Aljas nyolcas – Spoiler nélkül

de kis elemezgetéssel

2016. január 14. - K.Nóra

Akkor gyorsan. Tarantino 8. filmecskéje más, mint az eddigiek. (No Shit!). Megint ott vagyunk, hogy bár western, de mégsem az. Ezt már anno mondtam, nekem az Becstelen Brigantyk westernebb, mint a Django. És ezzel nincs itt semmi baj. Itt vagyunk az amerikai polgárháború után pár évvel, mikor Kurt Russell, a Hangman, postakocsin viszi Daisy Domergue-t akasztani Red Rockba. Az úton több útitársa is akad, majd betérnek a fogadóba, ahol még négyen vannak, rögtön meg is van az aljas nyolcas (plusz a kocsis), akik a hóvihar miatt összezárva töltik majd a következő pár napot. Közben persze megy a ki kivel van, ki milyen fekete, fehér és mexikói téma. A film első egy órája a postakocsiban játszódik a maradék 110 perc pedig a fogadóban. Ebből azért le lehet vonni, hogy nem épp a legvágtatóbb ütemű filmről van szó.
Amit tudni kell: vizuálisan letaglózó, a színészek zseniálisak, még az is, akiről az elején azt gondoltam, hogy idegesíteni fog, párbeszédek és az erőszak pipa, olyan tarantinosan, kb. 19 perc akcióra kell számítani, a többi az beszélgetés. Ez egyik sem negatívum, csak közlöm a tényeket. Kamaradrámáról van szó, ez színház, de ez nálam csak giga pozitívum. Az akcentusok megint gyönyörűek.

Hadd vázoljam fel az alapszitut megint. Többen bezárva, a hó miatt elvágva a külvilágtól, mindenkiben ellenséget látva próbálnak életben maradni úgy, hogy ott van Kurt Russell, mint vezérhím és Ennio Morricone zenél a háttérben. Na, már elnézést, de A Dolgot nézem? Mint az már kiderült ősi nagy kedvencem a film, és levakarhatatlan az áthallás, sőt Mr. Tarantino is elismeri, yep, erről van szó. (A jóember sosem rest kölcsönözni valahonnan, imádom) és hát még Morricone is A Dologban fel nem használt zenei elemeket rakta be az album felébe.

Intermission: Zene. Kell ezt még mondani, hogy természetesen zseniális, az egy dolog, hogy Morricone, de Tarantinonak megint elsül a keze és olyan dalokat és monológokat válogat össze, ami már megint egy klasszikus zenei albumot szül. Jennifer Jason Leigh „Kalóz Jenny” momentuma is remek. Megy a taps a rendezőnek és a zeneszerzőnek persze, megint.
Na és akkor a csúnyábbik része. Hol helyezzük el a filmek között, és hol a Tarantino életműben? Idővel kiderül, jelen pillanatban nálam nincs a Top 3-ban és valahol úgy érzem mind a Django elszabadul, mind a Becstelen Brigantyk jobb film, ha már csak az utóbbi kettőt nézem. Viszont a film úgy a következőnapokon is velem maradt, és érik a második megnézés, szóval nem kell itt azt mondani, hogy rossz. Húúú dehogy is...! Ez egy nagyon remek kis film. Miért nem lesz belőle egy A Dolog? Miért nem lesz belőle egy Kutyaszorítóban, vagy egy Becstelen Brigantyk? Én rögtön ott kezdeném, hogy az aljas nyolcas miatt. Mindegyik érdekes karakter, kevés a kedvelhető. Nem tudod ki igazából a főhős, mert nincs. Tényleg mindenki egy mocsadék. Akit az elején kedvelsz, azt végére megutálod, talán van, akit a végére jobban megszeretsz (nálam volt egy ilyen is) és ott van Kurt Russell, aki Kurt Russell, én őt mindig szeretem, mindenesetre nehezebb azonosulni bárkivel, mint Shosannaval, vagy Djangoval, nincs protagonistánk. Jó, a legtöbb Tarantino film tele van bűnöző, vagy náci illetve negatív főszereplőkkel, de mindig van bennük valami kedvelhető, Vincent Vegában, Stuntman Mikeban, vagy Mr. Candie-ben volt. Mert na, kevesebb nagyobb rohadék van, mint Calvin Candie, még sem tudod úgy utálni. Az Aljas nyolcasban tudod. A párbeszédekben van feszültség, de nem a „Hans Landa leül veled egy pohár tejre” szintű feszültség. Nincs megszórva annyi poénnal, mint amennyit az utóbbi időben használt, komolyabb hangvételű a film, viszont kisebb a tét, pont a szereplők aljassága miatt. Persze azért mire belerázódunk az uccsó órában már fogod a karfát.Minden a helyén van, a színészek jók, a zenék jók, a hús jó, a sodó jó, a látvány jó, a dialógosok is rendben vannak, és még is van valami, ami hiányzik. Talán a feszültség, talán az a durva feszültség hiányzik nekem, amit A Dolog beidézéssel úgy gondolom Tarantino is el akart érni. Összegezve a film tetszetős, abszolút újranézős, szerintem szépen mutat Tarantino életművében, de rendezőnk meg ne próbáljon megállni majd 10 film után, amit most itt hangoztat. Azt kikérném magamnak.