Az Alice: Madness Returns a 2000-es American McGee's Alice játék folytatása, és bár folytatás, tökéletesen játszható az előzmény nélkül. Többek között azért is, mert úgy érzem, mintha az eredeti Alíz könyveknek az igazi folytatása lenne.

Az egyik kedvenc történetem már gyerekkorom óta az Alíz Csodaroszágban és Tükörországban, abszurd, bohókás, ugyanakkor erőteljesen elgondolkodtató és filozofikus sztorija, kedvenc feldolgozásom az '51-es Disney-féle és a '98-as Hallmarkos, és most kérdés nélkül belépett az Alice Madness Returns is a sorba.

A történet szerint Alice Liddell-t (a név az eredeti könyveket ihlető négy éves kislánytól jön) elmegyógyintézetben kezelik, miután egy tűzben leégett a házuk, meghaltak a szülei és a kishúga. Nagyon ködös, hogy hogyan történt a tűz, könnyen lehet Alice volta hibás. Látjuk, hogy kezelik, látjuk, hogy nem tiszta a dolog senkinek. Közben Alice vissza-visszatér Csodaországba, de már véletlenül sem olyan csodás, valami megfertőzi, valami lerombolja az egész képzeletvilágát. Többször elhangzik, hogy Csodaország ő maga. Vagyis az egész harc az ő fejében játszódik le, amíg próbálja visszaszerezni az emlékeit a tűzről és megmenteni mind a képzeletvilágát, mind önmagát azzal, hogy végre utánajár az igazságnak.

Ez egy 3D-s platformer és harmadik személyes lövöldözős kalandjáték. Gótikus hangulattal, elég szürreális látványvilággal, ami még mindig elképesztően gyönyörű, pedig 2011-es a játék. Véres, abszurd, morbid, sötét. Lenyűgözően hozták létre Csodaországot, miközben a viktoriánus Londonban is császkálhatunk néha. Annak a hangulata is tökéletes, az elmegyógyintézettől meg kirázott a hideg. Hat fejezet van, olyan 15-16 óra játékanyaggal. Csodaországból a következőket látjuk: A Kalapos birodalma, ki kell segítenünk barátunkat (itt százszorta jobban elhiszem, hogy barátok, mint az új filmekben egyszer is), aztán a Rozmár és az Ács színdarabjában kell besegíteni, majd a harmadikban, a Hernyót kell megkeresni, a negyedik szint a Szívkirálynő köré épül, az ötödikben a Babaház és Humpy Dumpy, a hatodikban pedig konklúzió. Persze a Vigyor kandúr, végig elkísér minket, ahogy egyre mélyebbre jutunk Csodaországban. A párbeszédek elmések, meg marad még egy kis filozofikus része is, nagyon jó érzés látni ezeket a karaktereket, és a keret sztori is végig fenntartja az érdeklődést.

A gameplay nagyon gördülékeny, nagyon jó játék mechanikákkal, pl. az ugrás és dupla ugrás, baromi jó. A platformer részekben nem kevés kihívás van, főleg ha nem vagy igazán otthon az ilyenekben, akkor azért meg fogsz halni. Sokat. Ugyanakkor a level dizájn mindegyik fejezetben zseniális, különösen a Babaháznál. Gyorsan tanulható minden, az ugrások, a harci mechanizmusok, mind kézre állnak, a játék szépen van optimalizálva kontrollere is. Azért meg kell harcolni pár dologgal, erre hat fegyvert is adnak (nyuszibomba, játékló, borsszóró, teáskanna, esernyő védekezni, és a kés), amit közben találsz meg, okosan kell használni őket a többféle ellenfélhez, ezekben a variációkban is tele vannak jó ötletekkel, bár elismerem néha azért ismétlődtek a dolgok. Plusz néha tud nagyon nem fair lenni a játék, egy darabig nincs semmi, aztán rád küld egyszerre vagy 3-4-féle ellenfelet, ilyenkor igen nehéz túlélni. Nem egyszer vertem az asztalt, hogy ez nem éééééér és hogy utálom ezt a játékot. Két perc múlva már imádtam. Szóval a gameplay abszolút jó, minden egyértelmű, jó játszani vele, tényleg. Kétszer találkoztam olyannal, hogy a checkpoint nem volt túl ideális, de csak kétszer.

Rengeteg easter egg van, nemcsak az Alice könyvekre, de vannak gyűjthető üvegek, össze kell szedni a memóriarészleteket, hogy teljes legyen a kép, ezek el vannak rejtve, plusz pl. vannak 2D platformer részek, mini játékok, mindenféle jóság. Mellette a szinkron színészek is jó munkát végeznek. Jó ebbe a világba újra belemerülni, annyira szeretem Alicet és végre úgy éreztem, megkaptam a hozzá mérhető igazi folytatás.

Szóval igazából nagyon jó kis játék, de sokkal többet ad, ha szereted az Alice történetet, néhol erősen horrorba hajlik, ugyanakkor benne van az elbűvölő része is Csodaországnak, például a kártyavár pálya az egészen zseniális volt. Nem lehet egy műfajba belesorolni egyszerűen. Még ha nem is vagy oda a platformerkért (mint jómagam....) akkor is ajánlom.

Ha sci-fi vígjátékról van szó, mindig az Űrgolyhók az etalon és az első. És ez jól van így, de ne felejtsük el a Galaxy Questtet sem, mert hú, ez is ott van.

