Nekem ez az a sztori, amin nem tudok átlendülni. Először is, igaz történet. Persze, volt egy film a közelmúltban, de annak nem sok köze volt a valós rejtélyhez vagy az esetleges megoldásához.

Dyatlov gyorstalpaló: 1959-ben 10 orosz egyetemista túrázni megy a hegyekbe Az egyikük visszafordul, rá pár napra a társai eltűnnek. Hetekkel, hónapokkal később találnak rájuk, mind halottak. A túrázóknak közös sátruk volt, azt belülről kihasogatták, úgy rohantak ki a hóba, sokan kabát és majdnem mindenki cipő/bakancs nélkül. A térdig érő hóban. A -30 fokban. Tapasztalt túrázókról van szó. Különböző irányban találják meg őket, szétszórva a sátortól. Volt, aki épp tüzet próbált gyújtani, de megfagytak, ruhájuk megtépve. A csoport vezetőjének, Igor Dyatlovnak - akiről később elnevezik a hágót - bőre sötét barna/narancssárgás színű, haja megőszült, mikor megtalálják. Az utolsó három tagot egy vízmosásban találják meg, három hónappal később a többi túrázó megtaláláshoz képest. Egyiküknek be van törve a feje, a másiknak a mellkasa, a harmadiknak a mellkasa teljesen szét van roncsolva és hiányzik a nyelve. Valamint a ruháik enyhe radioaktivitást sugároznak.

Na már most, ha ez nem rémisztő, akkor semmi. Főleg az, hogy a mai napig nincs egy olyan teória, ami mindent megmagyarázna, amibe ne lehetne belekötni. Nincs tökéletes magyarázat, hogy mi történt velük, mikor se egy állat, se egy másik ember nyoma nem volt a közelben, mi késztethet tapasztalt túrázókat kirohanni a mínusz fokokba meleg ruha nélkül, ráadásul annyira pánikszerűen, hogy még bakancsot sincs idejük húzni?

Bevallom, mikor először hallottam az esetről, annyira beletemetkeztem az eseményekbe, a teóriákba, a képekbe, hogy nem egy álmatlan éjszakám volt. http://dyatlovincident.com/ ez egy elég informatív oldal, ajánlom mindenkinek, akit érdekel az eset. Illetve most jelent meg Donnie Eichar könyve magyarul is (Halálhegy), aki 2012-ben helyszínen is járva próbálta összerakni a maga elméletét és felvázolni a tényszerű valóságot.

Előre szólok, ez nem egy olyan történet, amit könnyen elenged az ember. Tele van megmagyarázhatatlan furcsaságokkal, és hát az emberi agy meg akarja a találni a megoldást mindenre, ezért is mennek annyira a krimik, egy jó kis rejtélyt mindig szeretünk. De mi van, ha nincs megoldás? Mi van, ha lehetetlen, mert nincsenek meg a teljes tények, nincsenek szemtanúk. Legalább tízféle magyarázat született a túrázók halálára a természeti katasztrófáktól kezdve a szerelmi drámán keresztül az ufókig, mindenre gondolt már valaki, és mindenkinek megvan a saját elmélete. Infrahang, titkos fegyver kísérlet, KGB ügynökök beépülve, Jeti. De egyik sem pontos. Én nem feltétlen tudom lerakni a voksom egy mellett, mert valahol mindig kilóg a lóláb.

Mindenesetre a hidegháborús Oroszország kellős közepén én nem mennék el az összeesküvés elméletek mellett sem. Két dolog miatt. Egy, ha minden igaz, a mai napig hiányzik az egyik fényképezőgép és az egyik napló. Kettő, a rendőrség furcsa viselkedése miatt. Először is, siettetik az ügy lezárását, a temetéseket a családtól távol akarják megtartani, a mikor az mégsem megy, a lehető legkisebbre veszik a felhajtás. Az eset utána fejek hullanak az orosz rendőrség felsőbb köreiben. Titkosítják az adatokat, (de nem semmisítik meg) végtelen hosszú időre, láthatóan el akarják tusolni az egész ügyet, mintha mi sem történt volna. Ha ez egy rendes síbaleset, ugyan mi alapon reagál így a rendőrség? Ennyire paranoiás volt akkor mindenki? Mit sem változtat azon a tényen, hogy kilenc huszonéves fiatal kommunista veszik oda a hegyekben és nem akarnak róluk beszélni.

Szóval az „olyat láttak, amit nem kellett volna” és az „olyan helyen voltak, ahol nem szabadott volna” elmélet a személyes kedvencem, de azért ez sem tökéletes persze. De megnyugtat, hogy mindenki másé is. Miért nem együtt menekülnek? Hova lett Ludmilla nyelve? Mitől az enyhe rádióaktivitás? Annyi őrült kérdés van és annyira megrendítő, hogy soha nem fogjuk megtudni mi történt. Senki nem tudta meg vagy aki mégis, az hallgat.

Lassan 60 éves rejtély és nem vagyunk közelebb a megoldáshoz, sőt egyre messzebb vagyunk, miután visszafordult társuk, Jurij Jugyin, három évvel ezelőtt meghalt, szinte biztosra mondható, hogy ez egy klasszikusan megoldatlan eset marad. Viszont még mindig nehezemre esik elképzelni azt a szituációt, ami annyira rémisztő, annyira félelmetes, hogy a sátor kivágására készteti a benne fekvőket. Talán lavinát hallottak? Talán mást?

Nem fogok belemenni részletesen, mert abból nagyon hosszú iromány jönne ki, és a net meg a könyves boltok tele vannak az idevágó elemzésekkel és irodalmakkal. Ha van egy jó elméletetek, nagyon várom.