Yellow submarine. A Beatles negyedik nagy játékfilmje, ugye az Egy nehéznap éjszakája, a Help, a Magical Mistery Tour, majd a Sárga Tengeralattjáró, és végül a Let It Be zárta. Az öt film tökéletesen bemutatja milyen művészi változások ment át a zenekar és a zenéje, na de most nem ez a lényeg. A Sárga tengeralattjáró animációs film, az a jó kis Háry János/János Vitéz-féle stílusban, jóval több színnel, és jóval több Beatles dallal. A zenekar ekkora már kilépett a filmekből és a hangjukat sem kölcsönözték a karaktereknek, de a kész múvi annyira tetszett neki, hogy a végén még is csak bevállaltak egy élőszereplős cameot. Nagyon cukik.

https://www.youtube.com/watch?v=2FLde6Shxq8

Egyszer sikerült elkapnom egy mozis vetítést, és hát úgy kell elképzelni, hogy felirat nélkül lenyomták a Sárga tengeralattjárót, és mikor egy barátom csak félidőnél tudott beülni, azt látta, hogy mindenki hátravetett fejjel nézi a Lucy in the sky with diamonds szegmens szín kavalkádját, elgondolkodott rajta, hogy kifordul a teremből. Szóval kissé meredek a film egy-két helyen, tényleg. De na, a hatvanas évek végén vagyunk, és a Beatlesről beszélünk. Ne feltétlen várjunk linearitással és következetességekkel teletűzdelt alkotást. Ez egy feelgood film. De persze alapfeltétel a Beatles munkásságának a minimum kedvelése, de inkább imádata (bár ez szerintem az élethez is alapfeltétel.)
A történet szerint Sgt. Pepper jön segítséget kérni a Beatlestől, mert a kék manók elfoglalták a birodalmát. Persze Liverpool ifjai egy kis agyhúzás után nagyon készségesen beszállnak a sárga tengeralattjáróba, és indulnak a messzi Pepperland megmentésére. Na de ez szinte mellékes is, mert hőseik mindenféle nem idevágó kalandba keverednek, és egy nagy Beatles Csodaországban sül ki belőle, vaskos angol humorral. Az tudjuk, hogy a zenekarnak jó a humora, ezt mind át is próbálták hozni a filmen. A Sárga tengeralattjáró nagyon hangulatos, kedves és felnőtteknek szóló mese, rengeteg geggel, helyzetkomikummal, beatleses húzásokkal, szóviccekkel, néhol nyakon öntve valami elvetemült filozófiával és persze elszállt pszihedellikus rockkal, és klippekkel, és rengeteg őrült ötlettel, mint például a személyes kedvenc jelenetem, a Lyukak tengere, de ez sem rossz:
https://www.youtube.com/watch?v=GAqt84fv1kE

Az animáció is teljesen rendben van. A stílus, a forgatókönyv illik a zenekarhoz, még a nem eredeti szinkronszínészek is egész korrekt munkát végeztek. Technikailag, és hadd ne mondjam, hogy zeneileg maga a film is nem kicsit rendben van. Számomra az egyik legfontosabb pontja a Sárga tengeralattjárónak, hogy képileg pontosan eltalálja a Beatles dalok hangulatát, pl. az Elenore Rigby részlet:

https://www.youtube.com/watch?v=D7lZ2hBQrS4

De a többi dal mellé is remekek a kompozíciók. Nem szorítottak keretekbe vagy határokba semmit, a filmkészítők a dalokkal együtt szálltak el. Ez egy olyan film, amit minden decemberben berakok megnézni, valahogy ilyenkor olyan jó leülni hozzá, valahogy nekem meg van benne ez a decemberi hangulat, olyan igazi elvarázsolós.

All together now!