1999-es film Tim Allen főszereplésével. A történet szerint a Galaxy Quest a Star Trekhez hasonló sorozat volt egyszer, 5 évadot ment, aztán leintették, de az akkori színészgárda még mindig abból él húsz évvel később is, hogy rajongói találkozókra járnak, beöltöznek, satöbbi. Az egyik ilyen helyszínen meglátogatja őket egy idegen faj, akik azt hiszik, hogy a sorozat történelmi dokumentum, elrabolják a színészgárdát és a megépített sorozatos hajóra viszik őket, hogy védjék meg a világukat a Sarristől. Persze a színészek kicsit sem értenek semmihez. Tim Allen játssza Jason Nesmith-et, aki a Taggart kapitány játszotta a sorozatban. Alan Rickman Alexander Danet alakítja, aki a tudós tiszt volt, Dr. Lazarus. Sigourney Weaver Gwen DeMarcot játssza szőke parókában, aki Madison hadnagy volt a kommunikációs tiszt megfelelője, Sam Rockwell pedig Guy,

Egy az, hogy borzasztón vicces, ahogy az az egész „kult sorozat” dolgot parodizálja, de ahogy a színészek próbálnak helytállni a szerepköreikben, az még mókásabb. Alan Rickman melankolikus karaktere, Weaver, aki olyan szerepet akar kapni, amiben nem a melleit domborítanák, Allan akinek borzasztóan kényelmes az egész, úgy idézik meg a színész típusokat, mint a Trópusi vihar tette. Kifigurázása az összes Star Trek sorozatnak is, de ugyanakkor dicsőítése is. Nem véletlen került fel ez a film a legjobb Trek filmek listájára. „Sose add fel, sose add meg magad” a kapitány mottója, Tim Allan kevés kései jó alakításainak egyike. Weaver mindennek az ellenkezőjét játssza, amit tőle megszoktunk, jól áll neki, Rickman annyira szórakoztató a Spock karakterét megidéző Dr. Lazarus/Dane szerepében, még mindig ezt tartom az egyik legjobb alakításának. Sam Rockwell, mint Guy, minden földi halandó hozzáállását képviseli és a legtöbb sci-fi klisésre rámutat, pl. leszállnak egy bolygóra, kinyitják az ajtót, ő az egyetlen aki mondja, mi van ha nincs levegő. Vagy ő ugye a noname karakter, végig attól retteg, hogy rögtön kinyírja valaki, mert a fő karakterek mindig életben maradnak, és az ismeretlenek elhullanak, ugye a vörös pólósok a klasszikus Star Trekben. Guy karaktere az összes ilyen klisét kijátssza, ám vitathatatlan, hogy némelyik bejön. És bevallottan Bill Paxton szintű rinyálást hoz sokszor az Aliensből :)

Amellett, hogy tényleg sok mindent kiparodizál, valahol elismeri ezt a kultstátusz dolgot is, a film megoldásának egyik kulcsát az egyik fanatikus rajongó oldja meg, mert oda-vissza fújja a hajó tervrajzát. A humora nagyon jó, talán többet ad, ha néztél már Start Treket, de szerintem magában is bőven működik. Már csak azért is, mert manapság ilyen minőségű, félparódia filmet már nem igen kapunk, ami valahol szomorú, hogy ma már nem ilyen kifinomultabb módon viccelődnek egyes műfajokkal. (Az említett Trópusi Vihar volt az utolsó ilyen talán) Van valami bája az egész filmek.

Az apró dolgok

A Kapitány meg akarja szakítani a rádióadást, az értelmet hajó dizájn, Alan Rickman végig kosztümben van, még otthon is. Grabthar pörölye, Guy torpedóütközést közvetít, a teleport kezelése, a tv show irtója

Ki az a Sharlto Copley? 2009-ig senki sem tudta. Egy olyan kis filmecskével lépett fel Neil Blomkamppel együtt, mint a District 9. Rögtön főszerepben. A névtelen rendező és névtelen színésze, olyat hozott össze, ami ritkaság, erdeti ötletből sci-fit. Copley dél-afrikai származású színész, a District 9 is ott játszódott, és a filmet indító 2005-os rövidfilmben is már övé volt a szerep. Mikor Blomkamp megkapta a rendezést, abszolút le a kalappal, hogy megtartotta a noname színészt. Szóval Copley remek alakítást hozva belépett a színészek közé.
De nem igazán olyan átlagos színész, nem tudom, hogy válogatja a filmjeit, az biztos, hogy többnyire jó kézzel, egyszerűen azokat a filmeket csinálja, amihez kedve van.

Copley nagyon karizmatikus színész, nem feltétlen az a nagyon jellemzően amerikai színész típus, nem az a helyes fiú, és már 35 is elmúlt a debütálásakor. Mindez semmit nem számít, mikor képes olyan légkört teremteni maga körül, hogy nem lehet nem őt figyelni. Plusz van egy nagyon érdekes akcentusa, amit persze tud váltogatni. A District 9 után ő volt a Szupercsapat Murdockja, kétségkívül lopta a filmet, aztán három év múlva, (tudja fene, hogy addig mit csinált) jött az Európa -rejtély újabb sci-fi, kis költségvetéssel, egész jó kis filmecske, Blomkamp új filmjében az Elysiumban ezúttal mellékszereplő, persze minden jelenetben dominál a furcsa akcentusával, és tényleg odabaszós karakterével. A Tömegsír film nem lett volna rossz, ez is független, csak hát a feloldás nem lett jó, de a film első kétharmada egészen remek. Az Oldboy remaket nem láttam, nem is akarom, ott is van valami szerepe. Aztán a Demónában az őrült király volt, jól állt neki, de a film nem működött, jött a Chappie, ugyanez a helyzet, jól áll neki a szerep Blompkamp harmadik filmje viszont gigabukta. (Mellesleg Blomkamp, légyszi szedd össze magad az Alien 5-re.)

Copley idén januárban tért vissza a moziba a Hardcore Henryvel, ahol kb. 10 karaktert játszik el a Questgiver Jimmy szerepében, az egyetlen igazi színész a First Person nézetű filmecskében, brillírozik, ripacskodik, hozza, amitől nézhető lesz a film, remekül működik. Mellesleg, a film létrehozásában is nagy szerepe volt. Valamint tavaly óta nyomja a Powers című szuperhős sorozatot, a Playstation csinálja, és bár rengeteg gagyi effekt van benne, de ez mikor akadályozott meg abban, hogy bármit is nézzünk? Mint az erejét elvesztett egykori szuperhős Christian Walkerként láthatjuk, aki most zsaruként dolgozik, igazán testhezálló karakter, személy szerint a hibái ellenére is kedvelem a sorozatot.

