Görög volt a falóban

Görög volt a falóban

A nagy dobás - Tényleg az

2016. március 06. - K.Nóra

Az Oscar meglepetés film. Mert oké, mikor megnéztem a Szobát, tudtam mire számítsak, megkaptam, remek film. Megnéztem a Spotlightot, tudtam mire számítsak, újabb remek film, Deadpool tudtuk mire számítunk, remek volt, Mad Max, Creed, stb. tudtuk mi jön. Na A nagy dobásnál nem tudtam.

Adam McKay, aki olyan széles skálán mozog a Will Farell vígjátékokban, mint a Taplógáz és a Ron Burgundy, ez az ember össze akar hozni egy filmet a 2007-es gazdasági válságról. Egy drámát, ami közben vicces, egy vígjátékot, ami közben dráma, azokat teszi meg főhősnek, akik meggazdagodtak, és közben megpróbálja totál laikusoknak elmagyarázni, mitől is omlott össze az amerikai gazdaság..... na persze! Ééééés pontosan ezt tette.

bs5.bmp

A film egy narrálós, filmből kibeszélős keretben van foglalva, többnyire Ryan Gosling és félresikerült fekete hajfestése az, aki mesél, ő a narrátor, de nem csak ő az egyetlen, aki kibeszél a kamerába, legalább 5-6 ember is közvetlen hozzánk szól, Pitt, Bale és Carell viszont soha. És ez így működik. Megmarad a történet, és közben érthetővé is válik minden. Valahol az egész egy dokumentumfilmes álgúnyába van húzva, de nem úgy, mint az Office sorozatnál. Nem tudom, ilyesmit még nem láttam. Először is tényleg megérteti veled a gazdasági válságot, pl. ha van egy fogalom, amiről már éppen elkezdenél gondolkodni, hogy mi a jó élet ez, Gosling jelzi, hogy gondolom ez most bonyi, akkor itt van Margot Robbie egy fürdőkádban, majd ő elmagyarázza. És megteszi. Egyszerű példákkal, ezek a sztár cameok, mint könyvekben a lábjegyzet. Tudod miről van szó, követed a sztorit, és a forgatókönyv a vágásokkal remekül működik. De úgy, hogy 130 perc a film, de nézem volna még. Ez nagyon ritka, többnyire 2 órás filmhatárt szeretek és annyi, de ezen eszméletlen jól szórakoztam.

bs1.jpg

A színészek... húha, Bard Pitt elsikkad a háttérben, ez a szerepe, producerként gondolom ezt is akarta, meg hogy megvalósítsa nagy álmát és beöltözhessen Benicio Del Toronak. Oké, Gosling kifele beszél, a karaktere szórakoztató, a két fiatal srác, John Magaro és Finn Wittrock szintén baromi jók, de a két főpálmát vivő emberünk az Carrell és Bale. Először Carell. Több ilyen szerepet neki, mint Mark Baum. Egy vígjáték félében abszolút nem komikus szerepet játszva, szuper jól áll neki a vér komoly karakter (sokkal jobban itt, mint a Foxcatcherben), ilyenben szeretném még látni. Minden reakciója páratlan. És Christian Bale. Bale nem volt ilyen jó a Fighter óta. Pedig itt nem kellett fogyni, hízni. Az asperger szindrómás Dr. Michael Burryt alakítja, aki elsőként veszi észre, hogy össze fog dőlni a gazdaság. Bale fenomenális, végre megint, minden pillanatában egy vigyor ült az arcomon, hogy ember, ezt vártam már öt éve. Köszönöm.

bs3.jpg

És akkor a sztori, mert itt van az emberek 3-4 kiscsoportja, akik meggazdagodnak a gazdasági válságon. Hogy lehetnek ők főhősök? Úgy, hogy nem az embereken gazdagodnak meg, hanem a bankokon. Két évvel a válság előtt felfedezik, hogy a gazdaság alapja egy nagy lufi, egy buborék, ahogy nő úgy nagyobb az esély a kipukkadásra, a jelzáloghitelről van szó. De hagyom a filmet elmagyarázni majd. A lényeg, hogy mindent feltéve, meglátják ezt, és megpróbálnak az amúgy betonkeménynek számító jelzálogrendszer ellen fogadni. Biztosak a dolgukban, a számok őket igazolják, de hosszú az a két év. Mindenesetre milliókról és milliárdokról van szó. És a legszebb az egészben, ahogy bár tudják, mire teszik fel saját és mások pénzét, ahogy közeledünk az összeomlás felé, úgy tudatosul bennük, hogy ez megtörténhet. Főleg Mark Baum karakterében jön ez ki, bár jó üzletet csinál, lassan-lassan fel kell fognia, hogy amerikai gazdaság össze fog omlani. Ennyi. Meg kell lennie, és ezt elfogadni, feldolgozni, na az még egy jó kör mindenkinek.