Bónusz: Méhek - Sárga Tengeralattjáró:

https://www.youtube.com/watch?v=Rdcn2GkQ9Oo

Nem tudta mennyi ideje, (honnan is tudná, még az idővel sincs tisztába) de már igencsak úgy tűnt, hogy percek óta nézi azt a kanalat. Mert érdekes és mert bődületesen unalmas. Érdekes, mert most ez volt az egyetlen problémája, unalmas, mert hát csak egy kanál. Mégsem tudta megtenni, amit kéne. Mert hogyan is lehetne értelme ennek a kanálnak? Nagyot sóhajtott és lehelyezte az asztalra. Nem, még ez túl korai. Idővel talán, de most… nem nem. „Reggeli” után megpróbált repülni egy kicsit. Hát igen, a szokás hatalma. Persze nem sikerült, és ez annyira elszomorította, hogy a délután közepéig magzatpózba gömbölyödve feküdt a kisszőnyegen, hangja egészséges vinnyogó struccéra emlékeztetett. Ez volt a szerencséje. Hiszen az előző lakó tucatjával tartotta a vinnyogó struccokat a hátsókertben, így a szomszédoknak fel sem tűnt a hang, és egyiküknek sem jutott eszébe kihívni a rendőrséget vagy ne adj isten az állatvédőket. A délután közepén azonban hősük valami furát érzett a gyomra táján, szóval abbahagyta a sírást, hogy összpontosíthasson erre a kérdéses szituációra. Az eligazításból tudta, hogy ez három dolgot jelenthet. 1. éppen most szül, 2. hasmenése van (bármilyen muris is ez a szó), 3. szimplán éhes. Na, nem várta meg hogy csúnyán végződjön a dolog, úgyhogy egy terhes kézikönyvvel, egy kiflivel és egy zacskó müzlivel beült a vécébe. Egész kellemesen érezte magát müzlit evett (kanál nélkül) és olvasgatott a szülésről, de mivel az nem tartozott a kellemes kategóriába, inkább elásta a könyvet 6,66 méter mélyen a kertbe. Szóval ott ült a vécén és müzlit rágott, és rá kellett jönnie, hogy most már tudta milyen érzés éhesnek lenni. Na és erre rájönni nem volt egy nagyon jó érzés. Már majdnem visszavette a strucc állapotot, mikor észlelte, hogy lassan idő van. Idő… nem igazán jött rá mi az. Amit eddig hallott az időről azt nem mondhatnánk pozitívnak. Rohan, kegyetlen, begyógyítja a sebeket, szóval az idő vagy egy morcos orvos, vagy valami egészen más, amihez nincs kapaszkodója. Persze, hogy nem érti, hiszen eddig sosem tapasztalta. Számára nem létezett idő. Nem volt kezdete és vége a dolgoknak. Minden csak volt. Nem kellett mérni, hogy meddig tart, nem volt megszabva, hogy ekkor és ekkor lehet valami, máskor meg soha. Mindig minden volt. Ő eddig mindezt egyszerre érzékelte, nem volt idő, nem volt éhség, nem volt… kanál.

Nagyot sóhajtott megint. Nem fog ez menni. Persze még ez az első napja, de hát igazán be lehetne látni, hogy ez már egy rossz ötlet volt kezdettől fogva. Kezdet… na, arról tudna mesélni. Nem mintha akarna. Csúnya dolgok történtek ott. De min változtatna a múlt felhánytorgatása, most itt van, most ez van. Jutalom van. Idő van. Még kettőt ugrik a mutató. És igen a mű madár műhangot hallatva ki- beugrál az órából. Mennyire leleményes. Ezt azért meg kell hagyni. Kár, hogy csak rövid ideig szórakoztató. Ül. Talán egy órahosszát is ül. Mereven. Ha nem tudnám, hogy nem az, halottnak is nézhetném. Ül és figyeli hogyan telik meg a tüdeje levegővel, és hogyan szelel ki belőle megint. És megint. És megint. Bármelyikünket untatná ez a procedúra, de őt nem. Mert csak most figyelt fel rá. Ezt hívják lélegzésnek. Azt tanították, ne pánikoljon be ettől, ez csak természetes. De ha egyszer olyan természetellenesnek néz ki. Miért kell neki ilyeneket csinálnia?