Sharlto Copley egy nagyon furcsa színfoltja a filmes színész világnak, egyre inkább azt gondolom, a maga feje után megy, és olyan filmeket választ, amiben van valami újdonság, valami eredeti. Valami kihívás. Minden filmjét ha tehetem megnézem, lényegében bármit vele. Érdekes ember lehet, mindenesetre, amit láttam vele interjú, nemcsak hogy érdekes, hanem nagyon intelligens is, és baromi jól csinálja azt, amit csinál. Negyvenes korára sztárrá válása, még mindig úgy tűnik meglepi, ugyanakkor nagyon tudatos filmkészítő/producer/színész, ez mindig szimpatikus.

Az az érdekes, hogy vele kapcsolatban nem tudja az ember, mit várhat. Mert simán képes lehet egy Oscar díjas alakításra a közel jövőben, ugyanakkor lehet, hogy évekig nem csinál filmet, vagy csak függetlenekben játszik. A dél-afrikai színész egyik kedvenceim között van, attól a pillanattól fogva, hogy besétált Wikus van der Merve-ként a kilences körzetbe, és letette az asztalra a 2000-es évek egyik top 10-es alakítását. A mai napig nem hiszem el, mennyire figyelmen kívül hagyták. Minden szerepben elhivatott, minden szerepet odatesz, de Wikusról mindenképpen szuperlatívuszokban lehet beszélni. Szerintem megéri továbbra is figyelgetni a karrierjét, igen szép skálán mozog, de sajnos már elfogytak a megnézendő filmjei, szóval nagyon várom mi lesz következőleg, Sharlto Copleyból kérek még nagyon sokat.

Úristen, hol kezdjem? Zseniáááááálissss

2012-ben jött ki, most jutottam hozzá, de így szerencsére a Game of the Year kiadáshoz az összes DLC-vel és mindenfele jósággal. Először is no para, ha nem játszottad az első részt, lényegében az elsőnek egy abszolút minden téren tovább fejlesztett és feljavított verziója, nem baj, nem kell az első rész, ha az uncsi (mert azért az néha az) itt be lehet ugrani.

A történet szerint Handsome Jack meghív egy kincskeresős kalandra, de gyorsan kiderül Jack a főgonosz és felrobbantja a vonatot amin jössz, de persze életben maradsz. A továbbiakban mindent megteszel, hogy megtaláld Jacket, de közben segíthetsz azokon is, akiket terrorizál. Egészen remek hangulata van végig, pl. itt a nyitó jelenet, hát lehetne valami nem überjó, ami ennyire menő:

A játék elején rögtön hat karakter közül lehet választani, mindegyik külön játékstílust képvisel, van ninja bérgyilkos, katona, szirén, de én Gaige-t választottam, és te jó ég, de jól döntöttem. Szólóban nyomtam (a játék 4 fős co-opban játszható, de ezt csak és kizárólag barátokkal ajánlom, nem random emberekkel) na és Gaige egy mechanikaszerelő zseni, fél kezét bedarálta egy gép, szóval robot karral pótolta és épített egy saját gyilkos robotot, akinek Rozsomák karmai vannak. Imádom. Azért volt jó választás Gaige a szólóra, mert a robot, Deathtrap, konkrétan olyan, mint egy társ, és azért sokszor el kellett a segítsége, plusz újra tud éleszteni. Gaige még mellesleg filmeket idéz és mániákusan röhög 

A játékmenet egy FPS és RPG keveréke. Végig első nézetből lövöldözős játék, de 19 fejezetes főtörténetünk van és számtalan mellék mission. Elképesztő mennyiségű tartalom a letölthető részek nélkül is legalább 50-60 óra benne van, a letöltető 4 plusz küldetés minimum még 15-20 órát rátesz. Mind a billentyűzetre, mind a kontrollerre tökéletesen van optimalizálva, egyikkel sem kellemetlen játszani, sőt. Ráadásul a mellékküldetések egészen zseniálisak voltak, ami az első részben nekem hibázott, ott nagyon ismétlődő volt, egyszerű, érdektelen. Itt mindegyik különleges. Pl. egyik kedvencem: négyen fegyvert fognak egymásra, mert egyikük ellopta a szajrét és mind mond egy mondatot, egyikük hazudik, a többi igazat mond és ki kell találnod ki a tolvaj, szóval ilyenek is vannak, nem csak a klasszik ölj meg mindenkit.

A fegyverek! Óóóóóóóóóó én azt hittem, engem ez nem érdekel, nagyon szeretek mindenbe belenézni és a legjobb dolgokat megtalálni úgy mellékesen, de mondom ez az aspektus úgy kifejezetten nem fog érdekelni, de mekkorát tévedtem! A játék legjobb elemei a fegyverek, egyszerűen elképesztő variáció minden eshetőségre, némelyiknél vérzett a szívem, mikor tele volt a „táskám” és nem tudtam többet elrakni, nevetségesen rengeteg fegyver, minden játékstílushoz.

A humor és a történet tökéletesen rendben van. Hadsome Jack, mint főgonosz… én nem is tudom láttam-e már ennyire jól megír főellent, imádtam minden egyes megszólalása humoros volt, még ha seggfejkedett is, egyszerűn annyira remek szövegei voltak, hogy többször hangosan röhögtem rajta. Közben már azon gondolkodtam, hogy nem is akarom megölni, inkább ha választhattam volna a legjobb haverja lennék, elképesztően kreatív szövegek, a szinkronizálás első osztályú.

Ha már a humor, Jacken kívül is tele van humorral a Bordelands 2, pl. egyes banditák szövegei, van aki Hamlettet idéz, aztán ott van Mr. Face McShooty, akit pofán kell lőni, mert kéri vagy Rakkman, aki gyanúsan Batmanra hajaz, aztán pizzát szállítok egy csatornába, ahol négy fickó gyanús páncélszerű cuccokkal a hátán megtámad, és rengeteg ilyen kis apró humoros dologgal van tele. Többször nem hittem el, hogy lehet valami ennyire laza.

Laza, vicces, jó szövegek, pazar történet, remek karakter, egészen elképesztő mennyiségű újrajátszási érték. Már most új karakterrel meg szeretném próbálni újra az egészet. A True Vault Hunter módról meg nem is beszélve, hogy eggyel nagyobb nehézségi fokon, de plusz sztori elemekkel lehet újra játszani. Hihetetlen, hogy ennyi benne van egy játékban, manapság pont ez az őrülten sok tartalom hiányzik sokszor.