bs4.jpg

A zeneék tökéletes válogatásban szerepelnek, mindig pont akkor magyarázkodnak, mikor éppen kell, pazar színészi alakítások, borzasztóan érdekes történet, nem feltétlen izgalomról beszélek, de végi leköt és még utána is sokkal tovább. Remek film, olyan, amit még meg akarok majd nézni párszor, és elképesztően nyersen tálalja eléd a valóságot, közben még szórakoztat is. Adam McKay, le a kalappal.

NOS4A2 – Könyv kritika

Félig horror, félig dráma, valamennyi természetfelettivel, és erős karakterekkel.

img_5114.JPG

A szerző

Joe Hill teljes nevén Joseph Hillstorm King, Stephen King második kisfiacskája, aki nem húzott egy Kylo Rent és követte apja nyomdokait, nem is akárhogy. Képregényekben több kiemelkedőt is alkotott már (Lock & Key-ről hamarosan, ami kb. az egyik legjobb képregény, ami létezik) Regényeiből három jelent meg eddig (negyedik éppen előkészülőben). Az első, A szív alakú doboz, egy horror/szellemtörténet, egészen élvezetes, a Szarvak, groteszk humorú abszurd történet, néha horror elemekkel megtűzdelve (ebből 2013-ban film is készül) borzasztóan érdekes, egészen izgalmas kötet volt, és a harmadik a NOS4A2. (Értsd Nosfouratoo. Csak azért mondom, mert nekem nem esett le….:))

A történet.

Az esemény három szálon játszódik, és legalább 2-3 idősíkban. Főszereplőnk, Victoria McQueen, már gyerekkorában rájön, hogy van egy extra képessége. Megtalál dolgokat. Méghozzá nem is egyszerűen, hanem egy híd segítségével. Bármit is keres, csak átteker a hídon a bringájával és ott lyukad ki, ahol az elveszett tárgy van. Ha ez több ezer kilométerrel arrébb van, akkor is ott van pillanatok alatt. Hamarosan megtudja, hogy bizonyos emberek a gondolataikat és az akaratukat, a képzeletbeli világukat ki tudják terjeszteni a valósra, és így juthatnak el ezekre a lehetetlen helyekre. Rögtön bele is ütközik egy ilyen emberbe. Charlie Manx történetünk antagonistája több mint 100 éve járja az utakat egy Royce-Rolls Wraith-tel, és gyerekeket rabol el, akiket saját elméjében létező helyre, Karácsonyországba visz. Manx nemcsak hogy elrabolja ezeket a gyerekeket, hanem kiszipolyozza belőlük az életet is, és így teszi önmagát örökéletűvé. Egy fajta vámpír ő maga is. Manx és Vic csatája bontakozik ki mind a képzeletbeli, mind a valós síkon, mert Vic felnőve lassan megérti, hogy a képzeletvilágáért olyan dolgokat is be kell áldoznia, mint az épelméjűség és a családja. Sajátmagával is meg kell harcolnia. Manx nem adja fel, Vicet pedig egész életében végig kíséri a sorozatgyilkos árnya.

img_5115.JPG

Amiért szerettem

Ezt a könyvet a szerző imádta írni. Többször volt olyan pont ahol talán befejezhette volna, de nem akarta, egyszerűen érződődik. Na ettől még nem lesz olyan, mint a Király visszatér vége,  szép kerek, és örülök, hogy ott lett vége ahol, Joe Hill remek a katartikus befejezésekkel, itt is megy neki, az a 900 oldalt nem nehéz végig olvasni, és a végén abszolút kifizetődő az élmény. Hill valahogy nagyon kötődött a szereplőihez. És ez nagyon jót tesz a könyvnek. A legtöbb klisést sikeresen mellőző karakterek nagyon kedvelhetőek, illetve Manx és segítőtársa Bing kifejezetten utálhatóak. Gyűlölöm mikor a negatív főszereplő ennyire leszántan hisz a saját igazában, mikor undorítóan azt hiszi, mindenre joga van. A pozitív oldalon Vic olyan fullos karakter, hogy sokan elbújhatnak előtte, nem férfias nő, nem nőisen nő, nem lehet beskatulyázni, rengeteg hibát vét és rengeteg jót csinál, elszánt, badass, szerethető. Plusz látjuk felnőni. Egészen a szívemhez nőtt. A karakterek egészen életszagúak lettek, a képzeletvilágos átlépés bár lehet így meredeknek hangzik, de szépen, apránként van elcsöpögtetve az egész, van időnk belerázódni, és teljesen működőképessé válik, ahogy haladunk előre.

