Dominic furcsán ment már az utóbbi félórában, Hanna észrevette, hogy kicsit, de húzza a lábát, gondolta majd csak szól, ha komolyabb baj van. De nem szólt.

Ó a férfias férfiak.

Egy kis kertes házban találtak aznap estére szállást. Talán egy gyerek nélküli páré lehetett valamikor, kevés szoba volt, semmi játék. Dominic becsörtettet a fürdőszobába, amíg Hanna a kanapén fekve bámulta a plafont. Már egy jó félórája a bent lehetett a férfi, Hanna rossz előérzete egy darabig hallgatott aztán nem bírta tovább. Dom az elmúlt héten nem volt összesen harminc percet a fürdőben. Hát bekopogott. Nem jött válasz, de az ajtó kinyílt. Dominic egyik lába még a bakancsban volt a másikkal zokniban állt a kövön. A bakancs ki volt fűzve, a kilátszó fehér zoknin átütöttek a vérfoltok.

– Mi történt? – Hanna hangja nem volt sem ideges sem kioktató, elszörnyedt volt.

– Szétszakadt reggel – Mutatott a zoknira Dom – aztán begyűrődött.

Hanna ráültette Domot a WC tetejére, a férfi jobb kezével a homlokát és a halántékát dörzsölgette. A nő először látta őt szó szerint sebezhetőnek, és még valaminek, igazán emberinek. Nem tartotta magát a férfi, most minden terhével együtt látta, minden gondjával a vállán.

– Nem bírod a vért? – Próbálta Hanna oldani a hangulatot

– Semmi bajom a vérrel. A hülyeségemet, azt nem bírom.

Hanna mellétérdelt, megpróbált olyan pozíciót felvenni, amiben a legjobban kézre esik a bakancs.

– Oké, megpróbálom lassan lehúzni – közölte a férfival. Benyúlt a bakancsba hátulról és elölről. Dom már ekkor felszisszent. Megpróbálta óvatosan lehúzni, mint, ahogy egy pezsgősdugót húz ki, de csak nagyon lassan, és nagyon fájdalmasan jött le milliméterről milliméterre. Dom a csempének támasztotta a fejét.

– Rántsd le egyben.

Tudta, hogy rossz ötlet, de akkor legalább vége lesz egyben, gyorsan.

– Erre harapj rá – Hanna egy fogkefét nyújtott a férfi felé.

Dominic némán bólintott. A nő megmarkolta a bakancsot olyan erősen, ahogy csak tudta, nagy levegőt vett és megrántotta, de nem jött le elsőre. A második próbálkozáshoz teljes testével ráfeküdt a húzásra. Az sem volt elég, még egy kicsit, és még egy kicsit. Aztán egyszer csak hátra esett a csempének, és pont ebben a pillanatban Dominic szájában kettétört a fogkefe. Hanna ott ült a fal tövében a cipővel, a zoknival és a férfi lábának felső bőrrétegével.

Dominic ordítása felverte a házat. Ha lett volna ott valaki biztos így történik. Hanna keze remegett, belenézett a bakancsba, de csak vért és cafatokat látott, Dom lába pedig a húsig fel volt sebezve. Hanna majdnem is elsírta magát, mikor meglátta, hogy mennyire zokog a férfi. Minden folyt az arcáról, ami folyhatott. Hanna vizes törölközőbe csavarta a férfi lábfejét. Nem azért mert ez jó tesz neki, csak fogalma sem volt mit kéne csinálnia a sérült lábbal. Lefertőtleníteni. De csak egy dolog jutott eszébe, ami a házban is megtalálható fertőtlenítőszer gyanánt, a só. De ha ebbe a sebbe sót rak, a férfi biztos, hogy elájul a fájdalomtól. Betadine után kutatott a szekrényben, miután segített Dominicnak kibicegni a kanapéhoz. A lábát felrakta székre, mikor ott hagyta a férfi tenyerébe temetett arccal ült.

Betadine. Valami barna színű lötty, de nem talált semmit, csak acetont és szappant. Talán meg kéne mosnia? Hogy kellene ellátni, hogy ne ragadjon bele semmi?

El kell mennie a patikába. Már ha van itt még olyan. Meglapogatta Dom fejét és neki vágott egyedül a városnak. Pár utcányira talált egy gyógyszertárat. A polcok lerámolva, összetörve, Hanna átkutatta az üzletet fájdalomcsillapító után, de azt már nem talált sehol, jódot talált. Mintha hallotta volna valahol, hogy a jód sebfertőtlenítésre is való. Talán. Jó lesz.

Mire visszaért, már Dominic némileg jobb állapotban volt, a törölköző még mindig vizes volt, de már átütötte a vér.

– Nincs fájdalomcsillapító – Dom néma bólintással vette tudomásul – de hoztam jódot, ez ha minden igaz, csípés nélkül tisztítja ki a sebet. A másik variáció a só, szóval erre szavazok.

Újabb bólintás.

Hanna ellátta sebet, tényleg nem csípte a lábát, és talán már elfertőződni sem fog. Egy biztos, innen most egy darabig nem mehetnek tovább. Egész délután élelembeszerző körúton volt. Azért is veszélyes az egy helyben maradás, mert alapból megcsonkított készletek igen végesek. Dom nem sírt és nem panaszkodott többet, de Hanna látta, hogy eszi a fene. Az egyik szobában talált egy rakás könyvet, odatette a férfi mellé, aki közben elszundított. Csak most nézett fel az órára. Hajnal egy óra volt. Hanna belezuhant az ágyába és azonnal elaludt.