Drága Benny,

Emlékszel még apára? Emlékszel még milyen fiatal volt? Én csak arra emlékszem, hogy annyira nagyon fiatal volt, nem is tudom, hogy más megmaradt-e róla. Fiatalabb volt nálam, de nálad is! Sosem értettem, miért olyan megfáradtak a szemei. Mire emlékszel belőle? Nem sokra, ugye? Tudom, hogy nagyon mérges voltál, mikor elment, 4 évesen, mint egy méregzsák követelted minden este. Erre nem gondolom, hogy emlékszel. Duzzogi. Benny, így visszagondolva is nevetnem kell rajtad. Pedig nem volt ott sok nevetnivaló. Az arca, mint egy gyerek. Sosem tudta, mikor kéne fizetni. Sokban hasonlított rád, tudod? Mármint az arca, a tekintete. Anya soha semmi pénzért nem mondta volna ezt neked, teljesen lerombolta volna a már szépen felépített képét apáról. Ne mondd meg neki, hogy ezt írtam kérlek. Tudod, hogy mit gondol rólam. Az se kéne lerombolni, jó ez így, ahogy van.

Te lehetsz még apa. Te is lehetsz még olyan fiatal. Két gyerekkel a karján. Nem egyszerű. De nem akarom ám mentegetni, egy percig sem. Mindannyian azt tettük, amit helyesnek gondoltunk nem igaz? Illetve te nem, mármint, hogy ne tedd. Te pont az ellenkezőjét tedd mindig, mint amit helyesnek gondolsz. Akkor nem lehet bajod. Ezt veheted utasításnak is. Nem számít. Amennyire ismerlek úgy is a saját fejed után mész. Fafej. Az vagy, egy makacs fafej.

Benny, a minap gondoltam bele, hogy én már sosem leszek apa. Lehet, hogy ez így jó. Lehet, hogy ez így helyes. De nem érzem helyesnek. Nem érzem valóságosnak. Hogy mindenem, amim volt, mindenemet elvették tőlem. Az egy dolog, hogy a megfosztanak a személyiségemtől, az arcomtól is szép lassan, de ez csak ma jutott eszembe, hogy semmi nem marad nekem. Csak Te. Nem mondom, hogy nem vagyok ezért szerencsés, miattad sose panaszkodnék, csak rájöttem, hogy a napoknak nincsen értelme. Semminek sincs sem értelme. Nincs jövőm.

Örülök a munkádnak, nagyon derék, de kérlek, nagyon kérlek, ne gyere többet erre. Megtennéd ezt nekem? Tudom, hogy azt hiszed könnyebb, de semmivel sem az. Valahogy csak nehezebb, pedig hidd el, mindig örülök, ha látlak. Mert végül is egy vérből vagyunk Ben, ez legalább sosem változik. De mégis nehéz Téged látnom, kérlek csak fogadd el.

Tudom, hogy lelkiismeret-furdalásod van. Nem is lehetne máshogy. De nem baj. El fog múlni. Mint, ahogy én is el fogunk.

Ne haragudj rám, ha most nagyon hidegen írok. Nem volt jó kedvem egész nap.