A 2K és a Gearbox kitett magért, tényleg az egyik legjobb játék ez, ami létezik, rég szórakoztam ennyire jól. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Bordelrlands Pre-Sequel, jövök!

Danny Boyle bevallása szerint legnehezebben leforgatott filmje, nálam a 127 órával egyetemben a legjobbja.

1. Az alap szituáció

A történet szerint az Nap kialvóban van, a Földön lassan már jégkorszak uralkodik, az Ikarosz II. legényégével utazunk a Nap felé, akik egy speciális bombával akarják újra berobbantani. Miért olyan okos ez? Először, ez már a második expedíció, vagyis volt egy első küldetés, ami csődöt mondott. Másodszor, mi már csak az út utolsó harmadára kapcsolódunk be, a legénység már hónapok óta együtt utazik, vagyis már kialakultak a viszonyok és már mindenki a végét járja. Ahogy mennek, több probléma is akad és megtalálják az Ikarosz I-et is.

2. Vizualitás és a zene

John Murphy legjobb munkája, nem vitás. Számomra ez az egyik legszebb sci-fi zene, amit írtak, tökéletes, csak úgy mint a stáblista alatt az I am Kloot Avenue of hope dala. Vizuálisan nemcsak a Nap gyönyörű és a színek, hanem az is, ahogy az űrhajót mutatják be, a klausztrofóbia, a feszültség, a kis helyek, a kert zöldje, Capa kékje, a terek, gyönyörűen fényképezett, igazi valóságos űrhajós hangulattal. A Nap sárgája és vöröse pedig uralja az egész filmet, mint ahogy a művészi tökéletességgel beállított kontrasztos jelenetek is. A fényképezés zseniális. 

3. A legénység

Évek óta nem néztem újra a filmet, de a legénység minden tagját még mindig el tudom helyezni. Pont a késői bekapcsolódás miatt a legénység kiforrott létező viszonyban áll egymással és a küldetéssel. Nyolcan vannak és egészen lenyűgöző, hogy majdnem mindannyiuknak három dimenziós karaktere van, ez borzasztó ritka. Ez többek között azért is van, mert a forgatás előtt a színészek hosszabb ideig együtt éltek/laktak, hogy létre jöjjön a kémia. Csillagos ötöst kapnak erre, mert a kémia, aaaaaz van. És mindannyian valahol a törésponton állnak lelkileg, elhatározásilag. A küldetés konkrétan az utolsó próbálkozása az emberiségnek, innen nincs tovább, vagy ez a nyolc ember menti meg a világot, vagy senki. Ennek ellenére mindannyian félnek, mi lesz utána, hogyan oldják meg? Számít az életük vagy csak a küldetés? Nem állítom, hogy mindenki tökéletesen kidolgozott, de többnyire igen, mindenkinek van mélysége is. Kaneda kapitány nekem Dallast idézi az Alienből, Capa kissé ellenszenves, ugyanakkor céltudatos tudós, Cassie, aki a végsőkig ragaszkodik az elveihez, még Harvey aki képtelen irányítani. A többiek: Corazon, a legkedvelhetőbb karakter, Trey, aki hibázik, és nem jön ki belőle,  Searle, aki az emberi tényezőt vizsgálja.

4. Mace

A legfontosabb karakter, a történet igazi hőse. Chris Evans egyik top alakítását hozza. Mace az egész emberi hozzáállás skáláján végigmegy. Mikor először látjuk, ő már túl van a megtörési ponton. Összeverekedik Capával, mert nem tudott üzenetet küldeni haza, rúg, tőr, zúz. Aztán lenyugszik, és visszaszerzi az önkontrollt a mérnök. Elhatározásból. Megszabadul a szakállától, a hosszú hajától, felveszi a hivatalos kinézetet és minden idegszálával a küldetésre fókuszál. Képes meghozni a nehéz döntéseket, még a Kapitány előtt. Mace a krízis helyzetben viselkedik hideg fejjel, még az unalomban egyszerűen nyugtalan. Nem lenne tökéletes kapitány, de krízishelyzetben ő az egyetlen, aki képes tenni is valamit, illetve cselekedésre bírni a többieket. Az Ikarosz I-en kérdés nélkül meg tudja hozni azt a döntést, amit Harvey nem. Nem véletlen, hogy egy idő után a társai mind Macere pillantanak megerősítésért. És mikor elérkezik a pillanat, amikor áldozatot kell hoznia, megint csak megteszi, gondolkodás nélkül. Mace Capa mellett a főszereplő, de igazából, ő az egyetlen, akivel igazán végig tud menni a néző. Még Capának is megadja a lökést. A legnagyobb fejlődés, a teljes talajvesztéstől a tökéletes kontrollig.

5. Az emberi tényező

Mindannyian esendő emberek, nem szuperkatonák, csak katonák és tudósok. Minden, amit tesznek az életféltésből és a küldetéstudatból fakad. Viszont mindannyiuknak túl kell nőnie az emberi esendőségen, áldozatokat hozni. Nem ismerjük a családi helyzetüket, nem tudjuk, hogy otthon hány nyerek és hány feleség/férj várja őket, mert nem ez a lényeg. Nem az számít, hogy ki várja őket otthon, az egyéni, és az nem kerülhet szóba, mikor éppen a világ megmentésről van szó, a szeretteiket a világgal együtt mentik meg. Az emberi tényezőt nem feltétlen az határozza meg, hogy valaki rohan haza a családért, hanem hogy felszívja magát, odaáll és lehajtott fejjel csinálja a munkáját. Nagyon szeretem ezt az aspektusát a legénységnek, hogy önmagukat is képesek háttérbe szorítani, hogy megszabadulnak az önzőségtől. 

 6. A szimbolika

A film tele van szimbólumokkal, csak pár: Ikarosz, aki túl közel repült a Naphoz, aztán ott van a napistenség, akinek imádatába Searle és Pinbacker is belefeledkezik, a Napisten, aki folyamatosan figyeli őket, Kanade pillanata, Capa Jézus pozíciója a hídon. Plusz a Napnak, az Istennek visszaviszi a tüzet az emberiség, egy fordított Prométheusz történetben. Rengeteg vallási kérdés húzódik meg a háttérben, de pogány vallások, mai áhítattal. A végén (spoiler) pedig nemcsak egy emberrel kell megküzdeniük, hogy elvégezzék a feladatot, nemcsak egy random gyilkos rohangál körbe, mindannyiuk hibái csoportosulnak Pinbackerben és ezen kell túl lépniük.

