Nem a Torpedó, akarom mondani nem a Csatahajó az első film, amit társasjátékból csináltak, hanem a Clue. Tutira ismeritek a játékot, régen Clue volt, most Cluedo, mikor hat embert meghívnak egy vacsorapartira, ahol egy gyilkosság történik és gyanúsítgatásokkal kell kitalálni ki, hol és mivel ölte meg az áldozatot. Nagyon mókás, tök jó játék. Csak úgy, mint a film.

A film 1985-ben készült, jaaaj a kedvenc filmes korszakom közepén, szóval ez is csak ráerősít a korszak zsenialitására. Christopher Loyd, Tim Curry és Leslie Ann Warren szereplésével kb. úgy tudnám jellemezni a filmet, mint a Tíz kicsi néger és a Meghívás egy gyilkos vacsorára keveréke. Egy krimi vígjátékról van szó. Mr. Boddy meghív hat vendéget egy elhagyatott villába, ahol csak ő, a vendégek, a komornyik (Curry) a szobalány és a szakács van jelen. Ez egy ilyen kevés szereplős „ki a tettes” - féle film, megspékelve humorral. A vacsoravendégek hamar kiderítik, mind azért vannak itt, mert zsarolják őket, és mindent megtennének, hogy ne kelljen nyilvánosság elé vonulniuk titkaikkal. A házigazda játszik velük, mindegyiknek ad egy fegyvert: kés, csavarkulcs, kötél, majd lekapcsolja a villanyt. Aztán elindul az őrület.

Mindenki a társasjátékban megszokott karaktereket hozza, Mustár ezredes, Scarlett feslett nő, stb., abszolút autentikus, mint ahogy az egész hangulata is. Egyértelműen Tim Curry viszi a filmet, Wadsworth szerepében. Minden egyes jelenete, a remek humorérzék és időzítés keveréke. Annyira testhezálló a szerep. Szóval gyorsan kiderül, hogy egy gyilkos szabadult el a villában és nem csak, hogy ki kell deríteni ki az, de még más akadályozó tényezők is akadnak, és persze senki nem bízhat senkiben. Egy gyors ütemű, folyamatosan pergő, jó humorú filmet hoznak össze az igen csak általános krimi alapszituációból.

Különlegessége amúgy, hogy mikor bemutatták különböző befejezésekkel játszották a moziban. Összesen három készült (a negyedik végül vágóasztalon maradt) és mikor vetítették meg volt jelölve melyik teremben hányas végét játsszák. Ilyet se nagyon gyakran hallottam még, ma sem, nem hogy a 80-as években. Össze is zavarták a moziba járókat, a film nem lett nagy siker, ugyanakkor a videókorszakban abszolút kultsorozattá lépett elő. Ma úgy nézhetitek meg a filmet, hogy a három befejezés egymás után van berakva, szóval a végére minden kiderül, aztán lehet válogatni a kedvenc végződések közül.

Rengeteg remek idézet és jelenet van filmben, néhol egészen remek improvizációkkal (Flames... flames in my face). Személyes kedvencem, amikor Wadsworth végigrohan a film történésein 3 percben, Curry annyira viccesen adja el, hogy nem lehet kibírni röhögés nélkül. Remek karakterszínészetet produkál mindenki, közben azért rejtély is van, lehet tippelgetni, figyelni, gyanúsítani.

Az egész Clue társasjáték és a „ki tette mivel és hol” abszolút visszaköszön rengeteg filmben (Psych 100-ik része egy Clue összeröffenés lett, direkt), ez a filmecske előkelő helyen van a 80-as évek palettáján, ami azért teljesítmény, abban az évtizedben. Ha a Meghívás egy gyilkos vacsorára filmet szeretted, ezt se hagyd ki. Ha még nem láttad azt se, akkor meg indulhat a maraton!