Mindenki menjen és nézze meg a Creedet. Most.

Nem vagyok boksz rajongó, ritkán nézek igazi bokszmeccset a tévében, viszont a bokszolós és MMA-s filmeket imádom, a sportfilmeket is úgy általában, és hát a Rocky eleve különleges helyet foglal el. De meg van-e még ma ez a hatása a Rocky franchise-nak?
Meg.
A történet szerint Donnie Johnson (aki Adonis Creed névre is hallgat) mindenét felteszi, hogy bokszoló legyen, utcán nevelkedett, Apollo afférjából született, Mary Ann, Apollo özvegye lenyomozza és magához veszi a fiút tizenéves korában, de hát nyughatatlan természetű gyerek, és mindenképpen a boksszal akar foglalkozni. Feladja Los Angeles-i életét és Philadelphiába megy, egyetlen céllal, hogy apja jó barátjától Rockytól tanuljon küzdeni, és nem rejtegetett hátsó szándékkal, hogy apjához is kicsit közelebb kerüljön.

Szóval mi a Creed? Egy sportfilm, egy családi dráma, Rocky drámája, egy romantikus történet, egy eredet történet, egy nosztalgikus Rocky megidézés, egy hogyan mentsd meg önmagadat kézikönyv, Ez mind. És még több.

Mi teszi jóvá a Creedet?

1. A színészek

Michael B. Jordan remek Donnie szerepében, aprólékos, érzelmes a játéka, magára szegezi a figyelmed, és esküszöm, lehet csak beleképzelem vagy a bajusz teszi, de hasonlít Carl Weathersre, vagyis Apollora. Újabb ügyes színész lépett előtérbe. A Biancát alakító Tessa Thompson is hihető, érdekes tökéletes a romatikus vonalra, de karaktere nem tipikus. És akkor Sly. Sylvester Stallone, kételkedtem, kételkedtem, aztán megjelent a vásznon, és egészen zseniális volt, amit művelt. Látszik, hogy senki nem ismeri Rockyt annyira, mint ő. Ő teremtette és végig viszi a történetét. Egy kemény és releváns történetszálat kap az Olasz Csődör, Stallone pedig annyit pakol bele a saját szeretetéből a karakter iránt, ami lefolyik a vászonról, és az is, hogy ez az ember egy Rockyval. Komoly feladatot kell megoldani, sikerült neki, hagyta Rockyt igazából megöregedni, amit még a Rocky Balboában sem hagyott. Élmény nézni, a poénjai is annyira jól ültek.

2. A boksz

A dráma mellett megkapjuk, amit várunk, van tréning, van csirke, van futós jelenet (de nem olyan), és van a boksz. Jordan bokszolónak néz ki, legalább annyira, mint egykor Weathers. Az ellenfelei mind profi bokszolók voltak, szimpatikus volt, hogy Ricky Conlon szerepére nem egy kigyúrt testalkattal rendelkező srácot találtak, hanem a mai boksz kicsit reálisabb alkatát keresték, ráadásul Tony Bellew konkrétan, istenigazából kiütötte Michael B. Jordant a forgatáson. De taccsra, képszakadósra.
https://www.youtube.com/watch?v=Kjned4gb9B4
Igen, ez ennyire igaz (jelenet bele is került a filmben.) Nem félnek odaállni, Stallone is feküdt nem keveset a Rockyk alatt kapott ütésektől, (Lundgren 4 napra kórházba küldte anno) és ezt most itt is folytatják. Nem tűnik műnek, odaállnak, megcsinálják, izgulsz, érződik az ütések súlya. Ahogy azt kell. Donnie első meccse követőkamerás felvétel volt, nincs vágás öt percig. Felszakad a szemöldöke, kapja az ütéseket, még ha nem is igazi mind, akkor is annak érződik, az egy felvétel miatt. Egészen kemény, véres, reális és izgalmas az összes boksz jelent.

3. A momentum

A Rocky sosem akarta megváltani a világot, (de a 4. részben pontosan ezt tette), az igazi tanulság az, amit Rocky is mindig mond, legyőzni önmagadat, az embert, aki a tükörből néz rád, és bármi jön is szemben, bírni az ütéseket és felállni. Ennyi. Ez volt a Rocky filozófiája egy nagyon egyszerű ugyanakkor nagyon igaz dolog volt, ezért is tudott olyan közel kerülni mindenkihez. Ez a Creednél is elmondható. Donnienak a saját és apja árnyékából kell kikecmeregnie, és rengeteg maga által felállított akadályon kell átjutnia, hogy elfogadja mind azt, aki most ő, és azt az örökséget, ami benne van. Karakterdráma szép ívvel abszolút átérezhetően, megtalálni a családot, a barátokat, az életét és a helyét a világban. Párhuzamosan Rocky is éppen ezt teszi. Ha én harcolok, akkor te is harcolsz. És a végső meccsen, mikor Rocky megkérdezi, miért harcol, Donnie válasza úgy helyre tesz mindent. Tele van olyan pillanatokkal, ami egyszerűen nem tud nem szíven ütni, Donnie útja nem egy megkönnyezős jelenetet produkál. Szép és egyszerű történet, igazi és sokszor szívbemarkoló. A Rocky sármja süt róla, mármint a filmről is. Hogy is mondták a kommentátorok? Úgy üt testre, mint Rocky, és úgy üt fejre, mint Apollo.

4. A zene

A zene remek. A hipp-hopp része az albumnak abszolút populáris és illik, Bianca zenéje is ugyanígy simul a filmbe, a filmzene pedig, Ludwig Göransson-tól visszakanyarodik a hetvenes évek klasszikus filmzenéjéhez, amit a Bill Conti is csinált a Rockyhoz. Elegáns, dramatikus, erős kórus, felemelő, nagyszabású. És akkor a zene a momentummal összekötve. Igen, felcsendülnek a Rocky dallamok, a Gonna fly now és a Going into the distance is, egyben, összekötve a tökéletes pillanatban szólal meg. Úgy értem ennél jobban időzíteni nem lehetett volna, mint ahol elindulnak a trombiták, egyszerűen teljes libabőr, elhomályosodott szemek, zseniális, majdnem székből felugrós pillanat. Talán még Az ébredő erőben sem ütötte meg ennyire az embert a klasszikus erő téma zenéjével, mint ez a pillanat a Creedben.

Ez csak a zene, a többit meg kell tapasztalni:

Ez a film önmagában is jó, ha nem láttál volna soha egy Rockyt sem, akkor is működne, egyszerűen remekül van összerakva mindenében, Rocky és Creed is még mindig releváns, az üzenet is. Ryan Coogler rendezőnek továbbra is várom a munkáját, csak úgy, mint Michael B. Jordannek, és talán Stallonet is láthatjuk majd több drámában? Ki tudja. Mindenesetre azt hiszem itt az ideje egy Rocky maratonnak.