Kétségtelen, hogy nagy hiány van jó űroperából. Akár ide beilleszthetnék egy doppergést. Mert most már legalább van egy. Ez itt A Térség.
https://www.youtube.com/watch?v=kQuTAPWJxNo
(A Térség első évada az első könyv, A Leviatán ébredésének jó felét, kétharmadát öleli fel.)

A Háttér

Az emberiség kirajzott az űrbe, a Föld, a Hold, a Mars és az aszteroida Öv már lakott résznek számít a jó öreg Naprendszerben. Az emberiség és a technikája valahol fél úton jár a jelen és aközött, amit mondjuk egy Star Wars vagy Alien felvázol. Mondjuk úgy, hogy a sorozat egy földhözragadt, fizikai törvényeket figyelembe vevő univerzumot képzel le. Nem messzire mentünk, nehezen jutottunk oda is. Nincsenek kellemes hiperűrutazások, fárasztó és fájdalmas gyorsulások vannak. Nincsenek lézerekkel villogó testközeli űrcsaták hajók között, lassabb, reálisabb torpedópárbajok vannak. Nincsenek alienek vagy félig meddig humaiod fajok. Vagy fajok. Emberek vannak és kész. A Mars politikailag elszakadt a Földtől, az Öv harcol a maga szerepéért és elismerésért a Naprendszerben.

A Történet

A történet szerint három helyszínen játszódnak az események. A Földön a politikai vonatkozásait láthatjuk az űrben kibontakozó bolygóközi konfliktusokat. Egy szállító hajó vészhívást fog és egy kis csapat indul felderíteni az esetet, mert csak úgy mint Ripleyék, bizony kikapnak, ha nem ellenőriznek egy vészhívást. Ez az öt fős csapat lesz továbbiakban a központban, köztük is James Holden a parancsnokhelyettes. A harmadik vonal a Ceresen játszódik, egy kis aszteroidán, ahol is Miller nyomozó egy eltűnt nő után nyomoz. Többnyire párhuzamosan futnak egymás mellett az események, egy darabig.

A Megvalósítás

Legnagyobb kérdés számomra az autentikus környezet volt, na nem a Földön, hanem a Ceresen. A történet fele ott játszódik, egy kis sziklatömbön, ahova dolgozni és aludni járnak az emberek. Generációk éltek és haltak a Ceresen, egyedi kultúrával, a kisebb gravitáció miatt megnyúlt testtel és saját spanyollal és kézjelekkel kevert nyelvvel. A könyvben imádom az Övbéliek kultúrájáét, és meg kell valljam, valahogy pontosan így képzeltem el, a fizikai megjelenésüket is, ahogy a sorozatban ábrázolják. Egészen különlegesen keltik életre a Cerest és Miller meg működőképes ebben a világban. Holdenék és az űr, a hajók, az állomás minden klappol, amit külön kiemelnék a gravitáció kezelése. Az egy dolog, hogy a mágnesbakancs, az nem újdonság (ugyanakkor baromi praktikus), de a súlytalanság és annak előnyei-hátrányai vagy a súlytalanságból gravitációba váltás bemutatásai olyan kreatívak néha, hogy pislogni meg szájtátani lehet. Na meg ötször visszatekerni. Szóval megvalósítás pipa, mind ezt kis költségvetésből.

Jöjjön az elefánt is, milyen a könyvhöz képest?

Jó. Nagyon jó. Legalább olyan jó. A történéseket szépen kezeli, nem siet, nem rohan, kidolgoz. A karakterekben annyi eltérés van a könyvhöz képest, hogy Miller itt fiatalabb, de semmit nem veszít a papíron írt cinikus, kiégett nyomozó karakteréből. Thomas Jane remek a szerepben, még ha a hajával meg is kellett küzdeni. Steven Strait Holdenje is talán fiatalabb, de a tiszta szeme, és karizmatikus arca igazából az első pillanatban elfogadtatta velem őt is. (Én egy olyan Sam Rockwell körülire képzeltem el.) Karakterfejlődése, és neki aztán bőven van, amilyen dolgokhoz oda kell állnia, na ez a fejlődés tökéletesen bemutatott. Strait az utolsó két rézben igazán villog. Alex, Naomi, Amos, Shed, Johnson mind mind rendben vannak, Avasavala is remek (aki az egyetlen átvett szereplő a 2. kötetből, de nagyon is elfér), persze mivel nem 18 karikás a sorozat az a szitokáradat nem folyhat ki száján, ami a könyvbéli alteregóját jellemezte, de Shohreh Aghdashloo hangja és az egész játéka egészen tökéletes. Csak úgy, mint Florence Faivre Julie Maoja, aki bár keveset szerepel, mégis az egyik legjelentősebb karakter, az egész Miller szál kevésbé működött volna, ha Julie-t az első másodpertől fogva nem kedveljük. Eltérés van pár történésben főleg a Holden csapat egymáshoz való viszonyában, de nálam ez pozitívum lett, remekül építik a dinamikát, és az egymáshoz szokást és egymás kiismerését, ami a könyvben talán túl gyorsan jött, hogy mindenki bízott mindenkiben, viszont itt ezt a bizalmat ki is érdemlik, ez abszolút bejött.

Összességében.

Kapunk egy űroperát, egy Sci-fi-t, noir krimit, egy politikai drámát, néhol horrort, mindezt vizuálisan gyönyörűen becsomagolva, háromdimenziós karakterekkel, egy jó könyvadaptációval, érdekes rejtéllyel és sztorival, szépen építkezve, jól kibontva negyven percben 10 részen át. Remek szórakozás. Syfy, most le a kalappal. Úgy néz ki végre valakinek ez szívügye volt.