéseket, még a Kapitány előtt. Mace a krízis helyzetben viselkedik hideg fejjel, még az unalomban egyszerűen nyugtalan. Nem lenne tökéletes kapitány, de krízishelyzetben ő az egyetlen, aki képes tenni is valamit, illetve cselekedésre bírni a többieket. Az Ikarosz I-en kérdés nélkül meg tudja hozni azt a döntést, amit Harvey nem. Nem véletlen, hogy egy idő után a társai mind Macere pillantanak megerősítésért. És mikor elérkezik a pillanat, amikor áldozatot kell hoznia, megint csak megteszi, gondolkodás nélkül. Mace Capa mellett a főszereplő, de igazából, ő az egyetlen, akivel igazán végig tud menni a néző. Még Capának is megadja a lökést. A legnagyobb fejlődés, a teljes talajvesztéstől a tökéletes kontrollig.

5. Az emberi tényező

Mindannyian esendő emberek, nem szuperkatonák, csak katonák és tudósok. Minden, amit tesznek az életféltésből és a küldetéstudatból fakad. Viszont mindannyiuknak túl kell nőnie az emberi esendőségen, áldozatokat hozni. Nem ismerjük a családi helyzetüket, nem tudjuk, hogy otthon hány nyerek és hány feleség/férj várja őket, mert nem ez a lényeg. Nem az számít, hogy ki várja őket otthon, az egyéni, és az nem kerülhet szóba, mikor éppen a világ megmentésről van szó, a szeretteiket a világgal együtt mentik meg. Az emberi tényezőt nem feltétlen az határozza meg, hogy valaki rohan haza a családért, hanem hogy felszívja magát, odaáll és lehajtott fejjel csinálja a munkáját. Nagyon szeretem ezt az aspektusát a legénységnek, hogy önmagukat is képesek háttérbe szorítani, hogy megszabadulnak az önzőségtől. 

 6. A szimbolika

A film tele van szimbólumokkal, csak pár: Ikarosz, aki túl közel repült a Naphoz, aztán ott van a napistenség, akinek imádatába Searle és Pinbacker is belefeledkezik, a Napisten, aki folyamatosan figyeli őket, Kanade pillanata, Capa Jézus pozíciója a hídon. Plusz a Napnak, az Istennek visszaviszi a tüzet az emberiség, egy fordított Prométheusz történetben. Rengeteg vallási kérdés húzódik meg a háttérben, de pogány vallások, mai áhítattal. A végén (spoiler) pedig nemcsak egy emberrel kell megküzdeniük, hogy elvégezzék a feladatot, nemcsak egy random gyilkos rohangál körbe, mindannyiuk hibái csoportosulnak Pinbackerben és ezen kell túl lépniük.

 7. Az apró dolgok.

Welcome to Ikaros II. 3,1%, 2001 - Űrodüsszeia idézés a folyosóval, Alien idézés a közös étkezéssel, Mace bocsánatot kér, A Merkúr elhaladásánál, mindenkinek különböző az arckifejezése, mindenkié mást mond. Macenek igaza van. Mindig. A közeli felvételek a szemekről, egy kicsi hiba hova vezet, az elsődleges prioritás, Mace a Kapitány támogatását kéri, Capának 4 perce van cselekedni, Cillian Murphy félelmetesen szimmetrikus arca, Capa megragadja Pinbacker karját. Az a szép nap...