Hirtelen egy éles sípoló hangot hallott. Hiába, az érzékszervei még nincsenek hozzá edzve ahhoz, ami odakint várja. A műmadáron kívül semmilyen hangot nem tudott egyáltalán még felfogni se. Ez az éles sípoló hang megint a földre kényszerítette. Nem várt reakciója egy torz üvöltés sorozat volt, de rá kellett jönnie, hogy ez legalább annyira zavaró, mint a kinti hangorkán. Szóval elfojtotta a fájdalmas ordításokat, és a hangok másodpercről másodpercre kitisztultak. Nem telt el egy perc mikor már tisztán értette a fájdalomokozó hangzuhatagot.

 …kacsatollat, libatollat, régi használt tollakat, hagyaték tollakat! Bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek szólni, vagy kézzel…

Tollak. Mindenről csak a régi dolgok jutottak az eszébe.

Nem érezte úgy, hogy fel kellene kelnie innen. Nem volt semmi ereje hozzá. Lassan besötétedett és az egyetlen fény, amit látott, az utcalámpák irigy fénye. Valószínűleg ezt hívhatják estének. A sötét eddig nem volt kötelező vagy menetrendszerű. Fura, hogy nem választhatta meg, hogy mi történjen. Nyomasztó ez a fénynélküliség. A mesterséges világítás közel sem ugyanaz. Ráadásul, ha ez azt jelenti, hogy vége a napnak, akkor nem jött el. Pedig azt mondták neki, hogy már az első napon itt lesz. De hát valószínűleg ez tipikus nála. Itt kellett volna lennie.

Szóval sötét. Most jött az a rész mikor vízszintesbe kell feküdnie (jelenesetben maradnia), és lehunyja a szemét és kész.

De nem történt semmi.

Már kétszer kiabált a mű madár mióta lecsukta a szemhéját. Miért jó ez? Nem érzi magát jobban… ez lenne a pihenés? Ilyen lenne egy nap? Eddig azt hitte tudja mi az örökkévalóság, most már tényleg tudta mi az. Ez a nap sokkal hosszabbnak tűnt, mint eddig bármi az életében. Pedig az ő élete, nos, mondjuk úgy igen hosszú volt. Meddig kell még csukott szemmel feküdnie?

Szóval ez is úgy kezdődött, hogy Szegeden a művész moziban valami képregény nap volt. Talán képregényvásár is volt a könyvtárban, és ahhoz kapcsolódóan vetítettek pár képregény filmet. Barátnőmmel kinéztük a Batman 1966-ot. Oké. A mozi teremben mi voltunk, meg még négy srác. Szóval elkezdődik a film, mindenki síri csöndben nézi. Mármint úgy értem, tudtuk, hogy ’66, számítottunk valami gagyi, valami gáz filmre, valami élvezhetetlen dologra. Láttunk már pár dolgot ebből az évtizedből képregény és sci-fi film terén. Hozzá kell tennem, hogy nekem semmi előtudásom nem volt a 60-as évek Batmanjével kapcsolatban. Nem néztem az ORF-en németül, inkább sutyiban a Batman mesét lestem a Cartoon Networkon, ami ugye vitte a Burton Batman hangulatát, sötét, komor, kb. ennyit értettem belőle, mert ez is és az X-men is angolul ment. Titokban kellett nézni, mert hogy magyarázom el otthon, hogy olyat nézek, aminek nem értem a nyelvét? Na de mindegy. Lényeg, hogy semmit sem tudtam erről a Batmanről, de ahogy láttam hatunk közül mindenki így volt.