 7. Az apró dolgok.

Welcome to Ikaros II. 3,1%, 2001 - Űrodüsszeia idézés a folyosóval, Alien idézés a közös étkezéssel, Mace bocsánatot kér, A Merkúr elhaladásánál, mindenkinek különböző az arckifejezése, mindenkié mást mond. Macenek igaza van. Mindig. A közeli felvételek a szemekről, egy kicsi hiba hova vezet, az elsődleges prioritás, Mace a Kapitány támogatását kéri, Capának 4 perce van cselekedni, Cillian Murphy félelmetesen szimmetrikus arca, Capa megragadja Pinbacker karját. Az a szép nap...

Ha van utánozhatatlan színész, ha van olyan, akit nem lehet behelyettesíteni, az a jó öreg Swarczi. Ez a gyönyörű akcentus, minden mondatát külön szállóigévé tette. James Cameron rábukkant és akciósztárt csinált belőle, és a Stallone-val való versengése határozta meg a 80-as éveket. Imádom. Bár sosem fog Oscart nyerni, de olyan életműve van, amiből talán nem is hiányzik, ikonikus karakterek tömkelege az egysoros királyától, szóval ezek azok a kedvenc Schwarzenegger filmjeim, és mivel a legtöbbet szinkronnal láttam gyerekkoromban, épp ezért eredetiben, de magyarul is mindent ajánlom:

10. Két tűz között

Akció, kaland, kémek, Schwarzi, összerakott film, végére kicsit over the top, de szeretem.

9. Kaktusz Jack

Na jó ez a kakukktojás, nem az ő nagy filmje, de a mai napig röhögök azon, hogy behajt a szekérrel, és mindenki a Jóképű idegennek hívja, mellesleg a kengyelfutó gyalogkakukk elemek meg egy vasárnap délután nagyon szórakoztatóak.

8. Vörös Zsaru

Klasszik zsarus-haveros filmecske Az akkori ügyeletes laza, éppen kirúgás előtt álló zsarukaraktert játszó James Belushival, Schwarzi mint az orosz zsaru megint villogtathatja a faarcát, jól csinálja. De tökéletesen kijön a komédia is, sőt még krimi is van.

7. Ovizsaru

Csak egyet akartam választani a klasszikus vígjátékokból és ez nyert, nem csak az it's not a tumaaaa beszólás miatt, de Schwarzenegger a gyerekek között annyira mókás, hogy ez tényleg jó vígjáték lett.

6. Kommandó

A film, aminek a scriptje csak egysorosokból áll, Schwarzinak 10 órája van, hogy visszaszerezze a lányát, és hogy mindenkit minél kreatívabban nyírjon ki. Megteszi.

5. Menekülő ember

Nem túl jó film lenne, ha nem lenne tele azokkal az egysorosokkal és halál laza beoszlásokkal, mindezt tapadós sárga speedo cuccban nyomva... tökéletes.

4. Predator

Get to da chopaaaaaaa. Schwarzi a dzsungelben harcol meg a predátorral Carl Weatherssel az oldalán, egyszerű, férfias, tökös filmecske, bármikor újranéző. Dillon you son of a bitch.

3. Total Recall - Az emlékmás

Hát elhúzta a seggét a Marsra, szégyen, nem szégyen ezt kívülről fújom, akár hányszor megy, megnézem, Cohageeeen vigyázz magadra.

2. Terminator 2. - Ítéletnap

Micsoda egy zseniális film. Schwarzenegger, mint jófiú is teljesen működőképes, tele szállóigékkel és egy igazán hihető robotszerű alakítással, és ha nem sírtál a feltartott hüvelykujjon, akkor semmin.

1. Terminator

Kihirdethetném a holtversenyt, de mégis csak ez nyer hajszálnyival, de csak mert gyengéim az első filmek, Star Warsban is az Új remény a kedvenc. Szóval nem csak a jó öreg Scharzi igazi debütálása a filmvásznon, de az egész renoméját ezzel határozza meg.

Megjegyzés: a Conan azért maradt ki, mert szégyenletes módon még nem láttam....

Ha van Hollywoodban alulértékelt színészekről lista, akkor biztosan Sam Rockwell-lel kezdődik. Rockwell az egyik kedvenc színészem. Biztosan ismered is, mert rengeteg filmben ott van mellékszereplőként, de hogy nagyon a szőnyeg alá van söpörve, az is biztos.

Rockwell 68-as születésű és egészen hosszú filmográfiával rendelkezik. Kezdetben a vicces fiú volt a háttérben, aztán elkezdett független filmezni. Ő tipikusan az a színész, aki csinál egy filmet magának, amit szeretne, aztán csinál egy olyat, amiből pénzt is keres. Rockwell komikus és dramatikus színész is egyben, egészen elképesztően éles humorérzéke és remek improvizációs képessége van, elég csak Hét pszichopatára gondolni, na ott aztán kiengedhette az őrült elméjét. Vannak védjegyei, egyik az agymenés, kettő a tánc. A táncikálás minden filmjében benne van, amibe csak belefér, Charlie angyalai 2, Vasember 2, Veszedelmes elme, Gyilkos páros, Galaxis útikalauz...és tuti még egy csomóban előfordul.

Drámai színészként szintén elhanyagolt, pedig egészen elképesztő mélységekig tud lemenni, példának ott a Hold. Duncan Jones első filmjében, egy egyszemélyes karakterdrámában, olyan komoly alakítás hoz, sokan a mai sztárszínészek közül csak szeretne ilyen szinten színjásztani (amit megint csak figyelmen kívül hagytak a nagy díjátadók, érthetetlen módon.)

