Mikor kinyitotta a szemét egy réten feküdt. A zöld fűben fehér virágok nyíltak, pár métere tőle napraforgók néztek az ég felé. Felült és ekkor vette észre, hogy az újonnan szerzett téli kabátjában van a napsütötte mezőn, de mégsem érzi a meleget. Látszott a lehelete. Felállt, hogy körbenézzen. A mezőn családok piknikeztek, takaros kis plédek voltak leterítve mindenfelé. Az emberek nevetgéltek, a szülők játszottak a gyerekekkel. Egy hatalmas tölgyfa áll a mező szélén, aminek méretes ágaira hintákat szereltek fel. Az egyik hintában egy nagyon ismerős kislány ül és egy annál még ismerősebb nő lökte nevetve, annyira magasra, hogy már lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje a hintát. Egyes pillanatokban el is emelkedik a földtől, egészen olyan volt mintha repülne. Hanna elmosolyodott. Annyira szépnek találta a jelenetet, hogy szeretett volna közelebb sétálni, de ne tudott megmozdulni, nem tudott lépni, a hideg, ami belőle áradt, mintha egy falat húzott volna köré. Hátranéz a napraforgókra, amelyek mind elfordultak tőle. Elkezdte leszaggatni magáról a kabátot, sikerült is, de alatta egy fekete ruha volt, amitől émelyegni kezd a gyomra. Mire újra felnéz az emberek eltűntek, csak az üres rét maradt, amin egy férfi vágott át, egyenesen felé. Tudja ki az, bárhonnan megismerné az alakját. Brandon nagyon lassan lépkedett, szinte kifolyt az időből. Ahogy a férfi alakja egyre élesebben rajzolódott ki előtte, úgy nőtt a pánik a mellkasában. Brandon már kéznyújtási távolságra volt, mikor megállt és ránézett. Hanna tudta ez a tekintet felolvasztja a hideget körülötte. De most nem melegség öntötte el, hanem ijedség, a férfi homlokán csíkokban csorgott a vér, a keze, ami a nő arca felé nyúlt csatakos a vöröslő vértől. Hanna még mindig nem bírt megmozdulni, és nem bírta elviselni, hogy a férfi nem szólt egy szót sem. Meleg keze az arcához ér.

–  Miért nem sírsz?? –  Üvöltött rá a férfira.

Majd egyszer csak szemébe sütött a nap.

Újra pislog, újra meg tud mozdulni. A nap vakítva sütött a szemébe, meztelen lába a kanapé karfáján lógott, szemei előtt még mindig a napraforgók élénksárga színe káprázott.