https://www.youtube.com/watch?v=1jgE-lrfZ3k

Elkezdődik a film a maga fura, gagyi, színes, módján és mindenki megrökönyödve ül. Na mondom, ez jó lesz. Aztán történtek a dolgok az egyértelmű gumicápával, meg Batkopterrel, meg a cápariasztóbatspayvel, és emlékszem barátnőmmel majdnem egyszerre kieresztettünk egy nevetést. És onnan megváltozott a film és a mozi hangulata is. Mert kellett vagy negyed óra mire rájöttünk, hogy ez egy vígjáték! Nem a gagyiság miatt, hanem mert komédiának készült. Nem sokkal ezelőtt még a A Sötét lovagról tartottunk mélyreható elemzéseket, naná, hogy nem esett le hogy Batman lehet vicces. Illetve, hogy Batmant direkt viccesnek írták. Ahogy felnevettünk, a srácok is elkezdtek nevetni, mert ez volt a célja a filmnek, nem rajta, hanem vele röhögtünk. Zseniális élmény volt, borzasztóan élveztük a filmet, úgyhogy utána rögtön rácuppantam a sorozatra, aminek 3 évada és 120 része van. Egészen más Batman a nanananana zenével, a rajzolt szemöldökkel és a pizsamás Robinnal (Burt Ward, még mindig te vagy a legjobb Robin!), Papó Gordonnal és teljesen hülye rendőrökkel, szórakoztató minden perce, tele poénokkal. Akkor néztem naponta, mikor már éppen kiégtem a How I met your mother-ből, a Batman egy részén több nevetést eresztettem el, mint a mai szitkomon.

https://www.youtube.com/watch?v=lCNPNs1pKoQ

Mit mondhatnék, Cesar Romero az első Joker élőben és nem vall szégyent, ez a Joker jó! (aki nem volt hajlandó levágatni a bajuszát, ezért kifehérítették). Burgess Meredith Pingvinje az egyik leghitelesebb Pingvin-ábrázolás máig. Macskanő az Macskanő, kb. ugyanannyi funkciója van, mint mindig is, a többi gonoszra meg az kell mondanom, nagyon változatos, olyan főgonoszokat rángattak elő a képregényekből, akikről se azelőtt, se azóta nem hallottam, de baromi sokrétű, talán a legnagyobb skálájú gonoszfelhozatallal rendelkező Batman a mai napig. Nem mondom, hogy mind zseniális volt, sőőőőt, de még olyan színészek is vendégszerepeltek, mint Vincent Price (Egghead), Eli Wallach (Mr. Freeze), Bruce Lee (Kato)

Persze mindez túljátszva, itt-ott ripacskodva, a hihetőség határán kívül (mint mikor Alfred beöltözik Batmannak, hogy Bruce és Batman egy helyszínen lehessenek :D)) Ez egy nagy színes mesevilág, egy komédiába ágyazva, abszolút elhiteti velem, hogy Batmannek sem kellene mindig olyan nagyon sötétnek lennie. Ja és összehasonlíthatatlan a Joel Schumacher-féle Batman mészárlásokkal (Batman Mindörökké, Batman és Robin), még az komolyan veszi magát, itt móka és kacagás van.
https://www.youtube.com/watch?v=EUuv_fEJMpI
https://www.youtube.com/watch?v=BT6QEeh3VgU

A 60-as évek Batmanje még nem ment keresztül öt Robinon, és azok különféle elvesztésén, nem tört el a háta, nem változtak át a barátai gonoszokká, nem hagyta el senki, ez egy nagyon ártatlan Batman volt, akit később széttörtek az képregényírók. Adam Westék ezt az ártatlanságot tökéletesen ábrázolják, a képregény aranykorából, a jó szomszéd Batman, a mai napig szórakoztató. És hát csak mondanám megnyugtató, hogy mind Burton („Nem ütnél meg egy szemüveges fickót” jelenet), mind Nolan (a Joker bankrablós maszkja) és az Arkham játékok (Van Adam West gúnya Batmanre) merítenek a 60-as évek Batmanjéből is. Nem kell ezt elfelejteni, ez is része a kánonnak, de még a Schumacher-félét kissé elszégyellve magunkat nézzük, addig ezt tejes kedvvel és abszolút elismeréssel lehet nézni, mert gyönyörűen naív és veszettül szórakoztató. Pl. más Batman képes lenne erre? :

https://www.youtube.com/watch?v=tgCkmUS1IYI