A Show me a Hero, az HBO 2015-ben bemutatott minisorozata. Technikai adatok: hat részről van szó. A Drótot író és kreáló David Simon írta és Paul Haggis, Oscar díjas rendező rendezte mindegyik részt. Szóval igen, megint egy minőségi sorozatról van szó. A nagy nevek: Winona Ryder, Alfred Molina, James Belushi, Jon Bernthal, a főszerepben pedig az alakításáért teljes jogosan Golden Globe díjat kapó Oscar Isaac.
Levegő kifúj. Jó, jó, de mi ez a sorozat?
A történet szerint 1987-ban járunk Yonkers városában, ahol is bírói rendeletre fel kellene a város leggazdagabb negyedében 200 + 800 közházat húzni, ahova a rászoruló feketék és latinók, költöznének. Iiiiigen, ez egy politikai dráma. Szóval sem Yonkers, sem a gazdag fehér negyed lakói nem rajongnak az ötletért. Először is, nem kell itt nagy propagandára számtani, mert ez egy nagy demagóg szeressük egymást gyerekek is lehetett volna, de nem az lett, a feketék és a latinó közösség is minden pozitívumával és negatívumával be van mutatva, négy családnak a helyzetét követjük végig részletesen, csak nem annyira részletesen, mint Nick Wasicsko történetét. Wasicsko-t 28 évesen választják meg polgármesternek, pedig teljesen esélytelenként indul, de az istenadta nép valamennyire reményt lát benne, hogy megakadályozhatja a közházak felépítését, persze nem tudja, mert a törvénnyel nem megy szembe. Az egész folyamat és a sorozat egy jó öt évet ölel fel.
Wasicsko, mint ember is elég érdekes lehetett. A sorozat közben folyamatosan változott a hozzáállásom felé és a yonkersi lakosok iránt is, és Wasicsko bár nem akart volna belekeveredni az egész konfliktusba, de idővel megneszeli, hogy talán most ő áll a dolgok jó oldalán. Elsőként látja meg, hogy mit is érnek igazából ezek a házak, és ezután foggal körömmel, leköpve, gyűlölve, a városból kiutálva próbálja végig vinni, amire senkinek nincs tökössége. Persze ezer ilyen sztori lehet a világban, miben emelkedik ki Wasicsko? Abban, hogy egyszer sem hárított, nem fogta törvényre, nem fogta a másik hülyére, magára fogta, vállalta és a hátán húzta az egész várost magával. Szóval mutassatok egy hőst. Igen, egy elfeledett hőst, akiről életemben nem hallottam a sorozat előtt, és nem is az a tipikus morális példakép, olyan emberi ember végig és vannak hibái, a politikai ambíció a végére olyan helyre sodorják, ahol már én éreztem rosszul magam érte, szóval nagyon erős érzelmekkel dolgozik, letisztult mesélős sztori kibontással.
Rengeteg érdekes karakter van benne a feketék, a fehérek és a politikusok között is, állítom még az ügyvéd srác is remek volt, pedig Jon Bernthalért nem vagyok oda (SHAAANE, yousonofabitch.) A nyolcvanas évek hangulata, stílusa, ruhái korhűek, szóval bajusz, pajesz pipa. A politikai játszmák sokszor gyomorforgatóak, és Wasicsko szemszögéből végigülni egy városi tanácsot, rettentő fárasztó és frusztráló. Borzasztó érdekes egy kisember helyzetéből látni az egészet, aki véletlen találta magát ott ahol, de meg tudta lépni, amit kellett.
Oscar Isaac játéka mikor nem lenyűgöző? Hát itt is zseniális, nem kevés utánajárása volt benne. A Paul Haggis rendezés szépen simul, az időugrások picit nagyok, szóval elfért volna még pár plusz rész, de így hat rész alatt legalább nincs ideje leülni a sorozatnak. Nem egy pörgős politikai krimi vagy ilyesmi, ez kemény családi is politikai dráma, lassabb kibontásban, a Drót stílusában. Szóval ha kíváncsi vagy egy szépen felépített, kényes kérdést sokoldalúan boncolgató politikai drámára, és a hamarosan A-listás Oscar Isaac újabb remek alakítására, mindenképpen ajánlatos nézésre.
Ja, és a Bruce Springsteen Best of a filmzene, de no para teljesen illik:)
A 11 füzetből álló sztorit Skottie Young írta, az első négy kötetet ő is illusztrálta, majd átvette tőle (a stílust is) Jake Parker és Filipe Andrade. Young képregény rajzoló és író, de illusztrált már Óz könyveket, és Neil Gaimen fantáziáival is nem keveset dolgozott. Rajzolóstílusa gyönyörű, rajzfilmes, igazából egészen letisztult, úgy dolgozik a karakterekkel, mint a gyurmával, szereti a nagyobb szemeket és kifejezéseket, nagyon jó a humorérzéke verbálisan és képileg is, remekül rajzol mimikát és a színek is gyönyörűek.
A sztori akcióval megpakolt, popkultúrális utalásokkal teli, izgalmas a kibontás, remekül megfogja a karaktereket, nem is gondoltam volna, hogy Rocket ilyen mélységet kap, és a Groottal lévő barátságuk is. Cameozik több ismerős arc, az Őrzők többször befigyelnek, nagyon helyes interakciókkal, de Cosmo, a szovjet űrkutya, is feltűnik egy szuper titkos (és szuper cuki) küldetéssel, plusz még a 85-ös képregények egyes szereplői is tesznek egy-két látogatást, remek kis sztori az egész. A füzetekben többnyire különálló történetek vannak, még a főszál (és több mellékszál is) folyamatosan alakul. Az egyik kedvencem az volt amikor Groot elmeséli az egyik kalandjukat egy csapat gyereknek a tábortűz mellett, és ha ismeritek Groot szókincsét (I am Groot), hát rögtön látszik, hogy nem körmondatokban fog magyarázni. Persze minden gyönyörűen érthető, hiszen a rajzok, és a vizuális kifejezések egészen lenyűgözőek.
A Rocket Raccoon egy nagyon fun képregény, egyszerűen jó olvasni, jó nézni, remek időtöltés a 11 füzet, szépen hozzásimul a fimben megismert karakterhez is, de remekül kezeli a 80-as évekbeli múltját, és a 2000-es évekbeli karakter kiforrását, szépen épít a múltra és mégis fejlődik tovább a karakter. De Groot továbbra is imádnivaló, Rocky továbbra is badass. A sorozat 2015 májusában ért véget, de idén Január 6-án indult a Rocket Raccoon and Groot című új fejezet szintén Scottie Youngtól, szóval lesz itt még mint várni, ebből a sztorivezetésből, grafikából és stílusból nagyon-nagyon sokat kérek szépen még.