Az apró dolgok

Imádom mikor az írók egymásra utalgatnak, az egy dolog, hogy Joe Hill két korábbi könyvére is utal, de utal az apja műveire is, egy térképen feltűnik a Pennywise cirkusz az Az-ból, a Shawshank börtön is megemlítik, és az egyik szereplő Forbisher Felhőatlasz-szextettjét hallgatja David Mitchell könyvéből. Ez mind így fűszerezi az ő fantázia világukat is, hogy melyik könyv melyik univerzumba játszódik.

Az AMC hamarosan készíti a könyv adaptációját sorozatra, ne legyen ámítás, itt fel kell kötniük a gatyát, mert vizuálisan és történet vezetésileg is össze kell szednie magát annak, aki emögé oda áll. Szurkolok.

img_5118.JPG

 

(Joe Hill: NOS4A2, Europa könyvkiadó, 2014, Illusztrálta Joe Hill országos cimborája Gabriel Rodriguez)

Legjobb alakítások rossz filmekben

A múltkori betelefonálós alakításokról jutott eszembe, hogy azt is össze lehetne szedni, kik voltak azok a színészek, akik tudták, hogy rossz filmekben játszanak, mégis hajlandóak voltak 100%-osan belemenni. Ez talán még érdekesebb, mert itt lényegében arról van szó, hogy egy-egy alakítással a színész nézhetővé teszi az amúgy rossz filmet. Megpróbáltam a filmek színvonalát és a színészi alakításokat egyenesen arányosítva figyelembe venni. Szóval íme:

10. Sam Rockwell - Poltergeist - Kopogó szellem (remake)

Sam Rockwell mindig jó. Az egy dolog, hogy több rossz filmben is játszik. Ilyen ez, mikor egy filmet a pénzért, egyet meg magáért csinál az ember, de dicséretére legyen mondva, az úgymond rossz filmekben is első osztályú színészetet hoz mindig. A tavalyi teljesen felesleges Poltergeist remakeben is ez a helyzet, az egész film sántít, de Rockwell hiteles apaként. Egyetlenként. Sam, csak így tovább!

poltr1.jpg9. Tom Cruise – Mindörökké Rock

Ha van színész, aki minden szerepet vér komolyan vesz, az Cruise. Általában jól választ, és mindig odateszi magát, elég csak a Mission Impossible filmek kaszkadőr jeleneteire gondolni, nem egyszerű ember az tuti, de legalább szívügye az egész filmezés. A Mindörökké Rock nem egy jó film, de Cruise miatt abszolút megéri, sőt a jelenetei nemcsak, hogy ellopják a showt, hanem Ő maga a show is.

8. Tim Roth – Majmok bolygója (remake)

Még egy remake, Tim Burton legrosszabb filmje teljesen szembe ment az eredeti film szellemével és hangulatával, Mark Walhberg Az eseményes színjátszását hozza, kicsit finomított formában és látszik, hogy mindenkinek egy nagy vicc az egész, kivéve Rothot. Talán csak mert ő kapta a leghálásabb karaktert (a főellent), vagy mert szerette a majom jelmezt, ki tudja, de ő legalább értékelhető a filmben.

planet-of-the-apes-remake-tim-roth.jpg

7. Mark Strong – Zöld lámpás

Az utóbbi évek legvállalhatatlanabb képregényfilméről van szó, ami ráadásul inkább már animáció. A Zöld Lámpásból három jó dolog sült ki. 1. A bukással Reynolds elhagyhatta a franchise-t, hogy visszatérhessen kedvenc karakteréhez. 2. Blake Lively és Ryan Reynolds megkezdhették közös és tökéletes kapcsolatukat 3. Mark Strong komolyan veszi. A rengeteg CGI és nyál alatt Strong mégis képes Sinestrot hitelesen alakítani, DC, az új filmbe őt simán vissza lehetne rakni!

sinestro_2.png

6. Ryan Reynolds – Penge: Szentháromság

A Penge filmek színvonala egyenes arányban csökkent a számok növekedésével, és hát a Szentháromság az már tényleg a vég. Ugyanakkor Ryan Reynolds Hannibal King karakterével került legközelebb az évek óta áhított Deadpool szerephez. Szakállal, szarkasztikus egysorosokkal tarkítva képes a filmet a kikapcsolás helyett a végignézés felé vinni, minden jelentben dominál.