Az egyik legőszintébb arccal rendelkező színész a szakmában, bármit, tényleg bármit, képes eljátszani hitelesen. Külön érdemnek mondanám, hogy még azokban a filmekben is, amit a pénzért csinál, abból kihozza a maximumot, megdolgozik azért pénzért , „nem telefonál be”, például az a bizonyos Poltergeist remake. A kritikák egyöntetűek voltak abban a tekintetben, hogy mennyire rossz volt a film és abban is, hogy Sam Rockwell viszont veszett jó volt és hiteles, az egyetlen értékelhető elem. Így van ez mindennel, amit csinál. Imád színészkedni, ez a szakma valahol neki van kitalálva és amit csinál ez egészen remek, és szereti, még ha nem is mindig olyan minőségi filmeken dolgozik.

Nincsenek botrányai, nem volt elvonón, nincs olyan nagyon híres felesége, nem parádézik, lehajtott fejjel csinálja a dolgát és ahol lehet, magas szinten dolgozik, és amikor nagyon megtalálja a szerep, akkor meg lehetetlen nem szeretni. Különleges hangja van, karizmatikus, jó a kisugárzása, ugyanakkor koránt sem az a tipikus színészi fellépése. Sam Rockwell a legtöbbször zseniális, és méltatlanul elhanyagolt színész szóval, tessék figyelni őt, ha eddig nem tettétek

Ami ajánlott tőle: Hold (kamaradráma a Holdon), A Hét pszichopata és a Si-cu (nagydumás film remek színészekkel), Egy veszedelmes elme vallomásai (Rockwell első nagy alakítása), Későnérők (nem ő a főszereplő, de az lesz), Galaxy Quest (Star Trek paródia és jóval több), Halálsoron (mellékszerep, de abban nagyon szórakoztató), Fulladás (A Harcosok klubja írójától, egy szexfüggőről), Meggyőződés (jogászos film, igaz történet), Az első igaz nyár (tinifilm de a jófajtából, ő viszi el igazán), Gentleman Broncos (a legnagyobb blődség ami létezik), Galaxis útikalauz stopposoknak (a galaxis kétfejű elnökét játssza) Frost/Nixon (újabb remek mellékszerep), Trükkös fiúk (Nick Cage mellett produkál).

1408 nem egy nagyon felpontozott film, nincs benne a legtöbb listában, és csak úgy elsikkadt, mikor megjelent. Sőt még nem is King legjobb novellájáról van szó. De a film számomra továbbra is ott van legjobb horrorok között.

A történet szerint Mike Enslin író abból él, hogy leleplezi túlvilági jelenségeket. Olyan helyekre látogat el, ahol állítólag szellem kísért, megszáll egy éjszakát és bebizonyítja, hogy nincs ott semmi szellem, vagy hogy direkt átverik az embereket. A Dolphin Hotel 1408-as szobájáról is ez a hír járja, évek óta nem adják ki, mert sorra öngyilkosok lesznek benne az emberek. Persze Enslin szerint kamu az egész, bekönyörgi magát és jót szórakozik, hogy mennyire ki van találva, még a hotelvezető is benne van a színjátékban. Úgy áll hozzá, ahogy szkeptikus íróként kell, aztán bemegy a szobába és becsukja az ajtót, ezzel összezárja magát a terhelt múltjával és még valami mással.

Mitől lesz kiemelkedő?

1. Az egyszerű helyszín

Imádom az egy helyszínen játszódó kevés szereplős filmeket. Ez a film ezt elég jól hozza, hiszen 90 %-ban a szobában játszódik és csak John Cusackot látjuk, akit amúgy nagyon kedvelek. Az alap felállás elég jó kihívás, mert kamaradráma lesz belőle, és a színésznek kell elvinnie a sztorit. A hotelszoba nem különösebben félelmetes ránézésre, de rögtön nyugtalanító érzést áraszt, mint mikor egyedül alszol idegen helyen.

2. Az ellenfél

Az egyik legjobb dolog a filmben a gonosz. A szoba. Mert hogy vannak szellemek, meg van itt minden, de a gonosz? Azt sosem látjuk, nincs megjelenítve, nincs leplezve. Tudjátok, van egy rakat olyan horrorfilm, ahol építik a feszkót, elmegyünk a végkifejlet felé, és mikor kiderül miféle a szörny, a szellem, a démon, az egy gigantikus nagy csalódás lesz. Na itt ilyen nincs. Az a bizonyos feszkó, a végig erősen megmarad. Baromi jó, hogy nem látod, mi ellen küzd és a legyőzhetetlenség érzés is végig nő.

 3. A hangulat

Itt nincsenek szabályok. A fenti megfoghatatlanságból következően, itt nincsen olyan, hogy az elektromosságban terjed, vagy mi a hallucináció és mi a valós, hol a határ a szellem, a valós és a túlvilág között, mi történik meg, mi nem, mit tud manipulálni a szoba és mit nem. Éppen ezért nem tudod, hogy mire számíts, egy pillanatig sem. Folyamatos változás, új dolgok, kiszámítatlanság, ettől olyan erős hangulata lesz, és olyan félelmetes, hogy az adrenalin a plafonon van végig.

 4. A horror elemek

Nem jump scarekkel operál, van egy-kettő, de azok a jobb félék, együtt élnek a filmmel teljesen, ugyanabba az állapotba kényszerítenek, mint Enslint. Az ilyenek megbocsáthatók. Látványban és történetben is nyomasztó, véres, brutális. Enslin múltja nehéz és vizuálisan átélni vele borzasztóan fájdalmas. A félelmetességet főleg a színészen keresztül éljük meg és azzal, hogy a szoba machinál, hogy megérzed a bezártságot, ahogy egyre kisebb lesz a mozgástér és a világ. Megvannak a klasszikusnak ismert horror elemek, de sokkal másabbak.

5. A kétségbeesés

A tehetetlenség érzete, amit Enslin is magába keríti, az egész átjön a nézőre is. A végső fordulatnál, pedig már azt érezed, te is érted az öngyilkosokat, érted mi történt, ugyanolyan kétségbeesett leszel, mint a főszereplő, mert nincs kiút. Illetve van...

