Az Oscar meglepetés film. Mert oké, mikor megnéztem a Szobát, tudtam mire számítsak, megkaptam, remek film. Megnéztem a Spotlightot, tudtam mire számítsak, újabb remek film, Deadpool tudtuk mire számítunk, remek volt, Mad Max, Creed, stb. tudtuk mi jön. Na A nagy dobásnál nem tudtam.

Adam McKay, aki olyan széles skálán mozog a Will Farell vígjátékokban, mint a Taplógáz és a Ron Burgundy, ez az ember össze akar hozni egy filmet a 2007-es gazdasági válságról. Egy drámát, ami közben vicces, egy vígjátékot, ami közben dráma, azokat teszi meg főhősnek, akik meggazdagodtak, és közben megpróbálja totál laikusoknak elmagyarázni, mitől is omlott össze az amerikai gazdaság..... na persze! Ééééés pontosan ezt tette.

A film egy narrálós, filmből kibeszélős keretben van foglalva, többnyire Ryan Gosling és félresikerült fekete hajfestése az, aki mesél, ő a narrátor, de nem csak ő az egyetlen, aki kibeszél a kamerába, legalább 5-6 ember is közvetlen hozzánk szól, Pitt, Bale és Carell viszont soha. És ez így működik. Megmarad a történet, és közben érthetővé is válik minden. Valahol az egész egy dokumentumfilmes álgúnyába van húzva, de nem úgy, mint az Office sorozatnál. Nem tudom, ilyesmit még nem láttam. Először is tényleg megérteti veled a gazdasági válságot, pl. ha van egy fogalom, amiről már éppen elkezdenél gondolkodni, hogy mi a jó élet ez, Gosling jelzi, hogy gondolom ez most bonyi, akkor itt van Margot Robbie egy fürdőkádban, majd ő elmagyarázza. És megteszi. Egyszerű példákkal, ezek a sztár cameok, mint könyvekben a lábjegyzet. Tudod miről van szó, követed a sztorit, és a forgatókönyv a vágásokkal remekül működik. De úgy, hogy 130 perc a film, de nézem volna még. Ez nagyon ritka, többnyire 2 órás filmhatárt szeretek és annyi, de ezen eszméletlen jól szórakoztam.

A színészek... húha, Bard Pitt elsikkad a háttérben, ez a szerepe, producerként gondolom ezt is akarta, meg hogy megvalósítsa nagy álmát és beöltözhessen Benicio Del Toronak. Oké, Gosling kifele beszél, a karaktere szórakoztató, a két fiatal srác, John Magaro és Finn Wittrock szintén baromi jók, de a két főpálmát vivő emberünk az Carrell és Bale. Először Carell. Több ilyen szerepet neki, mint Mark Baum. Egy vígjáték félében abszolút nem komikus szerepet játszva, szuper jól áll neki a vér komoly karakter (sokkal jobban itt, mint a Foxcatcherben), ilyenben szeretném még látni. Minden reakciója páratlan. És Christian Bale. Bale nem volt ilyen jó a Fighter óta. Pedig itt nem kellett fogyni, hízni. Az asperger szindrómás Dr. Michael Burryt alakítja, aki elsőként veszi észre, hogy össze fog dőlni a gazdaság. Bale fenomenális, végre megint, minden pillanatában egy vigyor ült az arcomon, hogy ember, ezt vártam már öt éve. Köszönöm.

És akkor a sztori, mert itt van az emberek 3-4 kiscsoportja, akik meggazdagodnak a gazdasági válságon. Hogy lehetnek ők főhősök? Úgy, hogy nem az embereken gazdagodnak meg, hanem a bankokon. Két évvel a válság előtt felfedezik, hogy a gazdaság alapja egy nagy lufi, egy buborék, ahogy nő úgy nagyobb az esély a kipukkadásra, a jelzáloghitelről van szó. De hagyom a filmet elmagyarázni majd. A lényeg, hogy mindent feltéve, meglátják ezt, és megpróbálnak az amúgy betonkeménynek számító jelzálogrendszer ellen fogadni. Biztosak a dolgukban, a számok őket igazolják, de hosszú az a két év. Mindenesetre milliókról és milliárdokról van szó. És a legszebb az egészben, ahogy bár tudják, mire teszik fel saját és mások pénzét, ahogy közeledünk az összeomlás felé, úgy tudatosul bennük, hogy ez megtörténhet. Főleg Mark Baum karakterében jön ez ki, bár jó üzletet csinál, lassan-lassan fel kell fognia, hogy amerikai gazdaság össze fog omlani. Ennyi. Meg kell lennie, és ezt elfogadni, feldolgozni, na az még egy jó kör mindenkinek.

A zeneék tökéletes válogatásban szerepelnek, mindig pont akkor magyarázkodnak, mikor éppen kell, pazar színészi alakítások, borzasztóan érdekes történet, nem feltétlen izgalomról beszélek, de végi leköt és még utána is sokkal tovább. Remek film, olyan, amit még meg akarok majd nézni párszor, és elképesztően nyersen tálalja eléd a valóságot, közben még szórakoztat is. Adam McKay, le a kalappal.