3677158-ryan_blade_3b.jpg
5. Charlize Theron – Hófehér és a Vadász

Személy szerint én nagyon nem szerettem ezt a filmet, a logikát és jó forgatókönyvet mellőző alkotásban (ahol azt próbálják elhitetni, hogy Kristen Stewart szebb, mint Charlize Theron....????) a gonosz királynő  alakítás kiemelkedő. Vehette volna Theron rajzfilmesre, nem tette, volt sztorija, talán az egyetlen három dimenziós karakter volt, a színésznő remek a szerepben. Csak ő (és a Florence + the Machine betétdala) menti a filmet.

snow-white-huntsman-movie-image-charlize-theron-1.jpg

4. Joel Edgerton – Exodus: Istenek és Királyok (és a Felony)

Edgerton lassan-lassan úszik be a köztudatba, pedig már hosszú évek óta remek színész (most kiderült rendezőnek sem utolsó). Folyamatosan változtatja az arcát a szerepekhez, az igazi kaméleon, és ő is mindig jót alakít. Mivel egy évben voltak, és mind a kettő középszerű film így egybe veszem. Az Exodusban egyértelműen Edgerton volt a legjobb, pedig mellette volt Christian Bale is. A Felony ausztrál projekt volt, nem rossz film, csak unalmas. Ugyanakkor az a lélekrajz, az a mikrofolyamatokat is bemutató színészet, amit Toohey nyomozóként hoz, az egészen lenyűgöző.

 

felony1-malcolm-toohey-joel-edgerton.jpg

3. Ethan Hawke – Életeken át

Hawke az egyik nagy kedvenc színészem, hasonló az esete, mint Rockwellnek: egy jó film, egy a pénzért. Nos hát ez az utóbbi. A film maga nem egy nagy mű, krimi/thriller érdekes történettel, de valahogy még is lecsúszik. Na nem Hawke-on, Hawke remekül alakítja a több szinten játszó karakterét, és talán azért annyira szembetűnően jó, mert Angelina Jolie meg bohohohorzasztóan rossz mellette. Vagy csak magában, mindenhogy. Szerencsére Hawke nem.

067-ethan-hawke-3-taking-lives-1.jpg

2. Sigourney Weaver – Feltámad a halál

Weaver=Ripley. Nélküle nehéz Alien filmet elképzelni, és a negyedik részre nem is tudták. Weaverhez ekkor már majdnem 20 éve hozzánőtt a karakter, hát eljátszotta még egyszer. De az egész filmben ő volt az egyetlen, aki tudta mit csinál. A rendezőt is beleértve. Ripley még mindig Ripley, otthonosan mozog a környezetben, még a legtöbben feszengnek körülötte, a Feltámad a halál csak miatta értékelhető.

5nu3i2qyxl.png

1. William Fitchner - Féktelen Harag

Ha van B film, ami rossz, hát az a Féktelen Harag. De milyen rossz? Úgy „Nic Cage B-film” rossz. Mégis láttam már kétszer. Miért? Csakis Fitchner miatt. Ő játssza az ördög ügyv... akarom mondani könyvelőjét, aki Cage pokolból elszökött lelkét hajkurássza. A színész tökéletesen méri ki a humort, érzékelteti, hogy természetfölötti lény, a brutalitást is elnézzük neki, annyira jó nézni. Ráadásul süt belőle, hogy kegyetlenül élvezte a szerepet. Ha valakinek kérnék spin-off-ot, ő lenne az. A pokol legszórakoztatóbb munkatársa.



+1 Tugg Speedman - Jámbor Jack

Az akciósztárként ismert Speedman első komoly drámai szerepe sajnos nem úgy alakult, mint gondolta. A színész egyértelműen szeretetne eltávolodni az eddigi Rekkenő filmektől, ám tanácsos lett volna a forgatókönyv komolyabb tanulmányozása. Mert az tagadhatatlan, hogy Speedman mindent belead, és úgy tűnik van is ott bőven tehetség, amiből meríthetne, csak hát fullba nyomta a kretént, aztán így az elismerés sem gyütt. 

 

süti beállítások módosítása