6. Az apró dolgok

Cusack szarkasztikus arckifejezése, a szoba színei, segíthetek a táskákkal?, az UV fény előnyei, a pillanat mikor még ki lehetett volna menni a szobából, It's only just begun dal, fejen átforgós kamera állás, a 13-as szám többszöri felbukkanása, racionális magyarázatok keresése egy pontig, Ön itt áll, burn me alive, a festmények, a posta, Pscho-1, expressz kicsekkolási lehetőségek, a cigi.

 Bónusz a befejezések (Spoiler a végére)

A filmnek háromféle befejezése van, a moziban az ment, amikor Enslin kiszabadul és visszahallgatja lejátszóját, hallatszik a kislánya hangja és a felesége elszörnyed. Nekem ez a kedvencem. Két alternatív befejezés van. Az egyikben Enslin meghal, Jackson hallgatja vissza a lejátszót és hallja a kislány hangját. Ez azért brutál sötét. Még annak ellenére is, hogy a film végig nyomasztó, azért elfér az a feloldás a végén, hogy Enslin él. A harmadik befejezés Enslin kijut, ugyanaz a jelenet a végén hallgatja a szalagot, de a felesége nem hallja, csak Ő. Vagyis: vagy megőrült, vagy még a szobában van, vagy a dolog, ami ott volt kijött vele. Na ez a vég talán a legelgondolkodtatóbb, de mégis az elsőt szeretem a legjobban, Cusack arckifejezése mindent visz.

Rontóc off

A 1408 egy egészen remek horror film, nem tudom, hogy miért van elhanyagolva, biztos van egy rakat hibája, amit nem látok meg, de őszintén maga az egész hangulata számomra annyira elviszi, hogy nem is keresem a hibákat. Félelmetes, egy helyszínes, jó színészi alakítással, végig feszültséggel. Ha kell egy kis borzongás, ezt elő lehet venni.

Drága Benny,

Emlékszel még apára? Emlékszel még milyen fiatal volt? Én csak arra emlékszem, hogy annyira nagyon fiatal volt, nem is tudom, hogy más megmaradt-e róla. Fiatalabb volt nálam, de nálad is! Sosem értettem, miért olyan megfáradtak a szemei. Mire emlékszel belőle? Nem sokra, ugye? Tudom, hogy nagyon mérges voltál, mikor elment, 4 évesen, mint egy méregzsák követelted minden este. Erre nem gondolom, hogy emlékszel. Duzzogi. Benny, így visszagondolva is nevetnem kell rajtad. Pedig nem volt ott sok nevetnivaló. Az arca, mint egy gyerek. Sosem tudta, mikor kéne fizetni. Sokban hasonlított rád, tudod? Mármint az arca, a tekintete. Anya soha semmi pénzért nem mondta volna ezt neked, teljesen lerombolta volna a már szépen felépített képét apáról. Ne mondd meg neki, hogy ezt írtam kérlek. Tudod, hogy mit gondol rólam. Az se kéne lerombolni, jó ez így, ahogy van.

Te lehetsz még apa. Te is lehetsz még olyan fiatal. Két gyerekkel a karján. Nem egyszerű. De nem akarom ám mentegetni, egy percig sem. Mindannyian azt tettük, amit helyesnek gondoltunk nem igaz? Illetve te nem, mármint, hogy ne tedd. Te pont az ellenkezőjét tedd mindig, mint amit helyesnek gondolsz. Akkor nem lehet bajod. Ezt veheted utasításnak is. Nem számít. Amennyire ismerlek úgy is a saját fejed után mész. Fafej. Az vagy, egy makacs fafej.

Benny, a minap gondoltam bele, hogy én már sosem leszek apa. Lehet, hogy ez így jó. Lehet, hogy ez így helyes. De nem érzem helyesnek. Nem érzem valóságosnak. Hogy mindenem, amim volt, mindenemet elvették tőlem. Az egy dolog, hogy a megfosztanak a személyiségemtől, az arcomtól is szép lassan, de ez csak ma jutott eszembe, hogy semmi nem marad nekem. Csak Te. Nem mondom, hogy nem vagyok ezért szerencsés, miattad sose panaszkodnék, csak rájöttem, hogy a napoknak nincsen értelme. Semminek sincs sem értelme. Nincs jövőm.

Örülök a munkádnak, nagyon derék, de kérlek, nagyon kérlek, ne gyere többet erre. Megtennéd ezt nekem? Tudom, hogy azt hiszed könnyebb, de semmivel sem az. Valahogy csak nehezebb, pedig hidd el, mindig örülök, ha látlak. Mert végül is egy vérből vagyunk Ben, ez legalább sosem változik. De mégis nehéz Téged látnom, kérlek csak fogadd el.

Tudom, hogy lelkiismeret-furdalásod van. Nem is lehetne máshogy. De nem baj. El fog múlni. Mint, ahogy én is el fogunk.

Ne haragudj rám, ha most nagyon hidegen írok. Nem volt jó kedvem egész nap.

2009 tavaszán ültem egy moziteremben, az Angyalok és Démonokat néztem meg másodszorra. Ahogy futott a stáblista egyedül maradtam a teremben és bejöttek takarítani, tisztán emlékszem rá. Én meg ott ültem és mondtam magamban, én aztán innen ki nem megyek addig, amíg le nem fut a kredit, söpörjetek körbe, nem érdekel, mert ezt a zenét ilyen hangrendszerrel a büdös életben nem fogom máskor hallani, nekem ez kell. Aztán tévedtem, mert tegnap este hallottam.

(Bocsi, egyik se saját videó, próbáltam a legjobbakat keresni)

Mr. Hans Zimmer élő turnéjával járja a világot, tegnap este erre keveredett és bizonyította mennyire komoly befolyással van ő és zeneszerző társai nemcsak a moziélményre, de a filmek megítélésére is. Zimmer nem cicózott, még a szünetet és a késést leszámolva is azt mondanám egy jó 2,5 óráig zenélt nekünk, nem is akárhogy. Tippre mondom, de volt ott egy jó 50 fős zenekar, vonósok, fúvósok, dobosok, elektronikus hangszerek, szintetizátor, zongora, orgona, minden, plusz egy 25 fős kórus. Rögtön szinte fejberúgott mindenkit azzal a bődületes Sherlock Holmes témával, ami egészen elképesztően szólt élőben.

Itt jegyezném meg, hogy azt is egészen felvillanyozó látni, mennyire élvezik a zenészek ezeket a dalokat játszani, pedig most aztán sűrűn nyomhatják, de az átélés, az, hogy ennyire belemerülnek minden este, az lehet az oka, hogy így tudják átadni. És Zimmer is benne volt, itt éppen a szitáron nyomta, de játszott orgonán, zongorán, elektromos gitáron, dobon, na és persze vezényelt is. Volt itt Madagascar, Gladiátor gyönyörű szépen. Zimmer rengeteget mesélt, hogy miért reggel kilenckor hívja Ridley Scott, hogy szandálos szoknyás férfiakról akar filmet csinálni, hogy tesznek hozzá a filmzenéhez a legkisebb ötletek, hogy Budapesten forgatták az Infernot Ron Howarddal, és nem csak az Angyalok és Démonokból kaptunk brutál ízelítőt, hanem A Da Vinci kódból is.

Na és talán csak itt történhet meg, hogy mikor az a gyönyörű hegedű szól a Da Vinci zenéjének végén egyszer csak ÁÁÁÁÁÁZIBENNYAAAAAMAMABiTSIBABAAAAA. (saját fordítás) Az Oroszlánkirály zenéje iderobbant és hát rásegített, hogy Lebo M. énekelte, aki a mesében is. Aztán Zimmer bemutatta Tina Guo csellistát, aki köré felhúztak egy elképesztő Karib-tenger Kalózai összest. Ahogy Zimmer mutogatta be a zenészeket, hogy egyikükkel 15 éve dolgozik együtt, másikukkal 25 éve, őt gyerekkora óta ismeri, a negyedik fickó 20 éve dolgozik más zeneszerzőkel is, egyre jobban elámultam attól a ténytől, hogy ezek a zenészek már évek óta formálják a filmzene világát és  ezzel a filmek világát is. Hans Zimmer az egyik legepikusabb zeneszerző, aki létezik, és az hogy kilencszer jelölték Oscarra (egyet vitt) az is sokat elmond, de ledöbbenve ül az ember, hogy a színpadon lévő személyek azok, akik meghatározzák azokat a filmeket, amik meghatároznak minket. Egy film sem lenne olyan amilyen, e zenék nélkül.

Szünet után egy kis Esőemberrel tértünk vissza, majd jöhettek a szuperhősök, kezdve Supermannel. Ezt már annyiszor mondtam, hogy imádom a témáját, és ahogy fel volt építve, a zongorától egyre több hangszer bekapcsolódik, majd a kórus, az össznépi zene és közben abszolút átjön Superman „remény” üzenete... még mindig a legjobb dolog az egész filmben. Kevés dal van ilyen erősen felépítve. Aztán egy kis Őrület határán, belefutott az Elektro zenébe a Csodálatos Pókember 2-ből, aminek szintén ez volt az egyetlen maradandó eleme. És ekkor jött a Sötét Lovag.

Számomra külön meglepő volt, hogy bizonyos dolgokat élőben meg tudtak csinálni, pl. A Sötét Lovag Why so Serious dal elején az a minimalista hang, én esküszöm azt hittem az hangkeverés, nem pedig filmzene, vagy az Eredetben az utolsó pillanat, mikor a zongora szól és sötétre vág a film, és van az a kicsi ciccegő hang, gondolta a fene, hogy ez is a filmzene és nem hangvágás. A Sötét Lovag elképesztően szólt, a Joker téma, ezzel a káosz érzettel még mindig zseniális, a Batman témát még tovább vitte a Felemelkedésből a kórusos zenére, a Gotham's Reckoning-ra, ami végül is Bane témája a filmben. A kórus zseniális volt hozzá. Meg kell mondjam, csak most tűnt fel mennyi gitárt is használ Zimmer, mármint persze ismerem a zenéjét, szóval tudtam, csak nem sejtettem. Most tudatosult.

Zimmer megemlékezett Heath Ledger haláláról, James Horneréről és az Aurora moziban történt lövöldözésről is, magyar zenész ismerőseiről is beszélt, és hát a zenekarában éppen pár napja házasodott össze az egyik gitáros és egy hegedűs, úgyhogy nászajándékként hagyta, hogy jameljenek egy kicsit, mielőtt áttért az Interstellarra. Nolannel 12 éve dolgozik együtt, és hát rengeteget kísérletezett ez idő alatt. Az Interstellar „vegyesen” az orgonával még így is magasztos volt, aztán elköszönt. Persze nem mentünk sehova, olyan tapsvihar volt, hogy leszakadt a ház. Mindenki dobogott, őrjöngött és azért azt is sejtettük, hogy Eredet zenéje nélkül nem megyünk ma haza. Szóval persze visszatért a banda és rá is kezdtek a The Dream is Collapsing-ra, ami miatt azt hiszem negyedjére néztem meg moziban az Eredetet anno. Ezt az erős kezdő pillanatot, mikor összedől az első jelentben a Leoék feje fölött az álom, még most sem tudta Nolan túlszárnyalni. Zimmer meg tökéletesen viszi a zenével, volt még a Mombasa és végül a Time-al zárta, mint az Eredetet is. Egészen felemelő érzéssel együtt. Emlékeztek, mikor azt mondtam a Superman a legfelépítettebb? Tévedtem, a Time az, olyan íve van, ahogy szinte egyesével kapcsolódik be minden hangszer és a végén az a lezárás... tökéletes.

Zseniális zeneszerző, egy brutál erős koncerttel. Úgy tudja ezeket a dalokat megszólaltatni, hogy nincs, aki összeszedi az álladat a földről. Hangzásban, az élményben vissza tudja hozni a filmnéző nosztalgikus állapotot, fokozottan, olyan érzelmi hullámot adott az egész koncertélménynek, amit őszintén nem gondoltam volna. Voltak körülöttünk zokogó emberek, tényleg a velejéig hatott olykor. Hans Zimmer az egyik legjobb, aki a filmzene iparban létezik, és pont azért mert ez nem ipar, ez szerelem, a zene és filmek iránt. Remélem más is példát vesz ebből, előbb Moriccone, most Zimmer turnézik, remélem lesz még zeneszerző, aki erre rákap.